HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2008-01-12

ÁDÁM ÉBREDÉSE 9.

9. Noé és leszármazottai

Isten a sokaság közül csupán egyetlen embert tartott érdemesnek arra, hogy megmeneküljön, Ábel nemzetségének tizedik leszármazottját, akinek neve: Noé.
Az Úr igaz embernek találta, ezért választotta ki arra, hogy egyedül őt, és családját megmenti. Közölte Noéval akaratát, hogy vízözönt bocsát a földre. Megparancsolta neki, építsen olyan erős bárkát, amely ellenáll a hatalmas víz erejének. Egy olyan vízi-járművet kell megépíteni, amelyben minden megvan, amit az Úr parancsa előírt.
Noénak és feleségének három fia született: Sém, Khám és Jáfet, akiket művelt emberekké neveltek, iskoláztatták őket.

A család:

Noé szőlőművelő, felesége: Rebeka, kertész,
Sém állatorvos, felesége Dóra, orvos,
Khám vegyészmérnök, felesége: Olga, szakács,
Jáfet elektromérnök, felesége: Jázmin, tanárnő.

AMIKOR a népes család nekifogott a munkának, elhatározták, hogy Isten parancsának engedelmeskednek, és olyan vízi-járművet építenek, amely vetekedik akár azzal a tengeralattjárójával is, amit később Némó kapitány alkotott. Apjuk gondterhelten járkált köztük, amíg a munkálatok folytak. Sok embert összegyűjtöttek a környékről, akiket jól megfizettek, hogy a sok apró munkával ne kelljen nekik bajlódniuk, így gyorsabban elkészülhet a hatalmas bárka. Bizonyára csodálatos alkotmány lesz, az már látható volt. Noé parancsára titokban kellett tartaniuk, mire kell az egész. A fiúk sem mondhatták el, mire készülődnek. A szomszédok, meg a környék lakói meg nem tudták mire vélni a nagy készülődést, s azon tanakodtak, hova megy már megint nyaralni a gazdag család ekkora vízi alkalmatossággal?

Noé és fiai igyekeztek Isten parancsának eleget tenni. Sokáig folyt a szorgos munka, míg végre elkészült a tengeri jármű, amely képes volt a víz szintje alatt is közlekedni. Fölszerelték mindenféle modern gépezettel, szerkezettel, kémlelő ablakokkal látták el, hogy figyelhessék az időjárást, és a víz alatti tájakban is gyönyörködhessenek.

Kényelmesen berendezték a család lakhelyének szánt részeket, a konyhát, a sokféle állatnak külön szálláshelyeket készítettek. Négy szinten különítették el a sokféle élőlényt, és takarmányt, amelyeket az Úr parancsa szerint magukkal kellett vinniük a hosszú útra, hogy átmentsék őket is a jövendő életükre.

"Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján", (Mózes I. Könyv: Az özönvíz, 7/11.) mikor Isten - pusztító árral árasztotta el a földet, már készen állt a csodálatosan fölszerelt bárka.
Ezen a napon Noé a család férfi tagjai segítségével beterelték az összes állatot; házi- és vadállatból, földi- és vízben élőkből épp úgy, mint a légben röpdöső szárnyasakból, csúszómászókból, mindegyikből párosan, ahogyan az Úr elrendelte.

Elegendő élelmiszert pakoltak be maguknak is a hatalmas, jéggel töltött hűtőládákba és szekrényekbe, amellyel táplálkozniuk-, és az állatok etetésére kellett. Sajnos, Noé nem felejtette ki a poloskát, a bolhát, a szúnyogot, a legyet sem, és néhány, az embereknek sok kellemetlenséget okozó élőlényt, mert talán azok pusztulását senki sem vette volna zokon.

ELKÉSZÜLTEK mindennel, bepakoltak, a család elfoglalta a bárkában a helyét.
Mielőtt bezárták volna az ajtót, megszólal Rebeka, Noé felesége: - Apukám! - várj még egy kicsit. Elfelejtettünk valamit. Nem hagyhatjuk itt a gyékénytasakot a szépítőszerekkel, hiszen négyen vagyunk nők, fiaink asszonyaival, nem lehet olyan hosszú ideig elhanyagolni magunkat, még kiábrándulnátok belőlünk a hosszú úton.
- Jól van, asszony, visszamegyek érte, de mondd meg, hol találom, mert sietni kell, az Úr nemsokára jelt ad, hogy be kell zárkóznunk.
Ahogy kilépett, az égre tekintve látja, hogy hatalmas fekete fellegek gyülekeznek, távolabb már hallja a fenyegető dörgést, és villámok cikáznak az égbolton.

