Befogadtok é engemet?


Csak ülök a megszeppent magányban,
lesve mesét rímet, megszült életképeket.
Szerelmek lenge emlékét,poklok mélyiben tapogató
kínnal előcibált angyal-ördög szüleményeket.

Zavart vagyok!E gyönyörre éhes szellemes
titánok hagynak e kis rést soraik között?
A kallódó ember a vergődve kereső
mondhatja e egyszer?Ide haza költözött!

Üzeneteitekben már benne van minden?
Akad e szabad szó,mit végleg be-nem építettetek?
Kell hogy legyen egy hely,egy zug ahova
felteszem szinekben fürdőző egyszerű lelkemet.

Igérem nem zavarok,csak örömeimmel búimmal
álmaimmal csetlek botlok itéletre várva,
könyörgéseimet szóba öntve felfűzve
teszem le,egy esendő imába.