Egyetlen éjszaka volt,csupán,érzékiségtől fűtve.
És az idő repülve telt el,búcsúzott az éjszaka,búcsúzott a szerelmünk
De amíg együt voltunk,kívántad a testem,és gyengéden te az enyém,és én a tiéd lettem.

Hol van már az az éjjel,hol az érintésed?
Nem vagy már enyém tudom,de elég csak behúnyni a szemem,és.
Érintésed csókod tested,bőrömön érzem,felidézem az együttlétet és újra átélem,azt az érzést mit a szerelmesek élnek át.

Nem vagy velem de az emlékeimben örök vagy kedves.
Örök leszel míg élek és az emlékek el nem halványulnak
Feledni csókod?Esztelenség lenne,még sokáig érzem testemen,azt az érzést,mi olyan finom és olyan kellemes.