HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48102

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AndrásFeltöltés dátuma: 2008-01-21

Szüzek tánca

Az aratóünnepet mindenki megülte. A pincesor előtti széles, lejtős pázsiton kis csoportokat alkotva mulatott a falu népe. Ünnepelte az életet, a szerelmet, a nyarat. A pincékből jókora hordókat gurítottak fel a fiatalok, és minden, magára valamit adó család nagy asztalt terített, tele minden jóval.
Azzal telt a nap, hogy az emberek körül járták a barátok asztalait és beszélgetek, ettek-ittak együtt.
A hangokból ítélve délutánra néhányan már túl voltak a kifinomultabb körökben "szalonspiccnek" nevezett állapoton, és nem átallottak ordítozva nótázni, de ez sem zavart senkit, hely volt elég. Még a vadgalambok turbékolását sem zavarta meg a jegenyesoron.
Kálmán a sánta postás, ki tudja hányadik pohár bor után, arra esküdözött, hogy a trónörökös merénylet áldozata lett, de persze most sem hitt neki senki.
A kéz a kézben sétálgató szerelmespároknak vagy fél kilométert kellet mélán andalogniuk a legközelebbi cserjésig, hogy ott aztán kivetkőzhessenek mélaságukból.
Minden az évszázadok óta szokott módon zajlott. Nem is vette észre senki, hogy jött volna, egyszercsak ott volt köztünk az idegen, s ahogy útbaigazítást kért, majd szót váltott az egyik társasággal, már nem is tűnt annyira idegennek.
Hellyel, ennivalóval kínálták. Evett is, ivott is egy keveset. Nézte a mulatozó embereket, csendben hallgatta a történeteiket. Bert - ez volt a neve - néha kérdéseket tett fel. Akkor nem is találtam furcsának a kérdéseit, például hogy miből van az étel, amit eszünk, vagy hogy meg kellett-e ölni a disznót a húsáért, és ilyesmiket.
Naplementekor - mint minden aratóünnepen - kezdődött a "Szüzek tánca". A falu eladósorban lévő hajadonjai táncolták. A ruhájuk hímes, a hajukban virág. A lemenőnap utolsó sugarai és a tűz embermagas lángjai egészen különleges fényhatásokat hoztak létre. A táncolók mintha csak lebegtek volna ebben a misztikus fényben, virágkoszorúikkal úgy néztek ki, mintha valami tündérvilágból csöppentek volna ide. Pedig nagyon is evilági, húsvér lányok voltak. Érettek, fiatalok, teli vággyal, és hitemre a legforróbb tűz a szemükben égett.
A táncolók körét egy másik zárta szorosan körbe. Az első sorból vágyakozva néző legények vadul, sötéten izzó tekintete. Szemükben mint megannyi apró máglya tükröződött a középen lobogó tűz. S amikor egy pillanatra elsuhant egy-egy lány árnyéka előttük, akkor látszott a saját belső izzás. Tudattalan, ösztönös, állati.
A "Szüzek tánca" után, a legények derékon kapták a lányokat és a falu apraja-nagyja táncolt, mulatott bele az éjszakába.
Éjfélre a táncoló párok közül sokan elszökdöstek, az idősebbek elfáradtak, a legtöbb család felkerekedett, és hazaindult. Kiürült a pincesor előtti nagy pázsit. Nemsokára már csak mi öten ültünk körbe egy tábortüzet a barátaimmal és Berttel. Amikor egyikünk megkérdezte tőle, hogy mit keres erre, azt válaszolta, hogy különféle életformákat tanulmányoz. Úgy gondoltuk, hogy biológus hallgató - vagy kutató lehet. Mint később kiderült, nem jártunk messze az igazságtól.
A sokadik pohár bor után arra a kérdésre, hogy hová valósi, felnézett az égre és egy alig látható csillagra mutatott, még mondott is valami olyasmit, hogy az a kis fénypont nem egy magányos csillag, hanem egy galaxis de a többit nem értettem az általános derültség miatt. Nem sokkal ezután azt kérdezte, akarjuk e látni, honnan jött. Természetesen akartuk.
Azt hittem fotográfiákat fog mutogatni, ehelyett indítványozta, hogy fogjuk meg egymás kezét, kört alkotva a tűz körül, s elvisz bennünket egy érdekes kirándulásra. Elővett a zsebéből egy barack nagyságú gömböt, betette a tábortűz parazsába, és azt mondta, csukjuk be a szemünket, amíg elszámol háromig. Mielőtt lehunytam a szemem, még láttam, hogy a gömb nőni kezd, s mi már a belsejében vagyunk. Ahogy kimondta a hármat, hirtelen nagyon sötét, majd nagyon világos lett. Elvakulva nyitogattuk a szemünket a hirtelen támadt erős fény miatt. Az volt a legfurcsább, hogy ugyanott ülünk, ugyanúgy - azzal a különbséggel, hogy Bert nincs velünk -, és fényesen sütött a nap, pedig egy pillanattal azelőtt még este volt. Elindultunk haza felé. A falu szörnyű állapotban volt. Lerombolt, kiégett házak mindenfelé. Mozgás alig, néhány kiszabadult baromfi, egy-két kutya kóborolt gazdátlanul. Hosszú idő után, végre előmerészkedtek a megmaradtak. Az öregasszonyok ijedten hányták magukra a keresztet, kiderült ugyanis, hogy éppen öt éve nem látott minket senki. S ez alatt az idő alatt végigdúlta az országot egy hatalmas, kegyetlen vadállat, amit később I. Világháborúként emlegettek. Családtagjainkról sem tudtunk semmit. Nagyon zavartak voltunk, hiszen számunkra az aratóünnepnek csak percekkel azelőtt lett vége. Aztán teltek-múltak a hetek, s mi mindannyian kezdtünk furcsákat álmodni egy csodálatos világról, ahol béke van, és gyönyörű minden...

1992

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2013-02-14 23:14:47

válasz L.Maria Grey (2013-02-12 15:27:27) üzenetére
Kedves L. Maria Grey!

Sajnos nem értettél az egészből semmit... de hagyd lógva...
Kommented egyes részleteire választ kapsz másik rövidprózám,
A halász-nál megválaszolt hsz-ednél...

Üdv, András
Alkotó
Regisztrált:
2013-01-31
Összes értékelés:
29
Időpont: 2013-02-12 15:27:27

Kedves András,

Elovastam művedet. Bavallom, mivel nincsenek tagolások, kicsit nehezen ment. Nyomj többször entert egy mondat után és mindjárt gördülékenyebb az olvasása.
Van egy Shakespeare mű: "Sok hűhó semmiért", valahogy ezt éreztem az elején.
Bevallom még az is megfordult a fejemben, hogy Bert egy kis zöld manó, aki tényleg űrlény.
A fordulat, már a szemetek becsukása után szerintem egy kicsit olyan vérfagyasztó. Az egész falu majdnem néptelen. Mindössze öt év alatt.
Persze a Világháború alatt ez megtörténhetett, csak valahogy nekem hírtelen jött.
Én személy szerint hiányolok belőle némi párbeszédet.
Remélem nem bántottalak meg kommentemmel.
Üdvözlettel:
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2009-09-21 09:20:11

köszönöm, kedves Lyza
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2009-09-20 17:23:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves András!
Már olvastam ezt a prózád, de gördülékenysége, fordulatossága most is élmény volt!...Gratulálok!...Lyza
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-03-12 11:47:16

Köszönöm, hogy elolvastad kedves Anita! Örülök, hogy tetszett.
Üdv.: András
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-02-26 14:31:55

válasz Zarzwieczky (2008-02-12 19:44:00) üzenetére
Köszi, hogy olvastad!
Üdv.: András
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2008-02-12 19:44:00

Különös-érdekes.Grt.Z
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-02-11 19:33:14

Kedves Valínia!
Örülök, hogy tetszett, éés valóban jó lenne odamenni:)
Üdv.: András
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-01-26 14:25:04

válasz sleepwell (2008-01-26 07:59:18) üzenetére
Kedves sleepwell, örülök, hogy tetszett:)
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-01-26 07:59:18

Kedves András! Nagyon tetszett az írásod, az aratóünnepi mulatság teljesen elém tárult, s a vége remek fordulat volt. Élmény volt olvasnom. Gratulálok!:)
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-01-25 21:16:13

válasz Rozán Eszter (2008-01-24 09:58:04) üzenetére
Szia Rozália!
Örülök, hogy tetszett.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-01-24 09:58:04

Szia!
Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, nekem is nagyon tetszett.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-01-22 13:05:22

Köszönöm, hogy elolvastátok, és örülök ha tetszett.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1034
Időpont: 2008-01-21 22:29:27

Kedves András!
Új oldaladról mutatkoztál be, és bízton mondhatom sikerrel. Irásod igen különlegessé teszi az időtlenségben rejlő idő, és a térben meg nem határozható világ. Művedben nincs lehetőség arra, hogy a figyelem egyetlen pillanatra is lankadhasson. A befejezésed pedig azt sugallja, nem, nem lehet még vége!
Érdekes lebilincselő alkotásodhoz gratulálok!
Üdv.:
hamupipő
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-01-21 20:39:13

Tetszik a váratlan, megdöbbentő fordulat a végén és az időutazás. Szép :)
Alkotó
Falevél
Regisztrált:
2008-01-06
Összes értékelés:
746
Időpont: 2008-01-21 20:36:57

Ez nanagyon érdekes volt! Nem gondoltam az elején, hogy ennyire fantasztikus és megdöbbentő lesz a végkifejlet!
Gratulálok Anrás!
Falevél
Olvasó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
10
Időpont: 2008-01-21 20:22:32

Stílusod egyedi, egyéni. Egyszerre vonul fel benne az emberi ösztöntűz, mely mindvégig táplálja és folyamatosan vezet a dimenziókon keresztül. Az eleinte népi motívumokkal tarkított leírás, a jelen síkja, majd folyamatos fokozás mellett fölfelé indul és ragad el képzelet. A sejtetés - Bert személyében -, tovább fokozta bennem azt, hogy valami különlegességre találok. Nem csalódtam. A titok titok maradt, mégis sejteted, s ez teszi különlegesség. Az utolsó mondatod után nehéz megszólalni.....nekem legalábbis nem volt szívem megtörni a varázst...
Elgondolkodtató....
Köszönöm.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Még mindíg látni vélem című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Jártó Róza alkotást töltött fel Manó a templomban címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel K. T. emlékére címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Halld meg dalom! címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Tóth Árpád: A fa / Der Baum címmel

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Fohász című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy kis nyelvtan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A harangok rómába mentek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mogorva motoros című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Halott betűk című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)