Kissé hűvös, de annál ígéretesebb hajnalra virradt Harapóhörcsög minden lakója. Eljött hát az év utolsó napja. A disznók izgatottan fészkelődnek az ólban, és a hitvesi ágyban, feleségeik mellett. Néhányukra azonban szomorú sors vár ezen a napon. Az ólban lakókra is.
A legkorábban felébredő férfiak együtt röfögnek állataikkal. Ez ilyenkor nagy hagyomány errefelé. A nehezen végrehajtható hangutánzást mindenki saját készítésű folyadékkal igyekszik megkönnyíteni. Nem ritka jelenség a túlzott igyekezet. Ekkor gyakran előfordul, hogy véletlenül helyet cserélnek kedvenc, saját nevelésű állataik egyikével. Messzebbről azonban nem nagyon látszik a különbség. A család nőtagjai viszont nagyon körültekintőek, így szerencsére a hastokra mindig a megfelelő állat kerül.
Az udvaron összegyűlt emberek hosszas szakmai vitákat folytatnak. Izgalmasabbnál izgalmasabb megoldások hangzanak el, előkerülnek a régebbi vadászkalandok. Megindul az anekdoták mesélése is. Tudásuk e tárgyban szinte végtelen, ám furcsamód mégis véget ér az ólnál.
Statisztikailag bizonyított, hogy Hörcsögpuszta lakói nem vérengző emberek. Az eltervezett állatok fele kerül csak kés alá, és nincs bizonyítva, hogy ennek oka csupán az elfogyasztott házi italok mennyisége lenne.
Aki nem tart otthon disznót, az vagy szegény, vagy hajadon. Ők nem vesznek részt szervesen a község programjaiban. Míg a többiek belsőséges keretek között töltik a hurkát, ők csak az időt töltik. A napot viszont nem lopják. Elsétálnak tehetősebb, vagy családos rokonaikhoz, és ott segítenek, ha tudnak. Általában nem tudnak. Inni viszont igen. A hajadonok nemigen.
Később megindul a nép, viszik ismerőseiknek, rokonaiknak a kóstolót. Komatál itt, komatál ott. Hány tál? Az egymással szembetalálkozók ilyenkor gyakran jegyzik meg a másiknak "de jó színed lett, hol jártál?" Ez nem kimondottan az év végi rendezvény része, viszont annál gyakoribb. Következménye pedig, hogy a községben délutánra ugrásszerűen megnő a rókapopuláció.
A szorgos asszonykezeknek köszönhetően készül az esti lakomára való, és pirul a gyerekek arca. Legfőképpen a sokat nyúlkálgatóké. A férfiember ilyentájt, mintha egyre kevesebb lenne. Fogynak az udvarról, fogynak a munka mellől. Azt már tudjuk, hogy néhányan reggel eltűntek az ólban, ők estig nem is kerülnek elő. Mások valószínűleg éppen pihenik valamelyik fekvőhelyen a reggeli megpróbáltatásokat. Fizikait és érzelmit, hiszen sok gazdának szívéhez nő egy-egy állat, mire felneveli.
A többség azonban, mint valami mágus, eltűnik otthonról, és hirtelen felbukkan az ivóban. Rejtély. Ezt a trükköt csak elsőszülött fiúknak adják át az apák. A kulcsát megőrzik, mint egy titkos társaság. Titkos, mert a kocsma elvileg nincs nyitva. Kívülről úgy is látszik, de a járatosabbak bejutnak. Ezen a napon védve vannak asszonyaik leleplezése elől.
Tudósításom itt némi fehér foltot tartalmaz, vagy sárgát, vagy nem tudom, mivel arra sem emlékszem mit ettem délelőtt. Sikerült ugyan bejutnom egy ismerősöm segítségével a titkos összejövetelre, de mint az lenni szokott, nagyon vigyáznak, hogy a külvilág semmit ne tudjon meg róluk. Valószínű, hogy kimosták az agyamból az élményeket, vagy egyéb mágikus hókusz-pókusszal érték el, de se kép, se hang, ahogy mondani szokás.
Következő emlékem, hogy egy árokparton ülök, és néhány kutya nyalogatja a szám szélét. Nyilván vonzó számukra, a felejtést előidéző szer, amit beadtak nekem a titkos társaság emberei. Legalább az esti programot tudósíthatom, mivel tisztul a fejem. Talajtornászokat megszégyenítő mozdulatokkal talpra álltam, elkergettem a kutyákat, és megindultam a főutcán. A térre érve látom, hogy a lakók többsége már összegyűlt, és néptáncokat lejtenek. A férfiak bohókás mozdulatokkal igyekeznek kitérni asszonyaik elől, kiknek kezében szabadon választott konyhai felszerelés van. A változatosság gyönyörködtet. Láttam sodrófát, vágódeszkát, fakanalat, húsklopfolót, tüzesebb menyecskék kezében még petrencés rudat is. Továbbá csillagokat, mert az egyik kedves asszonyság összetévesztett az urával. Az élmény feledhetetlen. Micsoda tűzijáték! Ezer színben pompázó csillagok! Igazán otthon éreztem magam. Befejező soraimat a szomszéd város kórházából írom. Mindenkinek szeretettel ajánlom, hogy a következő szilvesztert töltsék Harapóhörcsög vendégszerető polgárai körében!