HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 27 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51277 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2006-06-01
Új életUnottan nézett maga elé, fejét-a merengők jellegzetes tartásával-a kezében támasztotta. Fehér szakálla lassan lengett mellkasa előtt, ahogy fújta a szél. Arca, keze fáradt volt és ráncos, de erőt sugárzott. Kezén egy kicsi, kék dobókockát görgetett ide-oda, mint aki hamarosan eldobja. De még várt vele. Azt fontolgatta, melyik szám legyen valakinek, egy embernek az utolsó esélye. Aztán kezébe zárta a kockát, és így szólt fennhangon: kettő. És eldobta. A lány hallotta a dühös kiáltásokat, és az ajtókon puffanó fekete bakancsos lábak tompa hangját, ahogy egyre közeledtek. Keze jéghideg volt, az összes meleg, ami csak testében lehetett, a szívében hömpölygött, aminek dobbanásai lassan minden más hangot elnyomtak. Moccanni sem tudott a szekrény tetején, már nem is emlékezett rá, hogy préselte be magát oda. Szeme arra a pontra meredt nyugalommal, ahol az ajtót sejtette. Várta a pillanatot, mikor a magába ölelő sötétséget felhasítja a kitáródó ajtó mögül beszűrődő neonok fénye. Nem kellett sokat várnia. Az ajtó kitárult, és a rajta berohanó alakok sötét arca, sötét ruhája és fegyvereik eszébe juttatták, hogy mi történik. Hirtelen megint tisztán hallott minden szót, és mikor szeme hozzászokott a vakító fényhez, felismerte az embereket, akik érte jöttek. Nem egy barátját látta már, ahogy ugyanezek az emberek elhurcolják, hogy aztán örökre egy sötét cellába, vagy a halálba küldjék. Arra gondolt, hogy megérdemli. Hogy az életben annyi szörnyűséget tett, és annyira kevés jót, hogy nincs is értelme fohászkodni Istenhez. Csak a szerencséjében bízhat, az a tolvajokat és a gyilkosokat is megsegíti néha. Arra gondolt még, hogy ha most sikerül, csak most az egyszer, utoljára, akkor megszüli a gyermekét, és soha többet nem lop. Soha többet nem öl. A fekete ruhások, módszeresen átvizsgálták a szobát, aztán benéztek az ágy alá, az ágyneműtartóba, és a szekrény alá is. Továbbindultak. Elhaló léptük nyugalommal töltött volna el bárkit. Egyikük, a legnagyobb férfi mégis visszafordult, és a szekrény felé indult. Állj! A katonák visszamentek a szobába. A lány előtt kezdett elsötétedni a világ. A kocka sokáig gurult, egy spirál mentén elkezdett hengeredni, egyre kisseb köröket leírva. Mikor a kör közepére ért, egyik sarkán forgott, majd lelassult, és aztán bizonytalanul eldőlt a hatos oldalára: az egyes volt fölül. Az öreg hunyorogva nézett és felhúzta a szemöldökét...abban a pillanatban mégis billent egy utolsót a kis kocka... A nagydarab katona megállt a szekrény előtt, széttárta az ajtaját, és kivett belőle egy játék pisztolyt. Diadalittasan, vihogva körbemutatta a többi férfi előtt. Azok épelméjűségében kételkedve néztek rá, és szó nélkül tovább futottak. Újra csend volt a szobában, magába ölelő, simogató csend. A lány hitetlenkedve nyitotta ki a szemét. Még várt egy kicsit, hátha visszajönnek érte. Szíve még magánál tartotta a meleget, feje még üresen kongott, ahogy a gondolatok csapongtak benne. Néhány óra múlva lemászott, és térdre rogyott a szekrény előtt. Nem akarta elhinni, hogy ekkora szerencséje volt. Nem is hitte. Inkább kezét a szíve alá tette, és imádkozni kezdett. Imája két szóból állt: köszönöm, Istenem. Az öreg, elégedetten nézte egy darabig a kockát, aminek színe beleolvadt a felhő színébe, amin nyugodott: mosolyogva, hátán a kettes számmal. Egyenes szemöldöke ismét ívbe görbült. Száján kis mosoly húzódott. Lefelé nézett, merengőn, és bár úgy látszott, hogy semmit sem néz, többet látott, mint egy sok-sok kilométerrel lejjebb repülő sas. Látott egy anyát, akinek a gyermeke mostantól fogva az ő gyermeke is lesz. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Emlékzés Szuhanics Albertra című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Emlékzés Szuhanics Albertra címmel Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz csiszkovics bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 64. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) évek ígérete című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) évek ígérete című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kérem! című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Vágyom már című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Elfeledett lelkű szerelmes című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |