Éveid szigete..
Összehordta, a tavasz..nyár..ősz..és a tél..
Minden benne rejlik, Te is érted miért...
Nem sok, csak múló, más ne is legyen bántó..

Érzéseid szigete..
Úsznál bármeddig, csak elérj a szigetig..
Messze pálmafa integet, a víz-part délibábja megremeg..
Hihetetlen az összhang, vízben nem terjed a visszhang..

Olyan varázslatos, mikor elképzeled, és ha ott vagy
Másképp érzékeled..
Mint a film a moziban, egy sóhaj, és sírva fakadsz..
De a való létben kemény maradsz..

Vágyaid szigete..
Mit.. ki kívánhat, már imával egybefűzték..
Teliholdkor gyújts gyertyát, gondolatod egyre űz még..
Mindig tudnod kell, eljön a reményeid szigete, a tűz melege..

Élményeid szigete..
Mikor a Nap úgy kel fel mint a ragyogás..
Ami szívedbe sugarat önt, eláraszt, mint a vízözön..
Életre kel a fény....Te is ragyogj felém...

Bízom abban, hogy ha van hit és remény..
Az a sziget ott úszik valahol az Élet tengerén..
Veszünk pici csónakot, hozzatok lapátot..
És beevezünk oda, hol az élet ad Ránk kabátot..