Mikor eljön a nyár
Virágba borul a határ,
Oly bánatos vagyok,
A világ elől elbújok.

Sötét magány ilyenkor életem,
Mert elhagy hűtlenül kedvesem,
Pedig tudom, úgyis visszatér;
Mikor jön a hideg, fagyos tél!

Akkor mindent megbocsátok,
Hiába szórtam rá a kínért átkot,
Mert imádom őt, a csapodárt,
Imádom teste illatát!

- Mikor visszatér, boldog vagyok,
Lába szárán végig kúszok,
Ágyékába simulok. -

- Jó, hogy itt vagy kedvesem,
Belém bújsz kecsesen,
A járásod jól ismerem!-

- Tested átkarolom újra,
Hátadra, melledre simulva,
Melegítem tested felújulva!-

- Átölelem ismét hófehér nyakad,
Nem is sejted mennyire vártalak.
Imádlak, mint tél a havat! -

- Imádom a hajad illatát,
Hisz én vagyok a koronád,
Őrzöm szépséged hatalmát -

Így örülnek a csapodár asszonynak,
Mikor Nyár után a szekrényből előbújnak:
Harisnya, csizma, sapka, sál és nagykabát,
Mind imádja csapodár asszonyát.