Álmomban fűszál voltál a lábam alatt
s rettegtem, nehogy eltapossalak.
A világ szélén ültem és lógattam a lábam,
csillagok álltak körülöttem fényes vigyázzban.
Bolond álom volt, jó hogy vége lett,
s holnap megint találkozom veled,
fűszál leszek, mely lábad alá símul,
s rettegek, nehogy rám taposs óvatlanul.
A világ végén járva ha te is megpihensz,
vigyázzban álló csillagokra lelsz.
Nincs élet álom nélkül, nincs élet nélkül álom,
s ha majd a nekem rendelt helyet megtalálom,
hol fűszálak vigyáznak léptemre, meg a csend,
hol mindig meghallom, ha valaki üzent,
hol nyitva a tenyér, és nincs ára a szónak,
a szemek mosolyognak, s a dalok szívből szólnak...
Ha megtalálom majd azt a helyet,
többé nem kell félnem, hogy elveszítelek.