HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47192

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Lantos TímeaFeltöltés dátuma: 2008-01-17

A kivethetetlen



Elszánt léptekkel közeledett a kórház felé. Könnyű nyári ruhát viselt. A vékony színes anyag minden mozdulatra hozzátapadt hosszú combjához és kirajzolta lányosan karcsú alakját.
Nagy hőség volt. A levegő mozdulatlansága, mint egy láthatatlan burok ráfeszült a városra, és nem hagyta lélegezni.
Az utat szegélyező fák mélabúsan lehajtották fejüket, mintha azt kémlelték volna, merre nyújthatnák gyökereiket, honnan is szívhatnának néhány cseppet az éltető folyadékból.
A hangok összemosódtak. Tompa morajlásukkal körbefonták a belvárost és hálójukat olykor szokatlan nyögések rezegtették...
Az asszony érzéketlen maradt a hőségre, csak a testére figyelt.
Kezét pillanatokra megpihentette szíve alatt, hasa finom domborulatán és ilyenkor mozdulatai megteltek lágysággal, de amint járása szigorúra váltott szemébe ismét borús felhők gyűltek.
Szép szabályos arca volt. Sötét szeme alatt alig szántott némi barázdát az idő, s ha nevetett az apró ráncok huncutul széjjelfutottak, akár a nap sugarai. De most valami belső árnyék áttört bőre selymes fényén, és akár egy gyászkeret mély szomorúságot sejtetett.
Egyre csak a magzatra gondolt. - Jó lenne így egy testként örökre összeforrni veled, hogy senki és semmi ki ne téphessen belőlem. Csak a mi titkunk lenne, ami közös titkunk - dédelgette nemes vágyát.
Negyvenéves elmúlt, az orvosok a nő többszöri vetélése után túl nagy kockázatot láttak a terhességében, és egy borús, de fülledt meleg délelőttön közölték, hogy az abortusz lenne számára a leghelyesebb döntés
Az asszony percekig csak ült a vizsgálóban, merev, üveges tekintettel. Abortusz,abortusz,abortusz.... - még sokáig a fülébe csengett a szó, a megváltoztathatatlanságával. Abortusz....abortusz.... - egy pillanatra azt hitte elveszíti tiszta tudatát, és kígyók ezreit látta a szobában siklani, miközben a gyűlöletes szót sziszegik.
És most, csak néhány perc választotta el a megmásíthatatlantól...
Hirtelen zokogás rázta meg, mellkasában vad tűz pattogott. Meg kellett pihennie. Egy lombos gesztenyefa hűs árnyékában megfürdette arcát, mintha a bőre alatt feszülő idegeket akarta volna megszelídíteni.
Hosszú percekig csak állt a fa gyógyító árnyékában,s már nem törődött sem térrel sem idővel, félelemmel, fájdalommal... Csak a testében fészkelő, kicsiny életre figyelt. Érzékeinek csápjaival körbeakarta tapogatni a pici, rejtőzködőt, hogy még inkább megbizonyosodhasson csodálatos létezéséről. - Vajon te is érzed ezt a vágyat, hogy ez a titkos kötelék örökre egymáshoz forrasszon minket? - merengett.
Most az volt a legfontosabb, hogy a jelen varázsát minél mohóbban magába szívja, hogy erőt merítsen.
Az utcán már alig lehetett látni valakit, az emberek a néhány hete tartó kánikula óta átrendezték életüket, és nappal pihentek, este és éjjel dolgoztak. Csak az merészkedett ki, akinek halaszthatatlan dolga volt. Az otthon, a lakás volt most a menedék...
Az én kicsikémnek a testem az egyetlen menedéke, és vessem ki onnan? - tépelődött. Nem azt nem tehetem, az Úr küldte és csak ő veheti el tőlem - suttogta elszántan.
Az elhatározás úgy tört ki a sok kusza gondolat közül, mintha sohasem lett volna kérdés mit is kell tennie. Egyszerűen csak utat tört magának, mint a csírától kipattanó mag.
Az elhatározás talán már régóta létezett, ott volt a sziszegő kígyók, a rémálmoktól terhes sötét éjszakák, és az oltalmat adó gesztenyefa árnyékában...
Ilyen mennyei békét még sohasem érzett. Az amit eddig élt, elvesztette fontosságát, lezárult, csak az számított, megtartani, és adni, adni,folyamatosan adni... Hiszen ő már kapott, most már adnia kell, akár az élete árán is.
Még egy percig állt a fa hűvös törzséhez támaszkodva, majd elindult az otthona felé. És a szemébe beköltözött az a különös fény, ami csak azok szemében lángol akik mindennél többet ajándékoznak...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-09-23 15:07:21

Gyonyoru. Ugy erzem, az irasaidon keresztul a sajat lelkedbe engedsz bepillantast.
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-02-12 14:43:50

Kedves Tímea,

Honnan van lelkedben ennyi fájdalom és szépség egy időben? Sokkolva érzem magam......gratulálok


Üdv.: John
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-01-24 19:17:43

Kedves Tímea!

Igaz, nekem még nincs gyermekem, és egyenlőre nem is tervezem.
Ha ilyen helyzetbe kerülnék, egyetlen percig sem gondolkodnék, hogy kit válaszak.
Nagyon meghatott az írásod, főleg, mert egyszer egy véletlen folytán én is tanúja voltam, amikor egy kismamánál kiderült, hogy nagyon beteg, és választania kellett közte és a baba közt. Természetesen a babát választotta....
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2325
Időpont: 2008-01-18 16:47:13

Kedves Tímea, nagyon megható történet. Az abortuszt én is elitélem, de vannak olyan esetek amikor elkerülhetetlen. Azért örülök, hogy az anyai érzés felülkerekedett. Jó lenne tudni, hogy az ota a pici megszületett e és egészséges. Tetszett az írásod.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-14
Összes értékelés:
115
Időpont: 2008-01-18 10:12:00

Kedves Lantos Tímea!
Sajnos, olyan témáról írtál,ami mellett nem tudok szótlanul elmenni. Az abortuszt szerintem nem szabadna megengedni! Gyilkosság!
Milyen érdekes az élet, én a ma feltöltött versemben én isaz anyaságról írtam.
ali baba

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel "Bogária" 01. - A bennünk élő gyermek címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Keresd a jót című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Száguldhatsz... című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Remélem címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) ébred című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Százszorszél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nézd! címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 38. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)