HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49241

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Florette KeatFeltöltés dátuma: 2008-01-20

Mon Petit Prince

Il était mon Petit Prince. Én nem tudom mi ütött belém. És a legborzasztóbb, hogy tényleg szerettem. Nem úgy, de szerettem. Nem úgy, ahogy az ember a szerelmét szereti, vagy ahogy az öccsét vagy akár egy barátját. Az összes keverékével szerettem. Nem lett volna szabad, még túl fiatal. De ezt akkor is tudtam, amikor belementem. És azt is tudtam, hogy ennek nincs értelme és nem is lett volna szabad, de...
Nyár volt. Forró párizsi nyár, olyan, ami elől a legtöbben egy tó vagy tenger- partra menekülnek. Így esett akkor is, mikor Jess egy kis week-endet rendezett a hőség elkerülésével egybekötött baráti találkozóra. Nem tudom, hogy hogyan lehet vonzódni így valakihez, rögtön az első találkozástól, de nekem sikerült... Ekkor volt ő 14, én meg 17. Jó volt vele lenni és nem félni attól, hogy mibe is mászom bele ezzel az egésszel. De akkor még nem történt semmi. Csak kóstolgattuk egymást. Nem mert közeledni, én meg nem léptem, hogy is léphettem volna, mikor még olyan kisfiú volt?! Lassan telt a két nap, de ahogy közeledett a vége, egyre furább lett a légkör. Görcsösen kapaszkodtunk, a még előttünk álló időbe, ami ezzel arányosan, egyre jobban fogyott. És...csak vége lett. Valaki igazán szólhatna az Időnek, hogy ne siessen már annyira, vagy legalább egy szorult helyzetben mutatná meg eme remek tulajdonságát... De ez most nem az idő relativitásának megfejtésének a helye.

