HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-01-20

Anyuka és a szellemek 29.

VIII.






A rémület lökései törő-hullámként zúdultak rám, ahogy Bubu üzemtan vizsgájára visszaemlékeztem a mezőn.
Miért jutott eszembe Bubu üzemtan vizsgája pont ott, pont akkor? Mert éppen egy duplafedelű repülőgép szállt el oldalt, alacsonyan a facsoport felett, s ez a repülőgép hosszú füst csíkot húzott a farka után. Tudtam, nem füst csík az, hanem szétporló permetlé lebernyeg. Lebegett, szétterült, elolvadt a sarjadó vetés fölött. A kétfedelű elrepült. A látóhatár szélén óvatosan bedöntve szárnyait Tószeg irányába fordult a gép, ponttá zsugorodott, majd eltűnt a szemem elől.

....Répási szobájában ültem, oldalt a kisasztalnál, s Bubu széles hátát bámultam. Bubu magabiztosan beszélt, hangja férfiasan vastag volt. Zengett ez a hang betöltötte a könyvekkel telezsúfolt kicsi szobát.

"A repülőgépes növényvédelem megszervezéséhez először is kell egy repülőgép. Vagy kettő. Igen, kettő, hogy ha az egyik elromlik, akkor a másik tudjon repülni. Aztán kell egy repülőtér. Nem mindegy, hogy milyen ez a repülőtér, a repülőtéren a gépeknek le kell tudniuk szállni, mert nem maradhatnak fenn, ugyebár. A szélessége... a szélessége legyen mondjuk minimum 10 méter, mert a gép szárnyának hossza 15 méter, nem baj, professzor úr kérem, ha a szárnyvégek kicsit már a másik tábla vetése felett járnak. Spórolni kell az aranykoronában kifejezhető termőföld értékkel. A hossza...-Bubu gondolkodott, -a hossza 20 méter. Nem huszonöt, hiszen, ha a gép leszállt, akkor még gurulni szokott egy kicsit. Na igen, azt állítom, gurulni"

Répási felnézett, fáradt, véreres szemét végigsiklatta Bubu leomló alakján. Látszott a professzoron, gondolatai másfelé kalandoznak. A vizsgáztatás 12 óra óta egyfolytában zajlott. Este nyolc is elmúlt, mire Bubu sorra került, fáradt volt az ősz tanár.

"Aztán ott van a b.szás kérdése" -folytatta Bubu. -Én tisztán b.szást értettem.- "A benzin kérdése. A benzin fontos dolog. Látjuk, az autók megállnak, ha kifogy belőlük a....a ....b....a.... benzin. Hát még a repülőgépek. De, amíg az autók nem zuhannak le sehonnan, a repülőgépek lezuhannak onnan, vagyis a magasból, ahol vannak. Persze nem mindegyik zuhan le, mert van, amelyik tud siklórepülni, de ez ritka, és egyébként is, siklórepülve csak leszállni lehet, felszállni nem, és hát...."

-A növényvédelemről beszéljen, kérem -mondta Répási vontatott hangon. Keze idegesen matatott az iratok között. Megtalálta Bubu indexét, felemelte, szétnyitotta.

-Igenis, professzor úr, máris, professzor úr. A benzin-kérdéshez még csak annyit szeretnék hozzátenni, professzor úr, hogy Amerikában kapható már ólommentes benzin is, és...

Répási lapozott.

-Mekkora táblákat kell kialakítani ahhoz, hogy a repülőgépes növényvédelem...?

Patakokban folyt a hátamon a víz, ingem átnedvesedett. Nagyon meleg volt a tanszékvezető szobájában.
Bubu gondolkodott. Széttárta, majd összezárta ujjait.

-A táblaméretek. Igen, professzor úr, a táblaméretek a legfontosabbak, a professzor úr a lényegre tapintott, én is ezzel akartam a fő részben foglalkozni. A tábláknak természetesen akkoráknak kell lenniök, hogy műszaki hiba esetén a gépek könnyű szerrel tudjanak kényszerleszállni, ezért például nem jó, ha az egyik táblában kukorica van, a másikban meg krumpli, mert a kukorica nagy, magas növény, a krumpli meg kicsike, és, ha és ha....szóval, ha a pilóta nem tudja akkor kiszámítani a leszállás szögét, mer a kukoricától nem látja a földet és hiába van ott mellette a krumpli, ha már egyszer műszaki hiba van professzor úr kérem a gépvezető nem tud az utolsó pillanatban oldalra fordulni, ezért...ezért én inkább lucernát javasolnék két egymás mellett lévő táblába és akkor két középnagy táblából ki lehet alakítani egy szép nagyot, ahol a létbiztonságos landolás előfeltételei akkor is adottak lennének, ha meghibásodik a gép fékszárnya!

Csörgött a telefon, Répási felvette, beleszólt: halló!

"Napraforgó táblák permetezése esetén más a helyzet, -mondta Bubu, aki kezdett bemelegedni a témába. -Itt az a fontos..."

