HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 9

Online vendég: 39

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49231

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: HenkeeFeltöltés dátuma: 2008-01-13

Tatja és Szasa

A nyugodni készülő Nap utolsó sugarai két törékeny alakot vontak halvány fényburokba az Orosz-hátság ritkás sztyeppjén. Sietni látszottak, valamelyik közeli város külső telepére igyekeztek hazafelé munkaszolgálatról.
Mióta 1 évvel ezelőtt kitört a háború, nem volt benne semmi meglepő, ha 16-17 éves lányok kolhozokban és tárnákban dolgoztak egész nap; szép lassan megtanulták valamennyi fegyvernemet, katonai rangot, felismerték a szovjet gépeket, hallás után megkülönböztették a német kisrepülőket és bombázókat.
Már nem ijedtek meg, mikor éjszaka légi riadóra ébredtek, hozzászoktak a távoli bombázás mindent megremegtető, mély dübörgéséhez.
A lányok- egyidősnek tűntek - szaporán szedték a lábukat.
-Tatja - szólalt meg az egyik határozott, csengő hangon- mit gondolsz, mikor fog véget érni a háború?
-Nem tudom - felelte amaz.
-Nem félsz, - folytatta Szasa, miközben barna hajfonatait lazán hátradobta- hogy talán sosem ér véget?
Tatja komoran hallgatott. Szemeit, amely nagy, fekete bogarakra hasonlítottak, ahogy nyugtalanul mozogtak világos arcán, szeretettel barátnőjére csüggesztette.
-Nem félek sem kevésbé, sem jobban, mint te.
Némán mentek tovább. A csillagok nemsokára felderengtek, a Hold mint kiolthatatlan éji lámpás világította meg előttük a fűzfabokrokkal szegélyezett utat.
-Mindjárt otthon leszünk-mondta Szasa, mikor hirtelen sivító motorhangot hallottak délnyugat felől. Rémülten néztek az égre; abban a pillanatban feltűnt néhány légibombázó, egyenesen városuk felé tartva.
Megtorpantak.
-Istenem- dadogta Szasa - most mi lesz?
-Nem mehetünk oda.- suttogta alig érthetően Tatja, aki ugyanúgy reszketett a félelemtől, mint barátnője. - Gyere - kapott aztán észbe - bújjunk egy nyírfa alá, nehogy észrevegyenek, ha újra erre jönnek.
Pár perccel később felhangzott az első robaj, sortűzek, bombák hangja, mergremegtetve a zöld faleveleket a lányok feje körül.
-Mi lehet most a mamával és papával? - kérdezte halkan Szasa magától, mintha ebben látná a vígasztalást. Lopva Tatjára tekintett és meglátva sápadt arcát, rájött,hogy ő is ugyanezen gondolkodik.
A szívszorító zaj nem akart megszűnni, éles fények villantak a város felől.
Szasa nem bírt tovább gondolataival, megindulva felkiáltott:
-Emlékszel...- majd suttogva folytatta- emlékszel Tatja, mikor kicsik voltunk, 5 évesek lehettünk, és elcsavarogtunk Natasaával, el teljesen a tóig, aztán haza sem mentünk estig? Csak játszottunk, a vízben, csodáltuk a törékeny finomságát minden cseppnek, és akkor azt hittük, hogy mindig ilyen lesz a világ, a cseppek elpárolognak, felhővé válnak,
és visszaesnek ugyanabba a tóba. Hogy megharagudott rám a mama, és papa meg is büntetett, de mi nem bántuk.
Emlékszel?
Tatja szótlanul bólintott.
-És az ég milyen kék volt! Nem is foglalkoztunk vele, hisz mindig kék, nyáron is, télen is, csak a virágok és fák változnak.
Te tudod miért kék az ég? Vagy mitől aranylik a búza? Én nem tudom. Nem érdekelt. De most már igen, most már érdekel!
Miért kék az ég, Tatja? Felelj, ha érted ezt!
-Nem tudom - válaszolta a lány.Szemében könnyek csillogtak, lassan rárősen folytak le arcán.
-Persze, hogy nem. - nevetett Szasa szinte hisztérikusan. Fél percig zihált, kifárasztotta az idegesség és aggodalom.
-Nem vagyok félős, megyek harcolni ha kell, akár két kézzel, fegyver nélkül is szembeszállok a német csapatokkal, ha vakmerőség is...sokszor láttál engem sírni? Nem, ugye? Nem féltem.
De mikor legutóbb hazajött Nyikolaj a frontról - csak egy hétre, ám én ennek is örültem - és jött a többi városból való is, Szergej, Valko és Federicsék; mi éppen a tónál voltunk akkor is, a drága tavunknál...emlékszel?
Aztán egy egész csapat jött. Átvonulnak, mondták. Akkor megfájdult a szívem. Csak néztük a sebesülteket, a katonákat, kísértük őket, velük mentek a mieink is; és nem néztek a szemünkbe.
Szégyelték magukat, halálosan, kimodhatatlanul szégyellték, mert ők sem hittek abban, hogy egyszer győzhetünkm hogy ők még visszatérhetnek. Ezért vonultak lesütött tekintettel: nem mertek a szemünkbe nézni! Érted?
A tóig követtük őket, tovább nem engedtek. ÉS alig bírtam visszatartani a sírásomat - Szasa szeme fényesen csillogott, sarkában könny ült. - Most félek és sírok. Szeretném tudni, miért kék az ég, mert lehet, hogy többé nem látom; akarom ismerni a tavunk minden titkát, mert lehet, hogy idén láttunk rajta utoljára tündérliliomot. Miért válik minden olyan fontossá, ha elveszíthetjük őket?
A két lány egymásra borulva zokogott, megszűnt körülöttük a világ, a zaj a robbanások, csak ketten voltak, és a Félelem.
Minden könnycseppel a következő órát síratták, mikor a bombázó gépek feladatukat végezve, dicsőségesen elszállnak, ők pedig begyalogolnak a városba.
Mert tudták, hogy lesz mit síratni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
587
Időpont: 2010-10-16 18:17:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ma voltam egy novellaíró pályázat eredményhirdetésén, és ott kedvet kaptam a novellaolvasáshoz:) Jó, hogy hozzád tévedtem, nagyon tetszett ez az írásod, egyszerű, de szép és tartalmas! Gratu!
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-05-08 16:56:02

