HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 111

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49221

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: HamupipőFeltöltés dátuma: 2008-01-11

Kathy és Katy

- Mit beszél? Katy te érted? - kérdezte a másik Kathy, miközben csodálkozó és egyben fürkésző tekintetét barátnőjére irányította. Most tűnt csak fel neki, hogy a másik nő kíváncsian, nagy érdeklődéssel figyeli az előadót, s látszik minden mozdulatán, hogy máris kipróbálná a hallottakat. Egyébként is nagy kék szemei már óriássá nőttek az izgalomtól, s kezei úgy pihentek a klaviatúra billentyűin, mint egy gepárd, mely épp ugrani készül. Lábát türelmetlenül mozgatta a pad alatt. Arcára kiült a kíváncsiság és a természetes izgalom minden apró jele.

Barátnője megfeledkezve az előadóról, csak nézte, nézte Katy kíváncsi tekintetét, s gondolatai elkalandoztak e furcsa asszony láttán. Hogy lehet az, hogy egy ilyen értelmes és mindenre nyitott nő, ilyen sorsra jusson? Most itt is csak úgy issza a tudományt. Ez a mindenkinek jót akaró és adó nő, itt ül vele egy tanteremben, és élvezi, ahogy az előadó a száraz tananyagot próbálja a fejébe sulykolni. Nincs benne semmi ellenállás, minden új befogadására kész. Ő azon kevesek egyike, akinek nem nyűg a tanulás, s nem szégyelli, hogy a munka után is beül az iskolapadba, és mindig új és új ismereteket képes elsajátítani. Aztán, ha valamit megtanult, jön a másik újdonság, kipróbálja, alkalmazza, aztán mások húznak hasznot abból, amit ő letesz az asztalra.

Kathy körül megszűnt az előadás, gondolataiban barátnője járt, tekintete annak egész lényét fürkészte. Meg akarta fejteni mindazt a titkot, ami benne ezt a mérhetetlen kíváncsiságot, az új iránti érdeklődést, a "soha nem adom fel" természetet mozgatja. Közben kissé irigykedett is rá, hisz neki szinte minden az ölébe hullott, s ennek a másiknak mindenért iszonyatosan keményen harcolni, sokszor erején felül kellett teljesítenie, hogy elérjen eddig. Kathy mindig tisztelte és becsülte barátnője akaratát, elszántságát, de sajnálta is azért, hogy legszebb álmai sosem fognak megvalósulni.
Ez a nő nem olyan, akit meg lehet fogni, játszani vele, ha ő nem akarja. Sokan hiszik, hogy ők mégis csak játszottak az érzelmeivel, de közben olyan óvatossággal, ahogy csak a ravasz ragadozó képes becserkészni áldozatát, úgy közelítette meg őket Katy, ellejtette táncát, aztán úgy állt tovább, hogy az illető férfi azt higgye, ő volt a nyertes. De nem tudja, hogy ennek a nőnek milyen céljai lehettek. Ám Katy olyan méltósággal tette mindezt, hogy arra csak később jött rá az őt megalázni akaró, hogy mekkorát tévedett. Ez a nő végtelen alázatos, de sosem lehet megalázni. Kathy büszke volt ismét, hogy ilyen barátnője van. Szeretett vele beszélgetni, mert minden téma érdekelte, s ha olyan napja volt, hogy gondjai nem árasztották el, akkor éjszakákon át képesek voltak egymással cseverészni anélkül, hogy észre vették volna az idő sebes vágtatását.

Kathy eszébe jutott az eset, mikor megismerte barátnőjét, s szája szögletében egy apró mosoly húzódott meg. Ekkor Katy odafordult hozzá.
- Én majd neked írok. Figyeld, ha megjelenik!

Kathy alig bírt visszazökkeni a valóságba, azt sem tudta miről esett szó, s arra sem emlékezett mióta járnak gondolatai barátnője körül. Hirtelen kicsi irigység fogta el. Irigyelte barátnőjét, hogy mi az, amit képes megfogni ebben az unalmas süketelésben, és még így a beborult ég láttán is képes vidámságot erőltetni arcára, eltakarva minden valós érzelmét, s át tudja adni magát a perc nyújtotta varázsnak, hisz mindent úgy él meg mint egy csodás ajándékot melyet az élet neki nyújt.

