Keresem magam, mikor élem életem
Rohanó világban életem fékezem
Nem találom a ritmikát és a rímpárt
Mégis megtalált, az az egy, aki rám várt

Mondtam neki szépet, hogy csak Őt szeretem
Ha kettéválik utunk, akkor sem feledem.
De vele maradtam, vele szép az élet
Titkos vágyaimra csak Ő rakhat féket

Egy közhely, hogy a csillagokat is az égről
Ha másfelé mennék, az mindkettőnket széttör
Mikor az élet az maga is közhelyes
A világ, ahogy él, már az is röhelyes

Tiszavirág létem bolygóm parányi része
Belső nyugalmam külső agresszióm képe
Csak a világ, aki rám tett egy keresztet
Magyar nemzet nemzett, rövid pórázra eresztett

Én-választás, hogy kinek szemébe ki vagyok
Mert közhely, de szívem se egyformán dobog
Ha azt akarod, hogy befusson a hajód
Igaz dolgot tégy és kevesebb lesz bajod

Élet szülte harcos düh élteti a magyart
Báránybörbe bújva növesztek majd agyart
Harcolok és közhelyesen viselkedem
Ne szeress, de én csakis így tetszem nekem

Sokszor szeretnék valami újat mondani
Mint nyomdász, nem sztereotipiát gyártani
Hiszen bárhová nyúlok, minden csak sablon
Közhelyes életem nehogy éhen halljon