HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47728

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-01-03

A hadistennő 19


A bál

Tyr és Antonia felmentek a lány szobájába. A hadistennő nekilátott, hogy méltó helyet találjon a kardjának, és átöltözzön.
- Mielőtt elmennénk az estére, szeretnék mondani neked néhány dolgot a vendéglátónkról.
- Hallgatlak.
- A neve Maria Vasa, a férje, egy gazdag grófi család sarja. Tizennyolc éves volt, mikor férjhez ment hozzá, és tíz évvel később már özvegy volt. Közte és a férje közti korkülönbség igen nagy volt, kerek harminc év! Gyerekük nem lett, és így a férfi minden vagyonát ő örökölte.
- Mondd csak, most hány éves ez a Maria?
- Most lesz ötven. Tudod, nem árt vele óvatosnak lenni.
- Miért?
- Kicsit unatkozó, kicsit házsártos, kicsit szókimondó, kicsit gyűlölködő nőszemély. Senkit sem fogad el egykönnyen és mindenkit lenéz.
- Rólad mi a véleménye?
- Felkapaszkodott söpredéknek tart!
- Ez istenkáromlás!
- Engem inkább szórakoztat! Tudod kicsim, neki fogalma sincs róla, hogy ki vagyok! Egyszerű halandónak tart!- mosolyodott el gonoszul a férfi.
- Ezért a véleményért akkor is jár egy hét a pokolban!- mordult fel a lány.- Vajon engem minek fog tartani?
- A keresztények poklában vagy Hél házában szeretnéd inkább látni?- kérdezte a férfi még mindig mosolyogva.
- Nem is tudom, mert mindkettő elég jó helynek számít az ilyen embereknek. Mikorra kell ott lennünk?
- Este nyolcat ír a meghívó.
- Akkor ott leszünk. És most légy kedves, távozz! Szeretnék átöltözni!
Tyr nem felelt, csak kiment. Este nyolckor a lány egy csodálatos, sötétvörös színű ruhában sétált ki a szobájából. Tyr a folyosón csatlakozott a lányhoz. Mielőtt lementek volna a lépcsőn, megállította Antoniát, és szemügyre vette. A lányon szolid smink, és a születésnapjára kapott ékszerek voltak.
- Csodálatosan nézel ki, kedvesem!
- Köszönöm. Te se panaszkodhatsz, te is nagyon jól festesz.
Tyr a férfiak szokásos, fekete-fehér eleganciáját viselte magán.
- Köszönöm. Mehetünk, drágám?
- Igen.
Elindultak a grófnő házába, mely Stockholmtól néhány kilométerre volt. Maria Vasa háza egy igazi kis villa volt. Falai terméskőből voltak kirakva, s elég hosszan nyúlt el az út mellett. A főbejáratnál egy londiner várta az érkezőket, akinek a vendégek leadták a kulcsokat, s ő beállt velük a garázsba. Antonia elismerően bólintott, mikor megálltak a ház előtt. Egy idősebb, egyenes tartású férfi nyitott ajtót nekik. Benn az egyiptomi stílus dominált.
- A grófnőnk szereti az egyiptomi kultúrát!- jegyezte meg a lány, mikor beléptek a házba.
- A megszállottja.- közölte szárazon Tyr, és elhúzta a száját.
- Legalább lesz vele valami közös témám, ami elég jó kiindulási pont, ahhoz, hogy meghódítsam.- mondta a lány.
- Remek taktika!- szólt elismerően a hadisten.
Az egyik tágas teremből nevetés és beszélgetés zaja szűrődött ki. Tyr és a lány beléptek a terembe, majd a férfi körülnézett, mint aki keres valamit. Egy perc múlva megtalálta, amit keresett.
- Gyere! Bemutatlak a házigazdának!
Vezetni kezdte a lányt a terem túl oldalán lévő hosszú asztalhoz, ahol egy fekete göndör hajú, elhízott, de annál elegánsabban öltözött asszony ült, aki a tőle balra álló nevetgélő, beszélgető embereket figyelte. Az arcán végtelen unalom, közöny és megvetés volt. Mikor meghallotta a férfi és lány lépteit feléjük fordult. Tyr mélyen meghajolt, s celebrálni kezdte a bemutatást.
- Méltóságos grófnő, engedje meg, hogy bemutassam az unokahúgomat, Alexina Wolfot.
- Grófnő!- hajolt meg Antonia is.
- Nem is tudtam, hogy vannak rokonaid, Viktor!- szólalt meg egy perc után az öregasszony, miután alaposan szemrevételezte Antoniát, aki úgy érezte magát, mintha meztelen lenne. A nő szemében ugyanaz volt, mint az arcán, de a tekintete fagyos is volt.
