Barna szemeddel
úgy néztél rám,
mint aki valamit kér,
vagy valamit vár.

De mikor megkérdeztem,
hogy még is mi a kívánságod?!
hetykén,semmitsem törődve
fújtad el a gyartyalángot.

-Nem akarok semmit!-
morogtad halkan,
s én halványuló arcodat
nézve gondolkoztam.

Mi bánthat téged ennyire?
mi égeti igy szívedet?
mért nem mosollyal mondod:Jóéjszakát.?!
S mért löksz el magadtól mit egy koszos rongybabát?

S akkor újra rámnézel.
Most már semmitmondó a szemed
Mint a fájdalom tengere,
szíved is könycseppel van tele.

s akkor mondod ki:-Vétkeztem!
S most bocsánatodért esdeklem.-
én csak nézek rád.Nem hiszek neked.
-ez csak egy vicc!?-de rájövök ,hogy nem.

Rá kell jönnöm,hogy végig hazudtál.
ráadásul a szemembe néztél és ugy mondtad!BECSAPTÁL!
s mint gyermek a fenyőfa alatt.
én is ugy várom most a hajnalt.

hogy apró táncoló tündérek
mindent eltüntessenek.
S hogy ne maradjon más a földön
csak én és te.

de már mindegy.már nem várom.
hogy hittem neked nagyon bánom.
hogy az életemböl olya sok apró pillanatot.
a kezebe adtam mint röpkedö pillagót.

s hogy engem megbántottál.
gondolkodj el ezen.
met a szerető szív megbocsájt,
de feledni nem feled.


---------VéGe---------