HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50542

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2008-01-14

Ügyeletben

Idegesít a csönd. Égeti szememet a kimerültség. Már majdnem éjfél. Újra és újra végigsétálok a folyosón, aztán egy hirtelen ötlettől hajtva a vizsgálóhoz lépek. Mocorgásomra felfigyel az orvos, és idegesen összerántja a függönyt. Az ápolónő rosszalló tekintettel néz végig. Nem érti, miért nem értem meg, hogy tilos itt lennem. Nem értem, nem tudom felfogni, miért nem lehetek a gyerekemmel. Az enyém, az én fiam!
Marja a könny a szememet. Nem, nem fogok sírni. Ha oda engednek, nem szabad, hogy vörös legyen a szemem. Nem szabad látnia, hogy kétségbe vagyok esve.
Emlékekbe próbálok kapaszkodni. Felidézem ragyogó kék szemét, szőke hajpihéit. De most az a kékség idegen. Hát, persze. Az évek során a világító kékből mocsár-zöld lett. A szőke pihék? Sötétbarna varkocs verdesi lapockáját. Az apró kis talpacskák már hatalmas bakancsokba bújnak. Alig pár éve ő bújt hozzám, pár órája az én fejem pihent az ő mellkasán.
Újra a folyosó kockáit koptatom. Magamban imádkozom. Megakad szemem a karácsonyfán, és elnézést kérek magamban az Égi Anyától, amiért nem az ő újszülöttjét ünneplem, hanem az enyém miatt kérem a segítségét, az én gyerekemért rettegek. Nem akarok gondolni rá, de újra és újra megjelenik előttem a szenvedő gyerek képe. Látom kíntól görcsökben vonaglani, hallom jajgatását.
Leülök a karácsonyfa mellé, térdeimre hajtom a fejemet. Könnyeim megállíthatatlanul folynak. Az orvos kezét érzem a vállamon. Felnézek. Látja rémületemet, és már mondja: Ne ijedjen meg, már túl van a nehezén. Nagylelkűen megengedi, hogy pár percre bemenjek a vizsgálóba.
Nem tudom, melyik a fehérebb. Az ágynemű, vagy a fiam arca. Amint meglát, mosolyra húzódik a szája. Kicsit erőltetett, kicsit hazug, - de mosoly. Úgy teszek, mintha hinnék neki, belemegyek a játékba. Te hazudsz nekem, én hazudok neked. Hősiesen eltitkoljuk a fájdalmat, a rémképet. Férfiasan titkolózunk, mert úgy talán könnyebb - a másiknak.
Az orvos újra kiküld. Hiába kérem, hadd maradjak. Látom a szemén, hogy nem szívesen teszi, de nem enged. Talán igaza van. A folyosón ácsorgok, és várom az újabb eredményt. Tudom már, hány járólapot tettek a földre, hány zöld négyzet borítja a falakat. Őrjítően lassan múlik az idő. Amikor újra nyílik a vizsgáló ajtaja, térdem kocsonyássá válik. Az orvos szeme mosolygós, hangja megnyugtató. A fiatal szív erős, leküzdi a kórt - mondja. - Egy-két hétig orvosi felügyelet, aztán újra a régi lesz.
A kórterem már otthonosabb.
Éjfél elmúlt A kimerültségtől elaludt a fiam. Nem maradhatok tovább, haza kell mennem. Addig, amíg van erőm. Reggel majd visszajövök,- új erővel, új reményt hajszolni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1525
Időpont: 2008-11-25 15:07:48


Csodálatos, hogy pár mondatba mennyi érzelmet tudtál belesűríteni.
Nagyon tetszett az írásod, örülök, hogy Nálad jártam.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9074
Időpont: 2008-01-15 09:16:17

Megrázó pillanatkép. Rövid expozíció, és a vaku felvillanó fényében láttatod az ANYA szenvedését, aki fiáért retteg karácsony éjjelén. Maximálisan átáltem!!
Szia: én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Alekszandr Blok: Mindenkinél fénylőbb... címmel a várólistára

Asterope bejegyzést írt a(z) Bocsánat című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Engesztelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Engesztelő című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Engesztelő címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Leltár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyári este jambuszokban című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyári este jambuszokban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Leltár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)