HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1847

Írás összesen: 46522

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2008-01-19

Ismét hajléktalanok

A hajléktalanok sorsát sokan szívükön viselik itt, a Napvilág Íróklubban, hiszen rengeteg vers, elbeszélés született róluk. Úgy látom, együttérzésben (legalábbis a klubtagok részéről) nincs hiány, sőt, amennyire lehetséges, apróbb támogatással, élelem, meleg ruha stb. is segítik/segítjük őket. Ez nemes cselekedet, a rászorulóknak pedig gyakran az életét mentheti meg egy meleg tea vagy egy takaró. Mégis, valahogy kicsit olyan ez, mintha kiskanállal próbálnánk a tengert kimerni. A mai napot megoldottuk, ma nem kell fáznia, nem kell korgó gyomorral nyugovóra térnie- már amennyire egy kartonpapír békés álmot biztosít-, de mi lesz holnap? Lesz mit ennie? Ha nem találkozik egy jótét lélekkel, megtöltheti-e bendőjét? Ki az, aki egy kedves szót szól hozzá? A hajléktalanlét egyenlő a teljes bizonytalansággal, a másnap kiszámíthatatlan. Nemcsak a test sorvad el a szenvedések hatására, hanem a lélek is megbetegszik, fokozatosan veszíti el kontrollját. Mindez azért jutott eszembe, mert szemtanúja vagyok egy asszony lassú agóniájának. Pár éve jelent meg az utcákon, rozzant babakocsiját maga előtt tolva, szemlesütve szólítja meg a járókelőket pár forintot kunyerálva. A kezdetben még telt arc egyre jobban lesoványodott, a barázdák elmélyültek, tekintete kifejezéstelenné vált, ruházata elrongyolódott. Mára már egyetlen céljává vált, hogy olcsó borral teli üvegét meghúzhassa. Minap a téli hidegben láttam meztelen altesttel bolyongani. Mivé sorvad az értelem az egyedüllét, a kitaszítottság hatására, ha már a szégyenérzet is teljesen megszűnik. Milyen szörnyűségeken kellett keresztülmennie, hogy már semmi sem érdekli? Mi lehet sorsára a megoldás? A mentő kórházba viszi, ahol egy darabig jól érzi magát, nem kell az utcákat rónia, puha ágyban alhat, enni is kap. De sebzett lelkére lesz-e gyógyír? És mi történik, ha a kórház biztonságos falait el kell hagynia? Nem tudom, létezik-e válasz ezekre a kérdésekre, de ha csupán elgondolkodunk rajtuk, már tettünk valamit azért, hogy a világ jobbá váljon.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-07-01 10:05:22

válasz Lilly (2010-06-30 13:56:52) üzenetére
Köszönöm, hogy nálam jártál, kedves Lilly!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-25
Összes értékelés:
79
Időpont: 2010-06-30 13:56:52

Én őszinte részvétet érzek a hajléktalanok iránt. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mindegyik kaphatna ruhát, élelmet, normális munkát, szállást. A baj csak az, hogy a mai világban mindenki csak magával törődik, a rászorulókkal senki.
A Liza Wheat naplója c. regényemnek az egyik főszereplője is egy hajléktalan. ( Kár, hogy gyorsabban nem tudom felrakni :( )
Tetszik a véleménykifejtésed.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-11-20 13:29:50

Köszönöm a hozzászólásodat, kedves Judit.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2008-11-15 19:27:26

Pár forint, egy tál meleg étel, néhány haszált ruha. Ez jut eszébe elsőre mindenkinek ha a hajléktalanokról van szó. Mi talán boldogok lennénk ezektől az ő helyükben? Nekünk megoldaná a problémánkat?
A gondoskodó államtól várnánk, hogy támogassa szorult helyzetbe került polgárait. Fizetünk éppen elég adót.
A gondoskodó állam azonban csak álom itt és most.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-28 13:28:38

Köszönöm, hogy elolvastad, Zsike!
Rozália
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1520
Időpont: 2008-01-28 11:01:55


Mélyen megrendítő sorok!

A téma megoldása egyértelműen a " feljebbvalók" kötelessége.
A mi segítségünk csak egy csepp a tengerben.