Ám Kathy csak magát szidta, amiért beiratkozott erre a tanfolyamra. Miért nem maradtam én otthon? Kellet ez nekem? Hiszen itt mindenki gyorsan tud gépelni, én meg csak keresgetem a billentyűket! S ekkor megint Katy hangja jutott el hozzá.

- Kathy ott van már? Na mit szólsz hozzá? Szépet küldtem neked? Te is küldtél már valakinek? Nézd nekem csak úgy áradnak! Jaj egyik szebb, mint a másik, Istenem ennyi gyönyörűséget!

Kathy kicsit restelkedve pillantott barátnőjére. Azt sem tudta miről van szó. Mit is kell neki küldeni? Miből érkezik sok Katynek? Mi az ami, egyik szebb, mint a másik? Jaj mi történt? Miről gondolkoztam én idáig?

Ám ekkor Katy jelent meg mellette és már magyarázta is, hogy melyik gombot kell megnyomnia. Katy türelmesen mosolyogva megvárta, míg barátnője visszatér a jelenbe, hisz látta rajt, hogy csak testben van jelen.
- Hol jársz? Min gondolkozol ennyire, hogy nem figyelsz a legjavánál? Ez a legérdekesebb rész eddig az egész előadás során. Most nyomd meg a bal gombot! Nézd! Már itt is van. Na hogy tetszik? Szép Mikulást küldtem? Holnap úgy is jön Miki bá' és tele lesz a puttonya. De látom neked már most tele van. Fáradt vagy? Úgy érzem, mintha nem figyeltél volna! Na lássuk, előröl! Ide beírod a címet, aztán katt, és már tölti is a gép! Eltévesztetted a betűket azért nem hozza fel! Így ni! Már jó is. Ügyes vagy, de látom, elgondolkodtál, valami baj van? Tudok segíteni?

A másik Kathy nem szólt csak fejét tagadólag rázva nézett értetlen tekintettel barátnőjére, akinek arca csak úgy sugárzott a boldogságtól. Mérhetetlen irigység fogta el. Hogy miért nem tudok én ennyire örülni egy aprócska tudásgyarapodásnak?

- Hogy tudsz te ennyire lelkesedni ezért a nyavalyáért? Te boldog vagy, miközben én halálra unom itt magam.
- Tudod Kathy, ha annak idején a szüleim megengedték volna, hogy tanuljak, talán nem jelentene számomra ekkora örömet, de a beteljesületlen kívánságok hajtják az embert céljai felé.
- Na ne mond, hogy tini korodban arra vágytál, hogy egy rohadt számítógépet tudj kezelni! - mondta rosszallóan Kathy.
- Ja persze! Akkor még számítógép sem volt. Hát nem látod, én vén bolond úgy tudom élvezni, ezt, mint egy gyerek. Nem tehetek róla. Ez valahol belülről jön. Mondd! Neked nem tetszik?
- Azt sem tudom, már ki vagyok. De ha hazamegyünk, segítesz a te otthoni gépeden? Tudod, hogy nekünk nincs még netünk.
- Persze, de most küldj Dodnak egy képet, mert ő már gondolt rád! - Kérte barátnőjét Katy.

Aztán mindketten elmerültek a kiadott feladat megoldásában. Kathy gyakran kérte barátnője segítségét, aki mindig mosolyogva és készséggel segített neki.
Kathyt egyre jobban hatalmába kerítette egyfajta irigység. Nem tudta pontosan meghatározni mit is irigyel ettől a nőtől, de valami olyasmit, aminek a csírája sem található őbenne, még csillagászati távcsővel keresve sem.

***
Lassan kitavaszodott, Katyék háza előtt a júdásfa csodálatos pink színben virított, odacsalogatva, a környék összes méhecskéjét, és hatalmas dongócsapatokat. Mindenféle rovarokat, melyek az édes nektárt szívogatni messzi környékről is iderepültek e különleges eleségforráshoz. Aki csak arra járt, megcsodálta a virágpompába burkolózó díszfát, Katy kertjének büszkeségét. Semmihez sem hasonlítható az a szépség, mikor a júdásfa virágba borul és az ágakon végig a babvirágra hasonlító pink-rózsaszín képződmények illatoznak. Mesés illat száll messze a szomszédokhoz, és mindenki e különlegesség után érdeklődik a ház asszonyától, aki pedig készséggel és kellő szakértelemmel mutatja be a kedves növényét. Hatalmas kék szemei csillagokat szórnak, mikor beszél a kedvenc júdásfájáról.

