HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48539

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-01-18

A Végzet Angyala 8

VIII.
Sarokba szorítva

Charlotte aznap este ismét dolgozott. Az éjszaka még a tegnapinál is hidegebb volt. Az éjszakai "forgalom" most jobb volt. Tíz vámpír sikerült véglegesen likvidálni, és az állapotukat véglegesíteni. D egyszer elkésett a beavatkozással, ám Charlotte gyors volt, s időben szúrta a hátba az ezüstkéssel a vámpírt. Hajnalban ismét átfagyva, álmosan és rosszkedvűen igyekeztek haza. Péntek volt, s a lánynak délután mennie kellett próbára, és megbeszélésre.
- A fenébe! De nincs kedvem a mai naphoz!- morogta, mikor lehuppant a kanapéra.- Azt hiszem, most csak néhány órát fogok aludni.
D nem szólt csak nézte az egyre világosodó kertet, s hallgatta, ahogy a madarak lassan megkezdik reggeli imádságukat, melyben megköszönik az Életnek, hogy megvédte őket az éjjeli borzalmaktól. Végül megunta a látványt, s a lány felé fordult. Charlotte is némán figyelte a vadászt.
- Menj, feküdj le!- szólt csendesen a férfi.
- Nem, nem fekszek le, mert elalszok, és akkor nem megyek próbára.
D ismét az ablak felé fordult. Ha nem, hát nem! Ez nem az ő baja. A lány felállt a kanapéról, és kiment a konyhába, hogy egyen valamit, majd elment lezuhanyozni. A forró víz alatt elgondolkodott a figyelmeztető levélen, és annak titokzatos küldőjén. Kinek állhat szándékában megölni őt? Ki az, aki tud erről, és figyelmezeti, és mi köze van ehhez az ő kis játékának, amit űz? Mikor akarják megtámadni? Lehet, hogy a holnap esti koncerten akarják elintézni? Hogyan jutottak be a házba a legújabb áldozatok gyilkosai? Mikor kijött a fürdőből, D még mindig az ablakot figyelte. Csak szemmel követte a láthatólag gondterhelt lányt, aki bement a szobájába, hogy beágyazzon, hisz a mai pihenésének lőttek. Mikor kijött, odament a vadászhoz, és óvatosan megérintette a karját, hogy magára vonja a figyelmét. D ránézett, mire a lány megkérdezte:
- Velem jössz a próbára? Nem kötelező, csak kérdem. Mehetsz vámpírokat is kergetni.
- Felmegyek a barlanghoz.
- Nem, oda nem! Túl veszélyes!
- Voltam már veszélyesebb helyeken is.- szólt hűvösen a vadász, s a lány is belátta, hogy nem érdemes vitatkoznia.
- Jó, jó, rendben, azt teszel, amit akarsz! Végül is a te dolgod!
D bólintott. Este a lány elment próbálni, s a férfi is felnyergelte a lovát, hogy felmenjen a barlanghoz. Az utcák némák voltak, a házak ablakaiban a fény is csak félve szűrődött ki a zsalugáterek résén. Vaksötét volt, ám D még ebben a sötétben is jól látott, de ő is érezte a Bajt, s tudta, hogy nincs egyedült. A csönd is vihar előtti süket csönd volt, még a kutyák se ugattak. Egyetlen hang sem hallatszott, csak a Sötétség vándorolt ide-oda, mintha valaki irányította volna. A vadász menet közben figyelte a mozdulatlanságot.
"Valami készül. Érezem."- gondolta.
"Igen, valóban, valami itt bűzlik, de nagyon."- felelt a gondolatára Balkéz.- "Szerintem nem vagyunk egyedül. Jobb lenne először itt körbe szimatolni, talán sikerül össze akadni néhányukkal."
D erre már nem felelt, hanem megfordította a lovát, s visszafelé indult. Igyekezett olyan benyomást kelteni, mintha nem tudná, hol van, és csak céltalanul bolyong. Ment az utcákon, de közben éberen figyelte a házakat, és a kapualjakat, de az ott uralkodó sötétségen kívül nem látott mást. Beleszimatolt a levegőbe, ám nem érzett semmit a fagy szagán kívül.
"Ezzel nem megyek semmire!"- gondolta bosszúsan.- "Tudom, hogy itt vannak, és még se látom őket, és az érzéseimmel, pedig nem megyek semmire! Hülye ötlet volt, Balkéz!"
"Ne haragudj, D! Én..."
"Hallgass!"
Ekkor azonban a sötétségből egy alak bontakozott ki, s megállt néhány méterre a vadásztól.
- Te vagy a vámpírvadász?- kérdezte.
A hang mély volt, s D tudta, hogy egy férfival van dolga, ám nem láthatta az arcát, mivel elég sötét helyen állt.
- Mit akarsz?- kérdezte.
- Üzenetet hoztam. Azt üzenik neked, hogy hagyd békén az ügyet, amin dolgozol, és holnap estig tűnj el a városból!
- És ha nem teszem?