-Későn, -ingatta csontos fejét Répási. Áttette a kagylót a másik kezébe. -Még eltart egy darabig.

"Az a fontos, hogy a gép ne repüljön túl közel a földhöz, hiszen, ha közel repül, a pilóta nem látja a...."

-Ketten, -suttogta a beszélőbe megtört hangon a professzor. -Pardon, nem. Most látom csak, hárman vannak még itt. Egy kolleganő, és két kollega. Nem. Nem rúghatom ki őket csak azért, mert...

Szűz.urva felnézett a papírjából. Tekintetünk összekapcsolódott. Világított Szűz.urva zöld szeme, mint a lámpa. Azt kérdezte: mi folyik itt, barátom, te érted?
Nemet intettem a fejemmel, mert én se értettem.
Bubu folytatta. Géppuskával se lehetett lelőni.

"Következő kérdés, amit taglalni szeretnék, professzor úr, a permetlé kérdése. Semmiképpen nem volt szándékomban ignorálni, professzor úr kérem. Meg kell határozni, mekkora a gép permetlé tartálya. A többi, non konvenient.... A befogadóképességet természetesen megkaphatjuk számítás révén is, ha ismerjük a szélességet és a hosszúságot. E két méret nagyon fontos professzor úr! Mert van egy koefficiens, amivel beszorozva ezeket az értékeket, megkapjuk a permetlé-befogadó instrumentum köbtartalmát és ezt ismerve beletölthetjük a megfelelő mennyiségű permetlevet, hangsúlyozom, a megfelelő mennyiségűt, mert, ha csak egy cseppel is többet töltünk bele, az x egyenlő y-al képlet alapján kilötyöghet az értékes folyadék, ha dől a gép, és akkor..."

-Le kell tegyem, -dünnyögte Répási a telefonkagylóba. -Vizsgáztatok. Sajnálom. Cukika puszika muszika.

Helyére tette a kézi beszélőt, eltolta magától a készüléket. Bubura nézett:

-Nos, kolléga, nos?

Bubu hangja továbbra is magabiztosan csengett. -Ott tartottam professzor úr, hogy a repülőgépes növényvédelem üzemszervezési kérdéseinek középpontjában az a koefficiens áll, melynek révén meg lehet határozni a permetlé tartályok befogadó képességét, és ezzel együtt az optimális repülési időt, mennyi ideig kell a repülőgépnek fel alá repkednie és mennyi utat tesz meg ezalatt horizontális illetve vertikális vetületben.

A tanszékvezető sóhajtott. Óvatosan megfogta aranykertes szemüvege szárát, s feje búbjára tolta az okulárét.

-Jól van kollega úr. Megelégszik az elégségessel?

Szűz.urva ismét felém pillantott. Arca idegesen megrándult. Sűrűn pislogott homokszínű szempilláival.
Vállat vontam, én nem tehettem semmiről, és szagoltam tovább a felém áramló kölni illatát, Szűz.urva elbűvölő illatát.

A tanár bevésett valamit Bubu indexébe. Meg mertem volna esküdni, görbült a tetején. Bubu felállt, én is felálltam Bubu átvette az indexet, én odaléptem Répási asztalához, s leültem Bubu megüresedett helyére. Ekkor kopogott oda Einstein. Mankóját a szék támlájához támasztotta, fél lábon egyensúlyozott, hogy szánalmat gerjesszen Répásiban. "Én jöttem előbb" -makogta, "én következek"
Bubu mögött bevágódott az ajtó, én felemelkedtem a székből. A tanszékvezető egyikünkről a másikunkra nézett.

-Döntsék el ezt egymás között kérem, -mondta ingerülten. -Én kérem...

Einstein lezöttyent.
-Így, ni.
-Kérlek, -mondtam én.
-Kérlek, kérlek, -mondta erre ő.
Gőgösen meregette a szemét alulról felfelé. És, szinte hihetetlen, de így történt, felemelte göcsörtös mutatóujját és megfenyegetett vele!

Fogalmam sincs, hogyan keveredtem ki az Üzemtan Tanszékről kilenc óra után öt perccel. Nem tudtam, hová lett Szűz.urva, aki megígérte, hogy megvár, azt se tudtam, átmentem-e, vagy megvágott a Répási. A lány megvárt, a lépcsőfordulóban téblábolt, a Testnevelési Tanszék csendes hűvös folyosó-szakaszával szemközt. Belém karolt.

-Mi az ábra, Kuk-a?
-Tessék?!
-Átmentél, hülye állat?
-Persze. Azt hiszem.
-Gratulálok.
-Köszönöm, én is neked.
-Menj a p.csába, engem kirúgott.