Ismét nagyot alkottál.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-22 11:03:36

Kedves Láva!
Nem is tudom, mit írjak neked. Te, aki ezt a sorsot személyesen is megtapasztalod, te tudod igazán, hogy mit jelent elveszíteni az otthonunkat. Erőt, bátorságot és kitartást kívánok nektek. És azt, hogy ne adjátok fel!!!!! Soha!!!!!!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-22 09:50:04

válasz láva (2008-01-21 13:05:51) üzenetére
Kedves Láva!
Az emberek túlnyomó része valóban negatívan fordul a hátrányos helyzetben lévőkhöz, én cikkemben azokra a napvilágos társaimra utaltam, akikkel kapcsolatban vagyok. Az Egy kisgyermek naplóját elolvastam, mélyen megrendített.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-22 09:46:14

válasz sleepwell (2008-01-20 20:02:09) üzenetére
Kedves Sleepwell!
Sajnos, ez így van. Köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-22 09:45:03

válasz Zarzwieczky (2008-01-20 15:29:25) üzenetére
Kedves Zarzwieczky!
Igen, valóban fontosak a mentálhigiénés lépések, de vajon történik-e valami ebben az irányban? Köszönöm a látogatásodat.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
láva
Regisztrált:
2007-03-04
Összes értékelés:
42
Időpont: 2008-01-21 13:05:51

válasz Hamupipő (2008-01-19 21:17:16) üzenetére
Szia!

Sajnos igaz, hogy emberek kerülnek önhibájukon kívül ilyen helyzetbe. Mi is így jártunk, hogy hogyan megtudhatod lapomon. Egy kisgyermek naplójából.
Üdv: láva
Alkotó
láva
Regisztrált:
2007-03-04
Összes értékelés:
42
Időpont: 2008-01-21 13:00:08

Kedves Rozália!
A cikked sajnos igaz. Ha valaki odajut nagyon nehéz újra "normális" emberré válni.A kirekesztés,megalázás abban a pillanatban jelentkezik, ahogy kitudódik, hogy valaki hajléktalan lesz. Egyből se munkája, se barátja nem lesz. Az egyik hozzászóló az elvált férfiakról ír. Sajnos ez megtörténik azokkal is, akik családban élnek. Nehéz megoldást találni. Igaz, hogy aki idejut, nehezen boldogul, de szerintem nem az a megoldás, hogy kéregetek. Én nem tettem soha, bár nekünk egy gyermekről is gondoskodni kell. Az az elkeseritő tudod, hogy mindenhol csak az általánosítás megy. Mindenhol csak falakba ütközünk.
A cikked jó, de én nem tapasztaltam, hogy szívesen segítenének az emberek. Nekünk 7 éve senki sem segít, ahol most vagyunk az a saját eredményünk. Az, hogy még egy gyetreknek sem sikerül semmilyen segítséget kapnom, az nagyon elkeserítő. Látni, hogy kortársainak minden olyan lehetősege megvan, amit ő nélkülöz, az nagyon fájdalmas.
További jó írást kívánok, s elnézést a kifakadásomért. Tudom, hogy ez a mi problémánk, de egy nehéz teher.
Üdv: láva
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-01-20 20:02:09

Kedves Rozália!

Ismét jó cikket írtál, róluk, sajnos a társadalom által "kirekesztettekről", s bár a kórház néhány nap melegség nekik, (pedig kórházaink is betegek!) mégis a gyógyír nem ez...a gyógyír a lehetőség lenne, mi számukra is nyújtana "életlehetőséget"! Sajnos erre jelenleg nem látok semmiféle lépést, semmiféle szándékot. Így maradnak az utcán, fáznak, tönkremennek. Néha kapnak élelmet és egy két, kinyűtt ruhát...nagyon sajnálom őket, ha tehetem adakozom is, de ez kevés nekik, embernek lenni így nem lehet...sajnos!

Egyébként a társadalom is kórházi kezelésre szorulna...