- Siess asszony, mondd gyorsan, mert ha elkésünk, nagy baj lesz belőle.
- A kis sátorban van, Dóra (Sém felesége) és Jázmin (Jáfet neje) sátra mellett, a nagy csiszolt tükör fiókjában. Ja, ne felejtsd elhozni legalább az egyik tükröt, azt sem nélkülözhetjük annyi ideig. Na, meg a manikűrkészlet, ott van a kisasztalon, azt is tedd egy táskába.
- Jaj, mama, de jó, hogy eszedbe jutott, enélkül hogy tudnánk rendesen fésülködni, és rendbe tenni magunkat - szólalt meg Khám felesége: Olga.

Megyek már, - dörmög magában Noé, aki éppen hatszáz esztendős, mikor az Úr özönvizet bocsátott a földre, de járása még fürge, szinte fiatalos.
Jáfet, a legfiatalabb fiú, apja után szalad, mert ők meg elfelejtették a borotva-készletet behozni. - Ki tudja, mennyi ideig tart az özönvíz, sokáig mégsem növeszthetjük a hajunkat-szakállunkat, mert térdünkig érne - mondja futás közben.
Kisvártatva sietve jön visszafelé a két férfi, megrakodva még egy csomó cuccal, mert eszükbe jutott többféle holmi, amire szükségük lehet a hosszú vízi út alatt.
- Jól nézzetek körül, mondja Noé, hiányzik-e még valami, mert be kell zárkóznunk. Alig mondja ki, már szemeregni kezd az eső, mennydörgés és villámlás közt futottak, és bezárkóztak a bárkába.

"És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel... A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén." (Mózes I. Könyv: Az özönvíz, 7/12, 18.)

A bárka pedig előbb fölemelkedett a víz felszínére, majd amikor olyan magasságot ért el az áradat, hogy az összes hegyet elborította, a vízszint alatt lebegett. A kémlelő ablakon rémülettel nézték, hogy minden élőlény és növény kipusztult. Hatalmas erdők, és fák gyökerestől kifordulva úsztak, lebegtek az áradatban, az állatok, s főleg a dinoszauruszok és rinocéroszok - mivel még ebben a város-méretű alkotmányban sem fértek volna el párosával - a nagy vízben fuldokolva, örökre eltűntek a föld színéről, a késői korokban csak csontjaikat lelték meg a kutatók. Rettegve nézték a pusztulást, korábban emberlakta falvak és városok romjai mellett haladt el a jármű, és amerre a szem ellát, elpusztult minden élet.

A gonosz emberiségből valóban csak Noé maradt meg családjával, s utódai, akik a bárkában jöttek a világra, a növényekből és állatokból pedig annyi, ami befért a vízi járműbe.

BERENDEZKEDTEK mindnyájan a hatalmas alkotmányban, elfoglalták a számukra kijelölt helyet.
A zárt helyen folyt az élet, jutott bőven munka mindenkinek. Már az első napokban kialakult a házirend. Modern gépek adagolták a különféle élőlényeknek az eledelt, mégis mindent szemmel kellett tartani. Noé és fiai váltakozva, naponta háromszor járták végig az emeleteket, ahol az állatokat helyezték el; meggyőződtek róla, valamennyi megkapta-e az adagját. Amíg egyikük ezt végezte, a másik a hatalmas jármű kormányát, és a gépház szerkezeteit vizsgálta.

A harmadik körbejárta az ablakokat, kémlelte, mi van odakint, hogyan hömpölyög mellettük az áradat, és azt, ahogyan a hullámokat csapkodja a hajó falához.
Reggel tartották az első körjáratot. Noé még előtte fölhajtott egy kupica erőset: leginkább a kecskeméti barackpálinkát és a vodkát részesítette előnyben, amitől jó kedve kerekedett. Néha Khám is kért belőle egy pohárkával. A másik két testvér tartózkodott a szeszesitaltól.
Az asszonyok riadt szemmel figyelték a természet tombolását, a zúgó áradatot köröskörül, de napok múlva megszokták, nem törődtek vele, mindenki végezte a dolgát.