válasz Artúr (2008-01-14 01:24:20) üzenetére
Kedves artur!
Bocs, hogy beleszólok, de prózában a páros szerveket általában egyes számban használjuk. Pl. Nem hegyezte a füleit, hanem hegyezte a fülét, nem belenézett a szemeibe, hanem belenézett a szemébe, nem sietve szedte a lábait, hanem szedte a lábát, stb. Kivételek persze lehetnek, de ez általános szabály. Tény, hogy Henkee nem egyeztette a számot és a vonatkozói mellékmondatot:) Az apróbb hibákat leszámítva tetszett az írásod, kedves Henkee!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Henkee
Regisztrált:
2007-11-08
Összes értékelés:
463
Időpont: 2008-01-16 17:23:43

Köszönöm, örülök, hogy tetszett:)
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-01-15 21:10:15

Nagyon tetszett nekem is írásod, az ég azért kék kedves Henkee, mert a kék szín éjjel is világít, s az ezüst csillagokhoz nagyon jól illik:)
Meghatóan, magávalragadóan írsz, gratulálok!
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1723
Időpont: 2008-01-15 20:48:55

Nekem a Pearl Harbor-i film jutott eszembe, ami nem is tudom, miért hasonlít az írásodra...
Persze abban a filmben a szerelem volt az "alap"-téma..a veszteségek, csak habcsókók voltak a tortán..
Nagyon tetszett az írásod, ismét újat adtál.(a sok jelzővel nagyon tudod illusztrálni a helyzetképet)
Gratulálok hozzá!
Üdvi: d.p.
U.I: És tudod miért kék az ég?:)), és mitől aranylik a búza?..Tudom, hogy tudod..))
Alkotó
Henkee
Regisztrált:
2007-11-08
Összes értékelés:
463
Időpont: 2008-01-14 15:25:13

válasz Artúr (2008-01-14 01:24:20) üzenetére
Köszönöm, mindjárt ellenőrzök:)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2008-01-14 01:24:20

Szia!
Nem akarok kekec lenni, jó a történet, de nézd át légyszi, van néhány elütés, betűhiány. Más:
Egyet azért kiemelnék:
"Szemét, amely egy nagy, fekete bogárra hasonlított,"
Szerintem nem egy szemű tehát a mondat így lenne helyes:
Szemeit, amelyek nagy fekete bogárra hasonlítottak...
Ez csak az én véleményem.
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szomorú Teadélután című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Télidill címmel

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)