Gratulálok!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2008-01-20 15:29:25

A hajéktalanságról több polcot betöltő köteteket írhatnánk.A művelt Nagy -Britanniában a XIX sz. végén, és a XX. sz. elején a hajléktanokat begyűjtötték és elaltatták.Mindezt azért mert ahhoz hogy visszavezesd őket a szociális hálóba és a mindennapi "dolgos hétköznapokba" ( lásd Dinipapa példája) rengetek energiába és pénzbe kerül.Először mentálhigéniailag kell komoly lépéseket tenni és azután lehetne eredményeket várni.Az írásod különben nagyszerű.Grt.Z
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-20 11:08:48

válasz Rozán Eszter (2008-01-20 11:07:53) üzenetére
Az ahhoz után kimaradt egy hogy, bocsánat!!!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-20 11:07:53

Kedves Szhemi, Zagyvapart, Colhicum, Hamupipő, Artur és Dinipapa!
Köszönöm szépen, hogy hozzászóltatok a cikkemhez. Egyetértek veletek, ahhoz ne legyenek szegény emberek a társadalmi berendezkedésen és az alapvető mentalitásunkon kellene változtatnunk. Addig pedig marad a személyes segítség.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2008-01-20 00:03:15

Kedves Rozália!
Igen.. így van ahogy leírod, de ez nagyon nehéz kérdés...
Nekem is van egy hontalan "barátom", 70 éves, van egy törzshelye, sokat adtam már Neki.. pénz, sör, téli bakancs, póló, pulóver...
Ő a Sanyi..
Szereztem Neki munkát... egy horgászüzletben kellett volna pakolászni, jó melegben, tisztetsséges pénzért..ott ahol egyébként is mindig van...
Azt mondta: Ugyan..én hogy dolgozzak?? Kicsit megingott a bizalmam..bár lehet, hogy már ezt a képességüket is elveszítették..nem is csodálom...
Jó lenne tudni segíteni, de Mi csak annyit tudunk tenni, amennyit...
A világ nem fog jobbá válni...valami "kis"-hiba mindig ott van...
Szeretettel: dinipapa
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2008-01-19 23:33:15

Szia!
Cikked akár segélykiáltás is lehetne, helyettük. A probléma megoldása annyira egyszerű, mégis, akik megoldhatnák e helyzetet, semmit sem tesznek. Félő, hogy lassan odáig jutunk, nem kell ahhoz feltétlenül elváltnak, vagy munkanélkülinek lenni, hogy utcára kerüljön még több ember. A témába, véleményem pontosabb megírásába nem merülnék bele, mert a szabályzat miatt nem lehet.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1033
Időpont: 2008-01-19 21:17:16

Kedves Rozália!
Szomorú és elgondolkodtató írásod sajnos egyre inkább aktuálissá lesz, nem hogy veszítene, régebben kivívott helyezéséből. A szomorú az, hogy hosszú évek óta tudjuk, hogy ez a probléma mennyire súlyosbodik, és mégsem születik egy felmelő megoldás ezekért az emberekért, akik sokszor önhibájukonkívül kerülnek ebbe a megalázó és kilátástalan helyzetbe. Valamit központilag kéne tenni, de úgy érzem, mintha ebben az esetben is inkább a szegényebb réteg a segítő, a tehetősebb, pedig a mélyen lenéző. Tisztelet a kivételnek!
Tetszik az írásod kedves Rozália!
üdv.:
hamupipő
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2008-01-19 16:55:42

Kedves Rozália!

Megértéssel, és szomorúan olvastam írásod. Megértéssel azért, mert sajnálom őket, szomorúan meg azért, mert jelenleg nincs számukra átfogó megoldás, sajnos.
Zagyvapart.
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2325
Időpont: 2008-01-19 16:40:41

Kedves Rozália, ez korunk eggyik megoldatlan problémája. Szerintem mindannyiunk környezetében vannak hasonló esetek. Talán nem mindenki került ebbe a helyzetbe a maga hibájábol. Nagyon sokan a munkájuk megszünése miatt kerültek ilyen helyzetbe. Nem hiszem, hogy a kisemberek dolga lenne egyedül a hajléktalanok segítése, talán a felsöbb vezetésnek is többet kellene tenni értük.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 44. fejezet című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Hűtőmágnes című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 43. fejezet című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 42. fejezet című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 41. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 45. fejezet vége című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 44. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 43. fejezet című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Versek a gyerekkoromból 20 címmel

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 42. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 42. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 41. fejezet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszer volt... című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Verstöredékek, két szólamra című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)