Korán meg kellett fejni a teheneket, és bivalyokat, ezt a munkát már modern gépek segítették, mégis sok időt vett igénybe. Az asszonyoknak ezután a reggeli elkészítésével kellett foglalatoskodni, mivel a férfiak megéheztek a bárka körjáratán. Megfőzték a feketekávét, azt kinek-kinek tetszése szerint cukorral, tejjel, vagy - anélkül, felszolgálták. Megterítették az ebédlőasztalt, mindenki kapott egy nagy bögrében tejet vagy kakaót, s aki óhajtotta, repetázott.

Jázmin éppen most kicsit fintorgatja az orrát, mert nem szereti a friss tehéntejet, városi lány lévén, a boltban vásárolt tasakos tejet részesítette volna előnyben, ami a bárkában megoldhatatlan; bele kellett nyugodnia. A tűzhelyen éppen most sípol a teafőző, aki óhajt, abból is ihat egy-két csészével. A finom teaillat megtölti a konyha levegőjét.

A tejféle mellé mindnyájan - a fatüzelésű tűzhely platniján sütött - lepényt ettek, amit mézzel, lekvárral vagy vajjal kentek be. Jáfet nem tett rá semmit, inkább csak úgy, magában szerette enni a ropogósra sütött tésztát.

Noé utána kis szünetet tartott, ledobta magáról báránybőr bekecsét, aztán kabinjában végigheveredett a kanapén, és szundikált egyet. Alatta Merinó-gyapjúból készített, Woolmárk védjeggyel ellátott ágynemű, feje alatt ugyanolyan kispárna volt, mert azon olyan jól lehet pihenni, és használ az egészségének is, a néha kiújuló reumája napokra elmúlik tőle. Menye, Jázmin hozta neki a városból ajándékul születésnapjára.

Felrezzen álmából: - munkára fiúk! - és ebédig ki-ki végzi a maga teendőjét. Ő ma tovább pihen; talán jobban meghúzta reggel a pálinkásüveget, amitől a feje kissé szédeleg.
Az asszonyok a konyhában serénykednek, ezen a téren leginkább Olga érzi otthon magát, aki a szakácsmesterséget tanulta ki, és azt a legmagasabb szinten műveli. Éppen most kavarja meg az apró kockákra vágott füstölt-szalonna darabokat, és süti ropogósra, ami a túrós-tésztát teszi oly finommá; biztos, hogy mindenki megemlegeti, ha megkóstolja.

Fölnéz a vele szemben levő falra, ahol éppen 12 órát mutat az ingás falióra. Lehúzza a fényesre csiszolt lábast a tűzhely szélére, belenéz az átlátszó üvegfedőn, látja, hogy már elkészült a leves. Közben a konyhaszekrény polcán megszólal a vekker. Itt az ebéd ideje! Már megy is az asztal mellé, hogy várja az éhes társaságot.

Olga! - szólal meg Rebeka. - menj, kopogj be apósodnak, hogy ebédelünk, és kongasd meg a kis harangot, jöhetnek a fiúk is.
Mindenki megérkezik, erre a rövid időre még a vezérlőfülkét is ott lehet hagyni, mert automatikus állásra kapcsolják a műszereket. Körbeállják az ovális asztalt, imára kulcsolják kezüket és sorban, minden nap más-más mondja hangosan az asztali áldást, a többiek halkan, magukban imádkoznak. Most éppen Khám van soron, aki lehajtva fejét kezdi el az imádságot: "Jöjj el Urunk, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Amen."

Mindenkinek megvan a maga helye. Leülnek. Aznap az ebéd: bableves főtt füstölt csülökkel, amit a tegnapi tejről leszedett friss tejföllel ízesítettek. Rebeka osztja ki mindenkinek az adagját. Utána a fiatal asszonyok dolga tányért váltani, majd a második fogást, a túrós-tésztát a ház asszonya porciózza ki, valamennyiük tányérját bőven megszórva a ropogósra pirított füstölt szalonna tepertőjével, és meglocsolja tejföllel. Mindenki jóllakott. Khám, miközben megtapogatja a pocakját - ránéz asszonyára, azt mondja: - Nemhiába, jó szakács az én feleségem, ilyen finomat ki más tudna feltálalni, mint ő. Kicsit oldalra hajolva szeretettel megcsókolja nejét.
- Finom volt az ebéd - szól Sém - Mamácskám és Olga sógornőm, ami kettőtök műve, gondolom, mindnyájunknak ízlett. - Fölálltak, egyszerre köszönték meg az ebédet, majd elmondták a befejező asztali áldást: "Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott. Amen." - Igaz, be vagyunk ide zárva, azért nem hiányzik semmi, ha az étkezésre gondolunk. - folytatta Sém az előbb megkezdett mondanivalóját. De egyvalami nagyon hiányzik: Jó ebéd után egy kellemes séta a régi otthonunk kertjében...
- Fiacskám, azt már elöntötte az ár, ott többé nem sétálunk - szólt borús arccal a családfő.
Ezzel mindnyájan tisztában voltak, és szomorúsággal telt meg a szívük. Igen, tudomásul kell vennünk: az otthon, az édes otthon nincs többé... - És ki tudja, hol verjük fel majd sátrainkat, ha vége az özönvíznek. - folytatta Noé. De látva családja bánatát, azt mondta: - Ne búsuljatok. Ha Isten velünk lesz, új otthont építünk magunknak, ha élünk, még szebbet és kényelmesebbet, mint a régi volt. - fejezte be Noé a beszédet. Ezután kiadta a parancsot: - Fiúk! Váltás! - ezzel mindenki elfoglalta beosztása szerinti új helyét és végezte napi teendőit.