Tyr nem jött zavarba az elhangzott mondattól, hanem ennyit mondott.
- Nem szoktam összetéveszteni a magánéletet és az üzletet!
- Ez szép dolog!- bólintott hidegen a nő is.
Antonia kissé ijedten figyelte a történéseket. Ekkor váratlanul egy szőke, kék szemű fiatalember tűnt föl.
- Viktor! Drága barátom, örülök, hogy látlak! Eltűntél erre a nyárra, már hiányoltalak!- szólt, mikor a férfi és a lány mellé ért, s rácsapott a hadisten vállára.
Ez a bizalmaskodás nagyon zavarta Antoniát, mert nem értette mire fel ez a nagy barátság. Tyr azonban kevésbé volt lelkes.
- Én is örülök, hogy látlak, Sven. Az apád is itt van?
- Nem, nincs, gyengélkedik. Most én vagyok a helyettese! Jaj, bocsánat, grófnő, nem vettem észre ettől a nagyra nőtt, harcias úriembertől!
A grófnő csak nézte a fiatalembert, s csak ennyit morgott maga elé.
- Jellemző! A mai fiatalok igen csak figyelmetlenek.
- És kit tisztelhetek a bájos kisasszonyban?
- Az unokahúgom, Alexina.
- Hódolatom, szépséges kis hölgy. A nevem Sven Lönnrot.- szólt, és kezet csókolt Antoniának.
A lány egy néma bólintással viszonozta a lovagias gesztust. Az ifjú hódoló mikor befejezte a tiszteletének kifejezését, a grófnőhöz fordult.
- Csodálatos ez az este, méltóságos asszonyom, fogadja elismerésem!
- Köszönöm.- szólt unottan az öregasszony.
- Ha megbocsátanak, akkor én most elrabolnám a fiatalurat, van egy kis megbeszélni valóm vele.
Mivel azonban nem mondott senki erre a szándékra semmit, így a két férfi magára hagyta őket, és egy csöndes sarokba húzódva beszélgetni kezdtek. Antonia figyelte a grófnőt, aki még mindig abba az irányba nézett, ahol a két férfi eltűnt a tömegben.
- Nem akar leülni, kedvesem?- kérdezte, de a fejét nem fordította a lány felé.
Antonia kihúzott magának egy széket, és elült a grófnővel szemben.
- Iszik valamit?
- Igen, egy rostos lé jól jönne!
Az asszony erre sas fejű botjával megkocogtatta a tőle balra álló, épp egy nővel beszélgető fiatalember hátát.
- Hozzon nekem fiam egy jó száraz martinit, és a kis hölgynek meg valami rostos levet!- szólt, mikor a másik felé fordult.
- Máris!- morogta zavartan a szólított, és elment.
Öt perc múlva tért vissza, kezében egy-egy itallal, amit átadott a rendelőknek, majd megkérdezte:
- Tehetek még valamit Önökért, hölgyeim?
- Nem, köszönjük!
Mikor magukra maradtak a lány kis hallgatás után megszólalt.
- Nagyon szép a háza. Igazán tetszik ez az egyiptomi stílus.
- Igen, valóban- morogta maga elé a grófnő, s belekortyolt az italába.
- Ön biztosan sokat tud az egyiptomiakról.
- Valamit tudok.
Az este további részében igen vontatott volt köztük a társalgás, s Antonia rájött, hogy a grófnő nem szereti a sablonos dolgokat. Az öregasszony a beszélgetésük alatt még kétszer szalajtotta el a fiatalembert italért, s mindkétszer a "pincér" csak egy üres bólintást kapott válaszul a szolgálatáért.
- Mondja csak, Maria néni, maga mindig így bánik a férfiakkal?
- Nem, Alexina, csak azokkal, akik nem érdemelnek többet. Nézz csak körül. Alig vannak itt olyanok, akik már öregek. Főleg a fiatalok vannak itt, akik általában egy-egy bank vagy cég tulajdonosának a fia és a vállalkozás örököse. De ezek is csak azért, hogy befogadjam őket a kegyeimbe főleg a szüleik miatt. Ha a szülők meghalnak, hát ők átveszik a vállalkozásukat, de nem gyarapítani, hanem elherdálni fogják a vagyonukat. Ezek mind aranyifjak, akik nem vetik meg az ilyen estélyeket, és a bennük rejlő ingyen és könnyen megszerezhető skalpokat. Ezek a kölyök csak a skalp vadászathoz értenek. Rád is felfigyeltek, és csak azért nem mernek megszólítani, mert én is itt vagyok. Ha ki tennéd innen a lábad, egy perc múlva már darabokra szaggatnának.
- Értem.
- Ezeket nem tartom semmire. Léhák, könnyelműek, és csenevészek.
- A bácsikámról mi a véleménye?