Végigtarangáltunk a hosszú folyosón. Karját a karomban tartotta. A nagy előadó mellett lementünk az alagsorba. Pislákoltak lenn a fények, ahogy az uszoda felé vonszoltuk megtöretett testünket. Megpróbáltam a kilincset. Az ajtó engedett. Bementünk, meztelenre vetkeztünk. Először láttam Szűz.urvát ruha nélkül, minden képzeletemet felülmúlt. Előttem pipiskedett a keskeny járókán, gusztáltam feszes fenekét, aztán egyszer csak gondolt egyet, s szépívű fejessel belevetette magát az uszoda kék tó, tiszta tó vizébe. Fröcskölt, nevetett.
-Jól áll, ahogy ott állsz!
Ágyékomhoz kaptam, s eltakartam, ami felállt. Szégyelltem magam Szűz.urva szemérmetlen szemeinek kereszttüzében.
-Ugorj már! -kiáltott rám, s én, kezemet lenn tartva ugrottam. Kergetőzni kezdtünk. Ő menekült, én utána. Nem bírtam elkapni, gyorsabban úszott, mint én. De, folytattam az üldözést, reméltem elfárad végre, s akkor megfoghatom és megb...hatom. Már majdnem sikerült, már közel jártam hozzá, karjaim cséphadaróként csapkodtak, amikor nyílt az ajtó, s TOTÓ lépett be keménykalapban. Fogalmam sem volt róla, hogy kerülhetett oda ezen a késői órán. TOTÓ nem szeretett úszni. Megállt, vodka-csípte vörös képe felderengett a párában a neonok között. Idétlenül vigyorgott.
-Milyen volt szőkesége, nem tudom már, -szavalta.
-Milyen TOTÓ, milyen? -Szűz.urva bugyborékolt az örömtől.
Kikanalaztam magam a medencéből. Most nem tettem magam elé a kezem, már nem volt miért.
Azt se mondtam nekik: fapapucs, úgy hagytam ott őket egymásnak.

A repülőgép elrepült, már zúgása sem hallatszott. Lehajoltam, és letéptem egy szép sárga virágot. Éppen kezdtem volna meghatározni, amikor Véres Elek termett mellettem.
-Te, Kuk-a, ez véresen komoly.
-Micsoda? -néztem rá elhűlve. Mit tart véresen komolynak ez a mócsing egy gazon?
-Hát ez, -fuvolázta. -Hogy te azért tépsz le egy növényt, hogy meghatározd. Boldogulsz vele, vagy segítsek?
-Taraxácum oficinale, -dugtam az orra alá a virágot. -Jó ez a maghatározás?
Megnézte, bólintott.
-Valóban az. Bravó Kuka. Okos vagy Kuk-a. Gyermekláncfű.
A traktor végigdöcögött a táblában a sorba kapcsolt kultivátorokkal. A porfelhő mögött feltűnt Főrend elegáns karcsú figurája, Tenyészállat volt vele, Nagy Szerszám és Szűz.urva. Körbe járattam tekintetemet a palánták fölött, hogy Kővári Lili merre kocog, de se Bubut, se Liliant nem tudtam felfedezni semerre. -Talán az erdősávban üldögélnek édes kettesben, -futott át a fejemen, -fogják egymás kezét és boldogok.
Anyuka jött arra, kutatva nézett rám. Nem szerettem, amikor így nézett. Soha nem sült ki belőle semmi jó. Anyuka boszorkány volt, ezt mindenki tudta.

-Jó, hogy látlak, Kuk-i!
-Én is örülök, Anyuka, -mondtam udvariasan.
-Nem láttad Bubut? -érdeklődött.

Mit akarhat Anyuka Bubutól? -merengtem. -Ó csak nem...?!

-Mit akarsz Bubutól?
-Semmit, -mondta. -Csak meg akarok kérdezni tőle valamit.
-Bubutól?
-Igen, Bubutól!

Ott akart hagyni, ment volna a traktor után, hogy a colstokkal megmérje a barázda mélységét, de most már én nem engedtem elmenni. Utána nyúltam, megfogtam a karját.

-Én meg tőled akarok valamit kérdezni.
-Tőlem?!
-Igen, tőled, -erősködtem.

A traktor a tábla szélére ért, megfordult, és porfelhőt húzva maga után felénk tartott megint. Főrend és társasága átvágott a másik oldalra, most jó messze voltak tőlünk. Elek észlelte, hogy jelenléte felesleges, diszkréten elpárolgott.

-Hallgatlak -bíztatott a lány, s szeme fényleni kezdett.

Előttem állt, kedvesen mosolygott. Egész testtartása bátorítást fejezett ki, térdét behajlította, fejét félre billentette. Mégse volt könnyű elkezdenem. A téma a lehető legrázósabb téma volt, kerülgettem már egy ideje, mint macska a forró kását. Rövid hezitálás után rájöttem, akkor járok jobban, ha a legvégén kezdem. A nap sütött, a mező édes illatokkal volt tele. Talán, most nem hajt el, mint legutóbb, -biztatgattam magam árván, szerelmesen. Talán most válaszol a kérdésemre.

-Mondd Anyuka, van túlvilág? -kérdeztem neki bátorodva.
-Van, -mondta.
-Fogok ott találkozni Szűz.urvával?

Rám nézett. Villám csapott felém tekintetéből.

-Hülye állat! -kiáltott rám. -Nem Szűz.urvával fogsz ott találkozni, hanem...
-Hanem?
-Hanem velem!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)