- Akkor, barátom, csúnyán megütöd a bokád! Most kapsz a rend kedvéért egy kis ízelítőt abból, ami rád vár, ha holnap is itt találunk még! Már csak azért, hogy segítsünk a helyes döntés meghozatalában!
Ekkor a környező sötétségből egy tucat vérfarkas tűnt elő, s se szó, se beszéd, D-re vetették magukat. A vadász lova megbokrosodott, ledobta a gazdáját, majd vad rohanással eltűnt az éjszakában. D vitézül állta a sarat, de így is beszerzett néhány komolyabb sérülést az oldalán, a mellkasán és a hasán. Ő viszont ezeket a sebeket, duplán viszonozta. Négy alakváltót megölt, hármat megsebesített, az életben maradottak, pedig eltakarodtak.
- Jó, voltál, dhampir!- szólalt meg a vámpír, aki tőle néhány méterre egy kerítés tetején ült.
A dhampirtól csak egy hideg pillantás volt a felelet erre a dicséretre.
- Jegyezd meg magadnak jól, amit most mondok! Ha holnap is itt vagy még, akkor sokkal rosszabb lesz a büntetésed érte, és nem fogunk esélyt adni neked, hogy megvédd magad! Javaslom, menj el, ha kedves az életed, mert az lesz az utolsó éjszakád ebben a szép árnyékvilágban!
Azzal eltűnt.
- Még talákozunk!- szólt csendesen a vadász, majd elindult, hogy megkeresse a lovát, melyet hamarosan meg is talált.
Az állat egy nyitott átjáróban állt. D felugrott rá, s haza indult. Sebei nagyon fájtak, ám ennél sokkal jobban fájt a büszkeségén esett csorba. Azt hitte, már nem érheti meglepetés.
- Ugyan már D!- szólalt meg ekkor Balkéz.- A legjobbak is követhetnek el hibákat!
- Tudom!- sziszegte a foga közt a férfi.
- Az viszont igaz, hogy nem könnyítette meg a dolgokat ez az esemény.
- Igen, de legalább most már láthattam az ellen egyik tagját. Reméljük, Charlotte még nincs otthon.
- El akarod titkolni ezt a kis balesetet előtte? Nem akarod, hogy csorbát szenvedjen az eddig kialakított képe rólad?
D erre nem felelt, csak rászorított a bal kezére, hogy belefojtsa a szót a szimbiótájába, ami sikerült is. Mikor hazaért látta, hogy Charlotte már otthon van. Leszerszámozta a lovát, majd bement a házba. Mikor belépett a lány a vele szemben álló fotelben ült, de azonnal felugrott, mikor meglátta. Elsápadt, mikor meglátta a férfi szakadozott ruháit, és még mindig vérző sebeit.
- Mi történt veled? Ki tette ezt?
- Néhány vérfarkas, de elintéztem őket.- szólt higgadtan a férfi.
- Hol támadtak meg?
- A faluban.
- Gyere, először is, kimosom a sebeidet, és bekötöm, közben, pedig szépen elmesélsz mindent.
Azzal kiment a konyhába, s onnan kötszerrel és fertőtlenítővel jött vissza.
- Ülj le, és vetkőzz!- mordult fel a lány, mikor látta, hogy a vadász még mindig az ajtóban áll. D szó nélkül teljesítette a parancsot. Charlotte megpróbált kihúzni a kezelés alatt némi információt a férfiból a támadásról, ám ő makacsul nem felet a kérdéseire.
- A tüzes mennykő vágjon meg, D! Ezzel nem segítesz! Felelj már a kérdéseimre!- kiáltott rá a lány türelmetlenül. Mivel azonban a férfi, továbbra sem méltóztatott felelni neki, a lány dühösen folytatta a kezelést, és kissé durván. Az egyik sebbe beleragadt a vatta, mire kirántotta. A büntetése nem maradt el. D fellökte a lányt, majd elkapta a nyakát, s a földhöz szegezte. Charlotte kapálózott egy kicsit, ám nem bírt a férfival. Nehéz volt a férfi, a lány a combjában érezte a súlyát, de csak találgathatott, hogy mennyi lehet a súlya.
- Finomabban, ha kérhetem.- szólt csendesen, majd elengedte, s visszaült a helyére. A lány nem mozdult, mintha tartott volna még egy támadástól. D azonban előre dőlt, és a kezét nyújtotta, jelezve, hogy nem bántja a lányt, amit Charlotte el is fogadott. Végül D sebei szépen be voltak kötve, s a dhampir elégedetten bólintott köszönte jeléül, és felöltözött.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Túl steril című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hiúság, költő a neved című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egyszer el kell mondanom című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Katalinnak engesztelésül, az egyébként nem létező félreértések miatt címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szárnyaló idő címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)