Az asszonyok a konyhát és ebédlőt tették rendbe. Berakták az edényt a mosogatógépbe, mindent helyre raktak, felmosták a konyha padlóját az automatikus gépezettel, aztán ők is egy órára lepihenhettek a kabinjukban.

Később a nappaliban kézimunkáztak, vagy olvastak. Itt jelölték ki a sokfajta kedvenc macskák helyét is. Minden sarokban kényelmes, puha párnákkal bélelt macskaszállás volt. Minden reggel ott sorakoztak és külön tányérkában kapták meg az ételüket. Aztán lepihentek, délutánig nem háborgatták az elfoglalt gazdikat. Utána, mikor a társaság itt időzött, sorban jelentkezett minden állat a saját gazdájánál, s ott doromboltak az ölükben, vagy egymással és a pamutgombolyagokkal kergetőztek. A hatalmas fehérszőrű eb gazdája lába elé heveredett, mellső lábait előrenyújtva, fejét békésen ráhajtva elszundított.

Az asszonyok alkonyatkor hozzáfogtak a vacsora készítéséhez. Mire az elkészültek a vacsorával, ők is, a férfiak is alaposan elfáradtak. A hatalmas úszó bárkában mindenkire bőven jutott a teendőkből. A vacsora úgy zajlott, mint az ebéd. Utána a nagy nappaliban gyűltek össze, a férfiak általában kártyáztak vagy dominóztak, a nők pedig kedvtelésük szerint varrtak vagy ők is társasjátékot játszottak.

Még jó, hogy televíziót nem szereltettek be a bárkába, mert itt se láthattak volna egyebet benne, mint otthon. Ugyanis a műsor egyébből se állt, mint abból, hogy az emberek raboltak, öldökölték egymást, és háborúztak. Nem csoda, ha Isten haragja lesújtott a romlott emberiségre. Szinte naponta mutattak be egy-egy terrortámadást. Nem kellett Tv, mivel ha kinéznek a bárka ablakain: állat- és emberi hulla-hegyeket, letarolt tájakat, - most is mindenütt csak pusztulást láttak - bármerre járt a tengeralattjáró.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2008-01-15 18:47:16

válasz Rozán Eszter (2008-01-13 10:27:01) üzenetére
Esztike!
Nem is tudom, hogy a bevezetőbe vagy a Zárszóba, de megfogalmaztam, hogy a szereplőket itt-ott, a mai korba helyeztem, és elláttam őket modern eszközökkel. A nőknek pedig nevet adtam, s megmegyaráztam, hogy miért (a Bibliában alig szerepel nő, mintha nem is az asszonyok hozták volna világra hímnemű férfiait.)
Egyébként Ószövetség fantázia kötet műfaja, tehát én néhol változtattam az eseményeken is.
Kedves vagy, hogy érdeklődéssel olvasod. Már nem sok rész van hátra, mivel csak Noé ősapánknak a bárka kikötése idejéig tart a kötetem.
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2008-01-13 10:27:01

Kedves Kata!
Nekem tetszik, hogy Noé bárkájába egy mai családot helyezel bele. Méghozzá magyart, jó magyaros ebéddel. Megjegyzem, a túrós tészta nekem is az egyik kedvencem. Műved olvasása közben az a gondolat merült föl bennem, hogy valójában mindegy, hogy milyen korban élünk, és milyen technikai eszközök vesznek körül bennünket, az ember lelke örömeivel, fájdalmaival, bűneivel hasonlóan érez.
Szeretettel: Eszti

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)