HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 41 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51285 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2008-01-13
Angyalok éneke Karácsony első napja volt, s anyámat szaggató fejfájás kínozta. Ünnepre készültünk, és ez bizony nagy teher egy magafajta gondos háziasszony vállán: mindennek tökéletesnek kell lennie, különben...
Nagyjából négyéves lehettem, és nem értettem, mitől olyan ideges. Nekem nagyapa azt mondta, karácsonykor hallani lehet az angyalok énekét; és én el is képzeltem, ahogy ott üldögélünk a fa alatt, és hallgatjuk, mint egy igazi előadást. Mi csak a közönség vagyunk, akkor anyu ki előtt lámpalázas? Hallottam, ahogy kulcs fordul a zárban, s már rohantam is az előszobába, ahol édesapám hidegtől kipirosodott arccal, erőlködve próbálta betuszkolni a túlméretezett - amúgy pompás - fenyőfát. - Meg vagy Te őrülve, Józsi! - kiáltott anyám elfúló hangon - Minek ekkora... Nézd a szőnyeget! Apró tűlevelek borították az előszobát, ahogy az ajtófélfa lehorzsolta őket az ágakról. Apám mély levegőt vett, s mielőtt válaszolt volna, becipelte zsákmányát a nagyszobába, újabb leveleket potyogtatva; melyek, mint egy ösvény kötötték össze a bejáratot a fánkkal. Finom gyantaillat lengte be a lakást, és aznap először éreztem: ünnep van. Anyám idegesen rángatta elő a porszívót. - Állj félre! - utasította apámat, aki zavarában olyan ügyetlenül lépett hátra, hogy pont rátaposott az egyik gondosan előkészített égősorra, mire annak pár gömbje éles csörömpöléssel darabjaira hullott. - Nem igaz! - jajveszékelt anyám, apám pedig bűnbánóan próbálta átkarolni a vállát, de anyám félrelökte. - Menj most ki, jobb, ha én csinálom! - és már szippantotta is be az ösvényt, a szikrázó fényű üvegdarabokat... az ünnepemet. Jobb ilyenkor odébb állni... - emlékeztettem magamat, és elvonultam az ebédlőbe, ahol az ajtó mellett egy régi zongora állt. Nagyapa mesélte, hogy régen anya játszott rajta, de ameddig én vissza tudok emlékezni, mindig érintetlenül állt, s csak én kopogtattam néha a billentyűket, ha anya nem volt otthon. Apám bánatosan csoszogott ki a konyhába. Sisssz... Sisssz... - hallatszott a bágyadt ritmus, s én bal kezem összezárt ujjaival ugyanilyen ernyedten súroltam végig a mély hangokat. A porszívó csövében fájdalmasan sikoltottak fel az üvegdarabok, s én jobb kezemmel pengeélű hangokat parancsoltam elő a zongora másik feléről. - Kifut a leves! - kiáltott apám, és abban a pillanatban én is meghallottam, ahogy az addig egyenletes rotyogás felgyorsul, valahogy így: szfffffff... ratatatataaaaa!!!! Ujjaimmal találomra szaladgáltam ide-oda a klaviatúrán, követve a ritmust. Rémes hangja volt! Aztán ajtócsapódás zaja érte fülemet, amit nem tudtam, hogy a huzatnak, vagy anyám ünnepi hangulatának tudhatok be. Nem először hallottam - az ilyesminek is megvan az üteme: Paff! Csitt! Paff! Csitt! Bal kezem váratlan hirtelenséggel zuhant alá a billentyűk mélységébe. A hangok összevesztek; és én rémült bűvölettel láncolódtam a hangszerhez, melynek billentyűi alázatos szolga ujjaimat arra használták, hogy hangjukkal goromba sértéseket vágjanak egymás fejéhez: Csatt!!! Szffff... Paff! Sissz! Ratatatataaaaaa....... Anyám kikapcsolhatta a porszívót, és elzárhatta a leves alatt a gázt; mert immár ő is hallotta a zongorát. Olyan hirtelen, vad mozdulattal csapta le a fedelét, hogy alig bírtam elkapni onnan a kezeimet. - Mi a fenét csinálsz? - ripakodott rám zaklatott-dühösen. - Szétszakad tőled a fejem! Nagyon riadtan nézhettem, mert szinte azonnal erőt vett magán, és idegesen lüktető halántékát dörzsölgetve minden további szó nélkül kivonult a szobából. Nem érhette föl ésszel, hogy karácsonyunk kakofóniája ettől még ugyanúgy fog harsogni a fejében, mert én csak kíséretet adtam egy eltorzult, tördelt ritmusú dallamhoz, mely ott nyikorgott szüleim minden mozdulatában. Annál jobban még sosem vágytam az angyalok énekére! * Karácsony este van... Harminckét éves vagyok, van férjem, három csodaszép gyermekem... A kandallóban barátságosan ropog a tűz, a fenyőágak halkan suhognak az apró angyalkezek érintésétől, szaloncukrok koppannak a földön csilingelő gyermekkacaj kíséretében. A régi zongora most már nálam lakik; újrahangolt billentyűin kezeim képzetten állnak rá a lágy crescendóra. A hangok kibékültek, lágyan hömpölyögve adnak aláfestést a karácsonyhoz. Milliárdnyi hang zengi ujjongva a lelkemben: Nagyapának volt igaza! 2007 karácsony Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
sailor bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mackó Lackó fogadalma című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Brumi Maci és a róka című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Lábnyomok a levegőben, avagy, az első hó? című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Elfeledett lelkű szerelmes című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Elfeledett lelkű szerelmes című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Keresem a szavakat című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Advent (haiku forma) című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Advent (haiku forma) című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hópihetánc - mese című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |