Mindenütt csak gép, elveszett az ember,
reggel óra ébreszt, fület tépő vekker.
A fürdőszobában zümmög a borotva,
apád tisztálkodik, szeme oly mogorva,
mellette recseg, kattog a mosógép,
centrifugálni kezd, zökkenve feléd lép.
Gyorsan messze ugrasz, hogy ne üssön orrba,
ettől beleütközöl a porszívóba.
Csövével szívja a port, időnként felhevül,
hangja a teafőző sípjával elvegyül.
Reggeliznél, de még nincs kész a pirítós,
gép készíti ezt is, akár édes vagy sós.
A konyhai robot gyümölcsöt turmixol,
rádióból rockénekes rekedtes hangja szól.
Az ajtócsengő jelzi, postás érkezett,
hozott neked táviratot és néhány levelet,
de nem sokat, hiszen ott van az e-mail,
postára járástól téged megkímél,
ehhez azonban szükség van egy számítógépre,
hogy te is internetezhess úgy, mint más végre.
Be is kapcsolod, kattintod az egeret,
no de nem azt, mit a macska megkerget.
Ám alighogy felmentél a világhálóra,
villámgyorsan tovaszállt jó néhány félóra,
pedig korábban harminc percet terveztél,
de egy weboldalon sokáig ott rekedtél,
mígnem felriaszt a pittyegő mobilod,
kedvesed vár, már majdnem megfagyott.
Elfelejtetted a randevút vele,
ezért majd megeszi az Isten hidege.
De sebaj, mert küldött egy SMS-t,
arra kér, hogy őt mielőbb felkeresd.
Autóba ülsz, s már ott is vagy nála,
boldogan átölel, szemében hála.
Repülőgép hasítja odafönn az eget,
hogy jól lásd, fölteszed a szemüveget.
Körülötted zöldellő fák, minden oly szép,
bár zavar néha, de érted van ez a sok gép.