Kathy lassan fékezett az út szélén, és a szokásos dudálás után elgyönyörködött barátnője csodálatos növénykülönlegességében. Ismét az a régebben érzett irigység öntötte el. Hogy van ennek a nőnek mindenre ideje? Hogyan érthet ez mindenhez? Frank - a férje - csak nagyon ritkán van otthon, semmit nem segít feleségének a házi és házkörüli munkákban. Katy ás, metszi a gyümölcsfákat, permetezi azokat, kapál, gondozza szép kertjét és mindig rend, és tisztaság van az igényesen természetes és harmonikusan berendezett nagy családi házban. A nemes egyszerűség és kényelem mellett, a különleges szobanövények teszik még szebbé és barátságosabbá a házat. Kathy mindig szeretett barátnőjénél elüldögélni és beszélgetni egy kávé, vagy kapucsinó mellett.
Kathy hirtelen kizökkent gondolataiból, mikor megpillantotta barátnőjét mikor ő beszállt a kocsiba.

- Valami baj van? Olyan elgyötört az arcod? - Kérdezte Kathy.

Katy arcán könnycseppek gördültek végig. Csak bólogatni tudott, de képtelen volt megszólalni.
Barátnője tudta, hogy most nem szabad kérdeznie. Már korábban érezte, hogy eljön ez a pillanat, bár próbálta elhessegetni magától a gondolatot. Féltette Katy-t. Ismerte őt, tudta, hogy ez a kívülről kiegyensúlyozottnak tűnő asszony mekkora terhet cipel.
Óvatosan elindultak és nem szóltak egy szót sem. Katy arcán patakokban gördültek le a könnycseppek, egyik a másik után. A nő néma könnyezése barátnője szívébe tőrt szúrt. Nem tudta mi baj, van, de érezte, hogy már túlságosan nagy. Hogy Katy sír, ennek már hatalmas oka lehet. A mindig vidám és mosolygós asszony részéről idegen volt a sírás. Nem tudta kit és miért, de valaki iránt iszonyatos gyűlölet ébredt benne. Ki volt az, aki ennyire megbántotta az ő legkedvesebb barátnőjét? Ki volt, és mit tett?

Ekkor Katy halkan megszólalt.

- Franknak barátnője van.
- Honnan veszed ezt? - kérdezte halkan és megértően Kathy.
- Tegnap láttam őket együtt, kézen fogva és csókolózva a gesztenyésben. Félreérthetetlen volt.
- Frank tudja, hogy láttad őket?
- Igen, és bevallotta, hogy már közel egy éve viszonyuk van. Azt is elmondta, hogy Su-t választja.
- És te? Te mit lépsz?
- Mit léphetnék? Kénytelen vagyok elfogadni, de a gyerekeimről nem mondok le.
- A lányok is tudják?
- Judith tudja, de Eva még nem. Tudod, hogy ő Dániában van a csapattal.
- Mit fog szólni Eva?
- Összeomlik, hisz Frank a mindene. Lehet, hogy vele akar majd maradni.
- Engeded?
- Ha úgy dönt, igen, hisz Frank az apja. Nagyon szeretik egymást.
- És ti nem szeretitek egymást? Akarod, hogy beszéljek vele? Azért én mégis pszichológus vagyok és tudod, hogy Eva milyen érzékeny.
- Ha ő is úgy gondolja, de nem pici már. Kathy miért? Mond meg miért? Mit követtem el, vagy mit nem, hogy ezt tette velem?
- Ő mit mond?
- Csak hallgat. Látom rajt, hogy bűntudata van.
- Haragszol rá? Dühös voltál vele?
- Nem, én már nem karmolok, ha megbántanak már nem vágok vissza. Megtörtem Kathy az idő megtört, már nem szólok, csak sírok, és magamban keresem a hibát.
- Katy túlságosan szereted Franket. Mindent elnéztél neki. Visszaélt vele.
- Ennyi?
- Nem Katy, te túlságosan magasan állsz felette, te tudsz, ő nem hajlandó tanulni. És féltékeny, és kicsinek érezte magát ebben a kapcsolatban.
- De nekem nem volt rajta kívül soha senkim, és tudod, hogy nem helyezem magam magasra.
- Én tudom, de én a barátnőd vagyok, és bármi lesz melletted maradok. Ha bármiben segíthetek, csak szólj!
- Köszönöm! Kathy hangja halkan szólt, enyhe mosoly jelent meg, és egyetlen röpke pillanatra szája szögletébe és ismét ömleni kezdtek könnyei.

Megérkeztek Katy munkahelyére. Az asszony megtörölte nedves arcát, és mintha enyhén lerázta volna magáról a bánatot, mosolyt erőltetett az arcára, kiszállt a kocsiból, elbúcsúzott barátnőjétől, és örömmel köszönt vissza a sorban érkező tanítványainak.

2004 nyara

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2010-06-08 22:17:55

Kedves Alexa!
Egy megtörtént esetet próbáltam köntösbe bújtatni ebben az írásomban.
A véleményeddel egyetértek sok hazugság miatt,sok házasság ment már tönkre, de nem csak a férfiak hazudnak, a nők is. Sajnos.

Megtiszteltél ismét a látogatásoddal? Köszönöm!

Szeretettel:

Hamupipő
Olvasó
Regisztrált:
2010-05-22
Összes értékelés:
81
Időpont: 2010-06-08 20:55:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ezek a férfiak hm. Mért születtek ezek a férfiak a hütlenségre ? A kitaposott utat mért hagyják el a bizonytalanért? Mennyi jó család élete megy tönkre a férfi hazugságai miatt:-((
Jól megírt történet, kíváncsi leszek a folytatásra. Üdvözlettel alexa
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2010-06-05 23:02:12

Kedves Inda!

Köszönöm hogy erre jártál. Ez volt a múlt, a kezdet. S talán ennek a vége is.

Szeretettel:
Hamupipő
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
790
Időpont: 2010-06-05 18:58:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Hamupipő (2008-02-22 10:38:09) üzenetére
Hamupipő, Kedves!
Tetszenek a jellemrajzaid s párhuzamaival maga a történet is. Nem siettetlek a folytatással, tudom, amikor a gyümölcs megérett, magától is lehull, eljön annak is az ideje. Köszönettel, Inda
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-02-22 10:38:09

válasz Borostyán (2008-02-21 22:06:43) üzenetére
Kedves Borostyán igazán köszönöm, hogy elolvastad! van folytatása, de még nem egészen kész, átdolgozásra vár, ugyanis elég rég íródott, még a szép időkben !
üdv.:
hamupipő
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-02-21 22:06:43

Kedves Hamupipő!
Tetszett a történeted:) Szépen fogalmazol, de van egy apró hiba a vége felé: - Köszönöm! Kathy hangja halkan szólt, enyhe mosoly jelent meg, és egyetlen röpke pillanatra szája szögletébe... Vélhetően elugrott a kurzorod gépelés közben:) És tényleg folytathatnád, jó olvasni téged:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-01-13 16:53:08

Köszönöm Kedves Rozália!
üdv.:
hamupipő
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-01-13 11:00:03

Szia!
Tetszik a történeted.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1032
Időpont: 2008-01-13 02:59:48

válasz Zagyvapart (2008-01-12 18:53:59) üzenetére
Köszönöm Kedves Zagyvapart!
Folytatás? Nem is tudom. A meglévőt igen erősen módosítani kell, hogy feltehetővé válljék!
Kedves vagy, hogy olvastál!
üdv.:
hamupipő
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1541
Időpont: 2008-01-12 18:53:59

-Remekül megírt szomorkás történet, nagyon tetszett.
-Látom 2004-ben írtad, nem gondoltál folytatásra?
Gratulálok: Zagyvapart.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Könyves bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Könyves bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ű című alkotáshoz

Könyves bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Könyves bejegyzést írt a(z) Megfogantam című alkotáshoz

ruca bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ruca bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Régi álmok című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Hamis elv jogán című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ű című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Pegazust követem címmel a várólistára

szhemi bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)