Mikor eltelt a week-end nem is találkoztunk két évig. Szintén nyár volt, mikor Jess megszervezett egy, egyhetes kis kikapcsolódás a Balaton-parton. Amikor beléptem a szobába és megláttam nem hittem, hogy ez az a srác, aki két év még csak egy gyerek volt. Már magasabb volt, mint én és látszott hogy Ő is meg van lepődve attól, hogy lát. A héten nem lehetett szétrobbantani minket, mindenhová együtt mentünk. És a legjobb az volt, hogy nem történt semmi komoly, csak játszottunk. Kis érintésekkel, tétova ennek-semmi-jelentősége-érintések voltak.
Mikor elmentem valahova Jess-el és a többiekkel és Ő nem jött, bármilyen későn is érkeztünk haza, biztos lehettem benne, hogy Ő vár, rám mosolyog és megkérdezi milyen volt. Egyszer elmentünk sétálni. Olyan volt, mikor mind a két fél tudja, hogy történhetne valami, de nem történik semmi. És mind a két fél tudja, hogy miért nem: a barátom és a barátnője miatt. A lány volt neki az első, és azt mondta, szereti. Én pedig csak helyeseltem, hogy persze nehogy megcsald szegényt, meg persze legyél boldog... Ilyenek a jó fej csajok. 1: 0 ide. Remek nekem.
Mikor eljött az indulásom napja, kikísért a megállóba és csak néztük egymást. Nem akaródzott elmenni, de muszáj volt, ha az embert várja a munka. De nem mentem vissza Párizsba, helyette még Pesten maradtam, ahol egy másik munkát kaptam, a párizsi helyett.
Ezentúl, egyre többet beszéltünk telefonon, és egyre gyakrabbak lettek a Jess- nél tett látogatásaink. Minő véletlen, hogy pont egyszerre értünk oda... Szó se róla.
Aztán egyik este megtört a varázs. Máig nem tudom mi történt pontosan. Moziban voltunk Jess- szel és a barátjával. Amikor odafordultam hozzá a film egyik jeleneténél ( mármint nem Jess-hez, hiszen nem róla van szó, mégha a legjobb barátosném is), akkor vettem észre, hogy néz. Tudod, ez olyan érzés (anélkül, hogy nyálas akarnék lenni), hogy tőled akár egy görög sorsdráma is mehetne a háttérben, vagy egy meteor csapódhatna be a földbe, az sem érdekelne, csak nézel a szemébe, és azt sem tudod hol vagy. Csak néztük egymást, és akkor már tudtam, hogy valami más kezdődik, rövid lesz, viharos és nagyon fájni fog a vége. Ott, abban a pillanatban már szerettem.
A csók, olyan volt, mint a kapcsolatunk eleje, tétova és óvatos és mégis az egyik legszebb emlékeim egyike. Mikor vége lett a filmnek, úgy mentem ki a teremből, mint akit leütöttek egy serpenyővel. A villamoson sem beszéltünk erről, addig, míg Jess-ék velünk voltak. Bezzeg a szemét csajszija vigyorgott a bajsza alatt. Az a jól ismert én-tudtam-hogy-ez-lesz-mert zseni-vagyok mosoly volt, amit mindenki imád, ha ő mosolyoghat úgy.
Lassan sétáltunk az Andrássy úton, míg rá nem kérdeztem:
- Akkor most...ez mi volt tulajdonképpen?
- Én...háát...- majd a többit nem a szemembe nézve folytatta)- már Balaton óta várom, hogy megcsókolj.
Tehát ez volt a válasz. Csakhogy időközben a problémáink leredukálódtak egyre, mégpedig a barátomra. Igen. Magyarán Ő a szeretőm lett. Az én Petit Prince-em.
Először nagyon boldogok voltunk. Titokban találkoztunk, Jess-nél vagy nálunk. Soha nem feküdtünk le egymással, csak jó volt a másik közelében lenni, nevetni vele, megcsókolni, együtt aludni és mindezt titokban. Nem tudtam máshogy tenni. Semelyikőjükkel nem tudtam szakítani, mindkettőt szerettem, csak máshogy. Nem tudtam elképzelni, hogy vége lehet.
Aztán, mint minden kapcsolatnak ennek is vége szakadt. Méghozzá nem várt módon. Egy harmadik ember miatt. Ez a harmadik ember nem volt más, mint az egyik barátnőm, Yve. Egy este mikor mindketten nálunk voltak, összejöttek. Nem, nem tartott sokáig a kettőjük ügye. Csak arra az egy estére szólt. De, nem akarok erről sokat beszélni. Ez volt az a momentum, ahonnan már nem tudtam visszafordulni, annyira fájt. Mikor számon kértem tőle, először tagadta, aztán bevallotta. Így, hogy elmesélte még jobban fájt. Már nem szerettem úgy, mint előtte, habár folytattuk a viszonyunkat. Két hétig húztuk, azt is úgy-ahogy. Már nem beszéltünk telefonon, nem találkoztunk; ez az ügy végképp közénk állt.
Én vetettem véget neki, már nem volt más választásom, nem tudtam tovább húzni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik néha vagy nem gondolok rá többet vagy hogy csak egy fiú volt, de ő volt nekem a Kis Herceg. Mon Petit Prince.. Ezek után már nem tudtam Pesten maradni. Röviddel a szakításunk után repültem vissza Párizsba. Ott könnyebb volt, vagy legalábbis volt indokom rá, hogy miért nem futhatunk össze egy kávéra. Aztán szép lassan csökkent a fájdalom, a hiány. És...
... mint sok más dolog, ez is csak egy emlékké vált Párizs forgatagában.
.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2009-07-04 20:10:22

Szia! Tetszett az írásod...egy picit saját a magam dolgaira emlékeztetett, bizonyos részeknél...:)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8527
Időpont: 2008-01-20 16:34:32

Szia Flor!
Már nagyon régóta hiányolom írásaidat ezen az oldalon. És íme hosszú idő után, itt van újra egy igazi hamisítatlan párizsi-pesti történet, melynek ízei, zamatai, a mesélő fesztelensége felidézik a hangulatot, amit annyira szeretek!!
Egy kis kritika: nem mindíg tudom ki kicsoda, és ki kivel. Egy ilyen lélgzetű műben azt azért meg kell oldani, hogy az olvasónak ne keljen találgatnia. A másik, vigyázni kell a meghatározásokkal, mert pl.hogy Párizsban vagy és így nem futhatsz össze Vele, az nem INDOK, hanem OK.
De ezek eltörpülnek az eredeti hangnem és a hangulat mellett!!!

Üdv: én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fenyőerdő lakói címmel a várólistára

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)