HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48266

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Lantos TímeaFeltöltés dátuma: 2008-01-17

A kivethetetlen



Elszánt léptekkel közeledett a kórház felé. Könnyű nyári ruhát viselt. A vékony színes anyag minden mozdulatra hozzátapadt hosszú combjához és kirajzolta lányosan karcsú alakját.
Nagy hőség volt. A levegő mozdulatlansága, mint egy láthatatlan burok ráfeszült a városra, és nem hagyta lélegezni.
Az utat szegélyező fák mélabúsan lehajtották fejüket, mintha azt kémlelték volna, merre nyújthatnák gyökereiket, honnan is szívhatnának néhány cseppet az éltető folyadékból.
A hangok összemosódtak. Tompa morajlásukkal körbefonták a belvárost és hálójukat olykor szokatlan nyögések rezegtették...
Az asszony érzéketlen maradt a hőségre, csak a testére figyelt.
Kezét pillanatokra megpihentette szíve alatt, hasa finom domborulatán és ilyenkor mozdulatai megteltek lágysággal, de amint járása szigorúra váltott szemébe ismét borús felhők gyűltek.
Szép szabályos arca volt. Sötét szeme alatt alig szántott némi barázdát az idő, s ha nevetett az apró ráncok huncutul széjjelfutottak, akár a nap sugarai. De most valami belső árnyék áttört bőre selymes fényén, és akár egy gyászkeret mély szomorúságot sejtetett.
Egyre csak a magzatra gondolt. - Jó lenne így egy testként örökre összeforrni veled, hogy senki és semmi ki ne téphessen belőlem. Csak a mi titkunk lenne, ami közös titkunk - dédelgette nemes vágyát.
Negyvenéves elmúlt, az orvosok a nő többszöri vetélése után túl nagy kockázatot láttak a terhességében, és egy borús, de fülledt meleg délelőttön közölték, hogy az abortusz lenne számára a leghelyesebb döntés
Az asszony percekig csak ült a vizsgálóban, merev, üveges tekintettel. Abortusz,abortusz,abortusz.... - még sokáig a fülébe csengett a szó, a megváltoztathatatlanságával. Abortusz....abortusz.... - egy pillanatra azt hitte elveszíti tiszta tudatát, és kígyók ezreit látta a szobában siklani, miközben a gyűlöletes szót sziszegik.
És most, csak néhány perc választotta el a megmásíthatatlantól...
Hirtelen zokogás rázta meg, mellkasában vad tűz pattogott. Meg kellett pihennie. Egy lombos gesztenyefa hűs árnyékában megfürdette arcát, mintha a bőre alatt feszülő idegeket akarta volna megszelídíteni.
Hosszú percekig csak állt a fa gyógyító árnyékában,s már nem törődött sem térrel sem idővel, félelemmel, fájdalommal... Csak a testében fészkelő, kicsiny életre figyelt. Érzékeinek csápjaival körbeakarta tapogatni a pici, rejtőzködőt, hogy még inkább megbizonyosodhasson csodálatos létezéséről. - Vajon te is érzed ezt a vágyat, hogy ez a titkos kötelék örökre egymáshoz forrasszon minket? - merengett.
Most az volt a legfontosabb, hogy a jelen varázsát minél mohóbban magába szívja, hogy erőt merítsen.
Az utcán már alig lehetett látni valakit, az emberek a néhány hete tartó kánikula óta átrendezték életüket, és nappal pihentek, este és éjjel dolgoztak. Csak az merészkedett ki, akinek halaszthatatlan dolga volt. Az otthon, a lakás volt most a menedék...
Az én kicsikémnek a testem az egyetlen menedéke, és vessem ki onnan? - tépelődött. Nem azt nem tehetem, az Úr küldte és csak ő veheti el tőlem - suttogta elszántan.
Az elhatározás úgy tört ki a sok kusza gondolat közül, mintha sohasem lett volna kérdés mit is kell tennie. Egyszerűen csak utat tört magának, mint a csírától kipattanó mag.
Az elhatározás talán már régóta létezett, ott volt a sziszegő kígyók, a rémálmoktól terhes sötét éjszakák, és az oltalmat adó gesztenyefa árnyékában...
Ilyen mennyei békét még sohasem érzett. Az amit eddig élt, elvesztette fontosságát, lezárult, csak az számított, megtartani, és adni, adni,folyamatosan adni... Hiszen ő már kapott, most már adnia kell, akár az élete árán is.
Még egy percig állt a fa hűvös törzséhez támaszkodva, majd elindult az otthona felé. És a szemébe beköltözött az a különös fény, ami csak azok szemében lángol akik mindennél többet ajándékoznak...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-09-23 15:07:21

Gyonyoru. Ugy erzem, az irasaidon keresztul a sajat lelkedbe engedsz bepillantast.
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-02-12 14:43:50

Kedves Tímea,

Honnan van lelkedben ennyi fájdalom és szépség egy időben? Sokkolva érzem magam......gratulálok


Üdv.: John
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-01-24 19:17:43

Kedves Tímea!

Igaz, nekem még nincs gyermekem, és egyenlőre nem is tervezem.
Ha ilyen helyzetbe kerülnék, egyetlen percig sem gondolkodnék, hogy kit válaszak.
Nagyon meghatott az írásod, főleg, mert egyszer egy véletlen folytán én is tanúja voltam, amikor egy kismamánál kiderült, hogy nagyon beteg, és választania kellett közte és a baba közt. Természetesen a babát választotta....
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2324
Időpont: 2008-01-18 16:47:13

Kedves Tímea, nagyon megható történet. Az abortuszt én is elitélem, de vannak olyan esetek amikor elkerülhetetlen. Azért örülök, hogy az anyai érzés felülkerekedett. Jó lenne tudni, hogy az ota a pici megszületett e és egészséges. Tetszett az írásod.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-14
Összes értékelés:
115
Időpont: 2008-01-18 10:12:00

Kedves Lantos Tímea!
Sajnos, olyan témáról írtál,ami mellett nem tudok szótlanul elmenni. Az abortuszt szerintem nem szabadna megengedni! Gyilkosság!
Milyen érdekes az élet, én a ma feltöltött versemben én isaz anyaságról írtam.
ali baba

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Csak úgy című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy pénteki nap 05. címmel a várólistára

hundido alkotást töltött fel A varázshangszer címmel

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)