Fejfájással ébred. Hasít, tombol, feszít, agyának kitudja melyik féltekéje. Légszomj gyötöri. Hosszú nap volt a tegnapi. Túlságosan is. Erőlteti magában a tegnapi nap végének történését. Hogyan is került haza? Vajon perlekedett az asszonykája vele? Nem tudja. Megfogja a telefonkagylót és tárcsáz. 277288....Kibúg.
- Tessék! Agro Kft.
- Jó reggelt kívánok! Kovács Lászlót keresem.
- Jó napot! Ilyen nevű ember nem dolgozik itt.
- De hiszen ott karbantartó!
- Ne mondja nekem uram, csak tudom, ki dolgozik itt!
- Ez a 277288?
- Igen.
- Akkor jót hívtam. Kovács Lászlót keresem!
- Ne vicceljen uram, itt nem dolgozik semmilyen Kovács László!
- Milyen nap is van ma? Lehet, hogy otthon kell keresnem, mert szabadságon van?
- Tegyen uram, amit jónak lát, de itt biztos nem dolgozik Kovács László.
- Jaj elnézést! De hiszen, én vagyok Kovács László, és Horváth Zoltánt keresem!
- Végre Kovács úr, hogy észhez tért, már megbocsásson, hívom is Zolit!
- Tudja mit? Még se adja, hiszen azt sem tudom, mit akartam tőle...
- Viszlát!
A telefonkagyló nagyot csattan. Majd, egy megjegyzés: hülye barom...Ám ezt már Kovács úr nem hallja.