- Becsüld meg azt az embert! Remek fickó. Talpig becsületes! Ő hiába fiatal, nem olyan, mint ezek a satnya kis semmirekellők, akik csak a naplopáshoz meg a vérszíváshoz értenek!
Antonia elmosolyodott erre a mondatra. Hiába, Tyr most tévedett, hisz ő mást állított, mint ami most elhangzott.
Hamarosan Tyr is előkerült, s szólt a lányának, hogy menniük kéne.
- Ilyen hamar, Viktor?- nézett fel az öregasszony is, majd a szemközti falon lévő antik órára pillantott, mely este 10 órát mutatott.
- Bocsásson meg, hogy így elrohanunk, de most jöttünk haza a nyaralásból, és fáradtak vagyunk. Remek este volt, örülök, hogy meghívott minket! További szép estét, és jó mulatást kívánunk! Gyere, drágám!
Antonia is felállt.
- Nagyon örülök, hogy megismerhettem!- szólt.
- Nekem is öröm volt. Viktor! Maradjon még egy kicsit, van Önnek egy kis mondanivalóm!
- Menj előre, mindjárt utánad megyek.
Antonia kiment a teremből, de nem kerülte el a figyelmét, hogy egy szőke és egy fekete hajú fiatalamber a nyomába szegődött, mihelyst kilépett. Látszott rajtuk, hogy már igen csak kapatosak, és szeretnék kicsit közelebbről is megnézni maguknak. Megvárták, míg kikéri a kabátját, és kilép a bejáraton, majd követték. A lány kilépve a hűvös estébe, lement a lépcsőn és rá akart gyújtani. Mikor a gyújtóját kereste valaki megszólította.
- Szabad?
A lány felnézett, és a barna hajú fiatalember állt előtte, a gyújtóját elé tartva.
- Köszönöm.
A gyújtó lángja fellobbant, majd azonnal ki is aludt, s a harcos beleszívott a cigijébe. Antonia ezután menni akart, ám a szőke férfi megszólította.
- Maga Viktor unokahúga, igaz?
- Igen, az volnék. Miért?
- Mert igen csak meglepő, hogy vannak rokonai, mivel sohasem említette magát.
- Nála a munka és a magánélet két külön dolog.
- Igen, ezt mi is tudjuk, de már jártunk nála néhányszor, és magát egyszer sem láttuk.
- Nem járok el hozzá olyan sűrűn.- vont vállat unottan Antonia.
- Kár, pedig igazán csinos. Van barátja, kedves....?- kérdezte a szőke.
- Alexina.
- Alexina kisasszony.
- Miért akarja tudni?
- Mert én szívesen látnám az oldalamon.
- A hölgy nem kívánja tovább a társaságukat, uraim.- szólalt meg hirtelen a hátuk mögött Tyr. A két férfi összerezzent, morogtak valami bocsánat-félét, és visszamentek a házba.
Tyr elégedetten nézett utánuk.
- Jól vagy?- kérdezte mikor lement a lépcsőn, s a lány mellé lépett.
- Egy kis beszélgetésbe senki sem halt még bele, bár ezek igencsak be voltak állva.
- Valóban, na gyere!
- Ezek kik voltak?
- A nevük Sverker Larsson és Rutger Andersson. Mindketten hatalmas céget és rengeteg pénzt örökölnek az apjuktól, ám nekem nincs valami jó véleményem róluk.
- Értem.
Beszálltak a kocsiba, és hazamentek. Mindketten fáradtak voltak, és hamar elaludtak. Mindkettőjüknek izgalmas napja volt.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2008-01-06 15:58:24

válasz sankaszka (2008-01-06 02:22:47) üzenetére
Kösy szépen!
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
398
Időpont: 2008-01-06 02:22:47

izgalmas,kedves tortenet,tetszett ...minden szepet kivanok,a tovabbi alkotasaidhoz,erdelybol

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Vértesy Gyula: A tó partján / Am Seeufer címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Talapzatán a szónak címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti égi csillagok! című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Ócska forgatókönyv című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Átalakulás címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Rímtelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 6. címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kedvesem, kedvesem, lelki beteg lettem... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)