HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2006-06-01

Új élet

Unottan nézett maga elé, fejét-a merengők jellegzetes tartásával-a kezében támasztotta. Fehér szakálla lassan lengett mellkasa előtt, ahogy fújta a szél. Arca, keze fáradt volt és ráncos, de erőt sugárzott. Kezén egy kicsi, kék dobókockát görgetett ide-oda, mint aki hamarosan eldobja. De még várt vele. Azt fontolgatta, melyik szám legyen valakinek, egy embernek az utolsó esélye. Aztán kezébe zárta a kockát, és így szólt fennhangon: kettő. És eldobta.

A lány hallotta a dühös kiáltásokat, és az ajtókon puffanó fekete bakancsos lábak tompa hangját, ahogy egyre közeledtek. Keze jéghideg volt, az összes meleg, ami csak testében lehetett, a szívében hömpölygött, aminek dobbanásai lassan minden más hangot elnyomtak. Moccanni sem tudott a szekrény tetején, már nem is emlékezett rá, hogy préselte be magát oda. Szeme arra a pontra meredt nyugalommal, ahol az ajtót sejtette. Várta a pillanatot, mikor a magába ölelő sötétséget felhasítja a kitáródó ajtó mögül beszűrődő neonok fénye. Nem kellett sokat várnia.
Az ajtó kitárult, és a rajta berohanó alakok sötét arca, sötét ruhája és fegyvereik eszébe juttatták, hogy mi történik. Hirtelen megint tisztán hallott minden szót, és mikor szeme hozzászokott a vakító fényhez, felismerte az embereket, akik érte jöttek. Nem egy barátját látta már, ahogy ugyanezek az emberek elhurcolják, hogy aztán örökre egy sötét cellába, vagy a halálba küldjék.
Arra gondolt, hogy megérdemli. Hogy az életben annyi szörnyűséget tett, és annyira kevés jót, hogy nincs is értelme fohászkodni Istenhez. Csak a szerencséjében bízhat, az a tolvajokat és a gyilkosokat is megsegíti néha. Arra gondolt még, hogy ha most sikerül, csak most az egyszer, utoljára, akkor megszüli a gyermekét, és soha többet nem lop. Soha többet nem öl.
A fekete ruhások, módszeresen átvizsgálták a szobát, aztán benéztek az ágy alá, az ágyneműtartóba, és a szekrény alá is. Továbbindultak. Elhaló léptük nyugalommal töltött volna el bárkit. Egyikük, a legnagyobb férfi mégis visszafordult, és a szekrény felé indult. Állj! A katonák visszamentek a szobába.
A lány előtt kezdett elsötétedni a világ.

A kocka sokáig gurult, egy spirál mentén elkezdett hengeredni, egyre kisseb köröket leírva. Mikor a kör közepére ért, egyik sarkán forgott, majd lelassult, és aztán bizonytalanul eldőlt a hatos oldalára: az egyes volt fölül. Az öreg hunyorogva nézett és felhúzta a szemöldökét...abban a pillanatban mégis billent egy utolsót a kis kocka...

A nagydarab katona megállt a szekrény előtt, széttárta az ajtaját, és kivett belőle egy játék pisztolyt. Diadalittasan, vihogva körbemutatta a többi férfi előtt. Azok épelméjűségében kételkedve néztek rá, és szó nélkül tovább futottak.
Újra csend volt a szobában, magába ölelő, simogató csend. A lány hitetlenkedve nyitotta ki a szemét. Még várt egy kicsit, hátha visszajönnek érte. Szíve még magánál tartotta a meleget, feje még üresen kongott, ahogy a gondolatok csapongtak benne.
Néhány óra múlva lemászott, és térdre rogyott a szekrény előtt. Nem akarta elhinni, hogy ekkora szerencséje volt. Nem is hitte. Inkább kezét a szíve alá tette, és imádkozni kezdett. Imája két szóból állt: köszönöm, Istenem.

Az öreg, elégedetten nézte egy darabig a kockát, aminek színe beleolvadt a felhő színébe, amin nyugodott: mosolyogva, hátán a kettes számmal.
Egyenes szemöldöke ismét ívbe görbült. Száján kis mosoly húzódott. Lefelé nézett, merengőn, és bár úgy látszott, hogy semmit sem néz, többet látott, mint egy sok-sok kilométerrel lejjebb repülő sas. Látott egy anyát, akinek a gyermeke mostantól fogva az ő gyermeke is lesz.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2006-06-29 21:40:58

Mimóza, nagyon jó a stílusod. Itt, a klubban eddig főleg gyengébb írásokat olvastam. Jó ez az ötlet ezzel a dobókockával, ami a lányt illeti, azt nem nagyon fogtam, ki üldözi, és miért...

Üdv: Gunoda

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Húsvét alkalmával címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Piros tojást választok címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Gyónás címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel Vízi motoros címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)