HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 25 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51258 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: vajFeltöltés dátuma: 2008-01-22
Üzenet- Örs vezér tere, végállomás - sercegte a hangszóró. Utolsónak akart kiszállni a metrószerelvényből, nem akart megérkezni. A gondolatai vasmarokkal szorították a koponyáját. Akit szeretett, és akiről azt hitte, hogy ő is szereti, szakított vele, elment. Miután a többiek sietve kipréselték magukat az ajtón, neki még jólesett néhány másodpercet ülni a helyén, ami szó szerint véve nem is volt az ő helye, mert csak öt perccel ezelőtt foglalta el. Fura módon mégis két megállón keresztül úgy gondolt rá, mint a sajátjára. És most rájött, ebben az egyedül töltött, a másodperc felkínálta csendben rájött, hogy semmi sem az övé, kiváltképp nem ez a néhány négyzetcentiméter kopott műbőr ülés. Ez a pillanat még ezt is ellopta tőle, nincstelen lett. - A szüleim, a munkahelyem, a szavaim. A szüleim meghaltak, elhagytak. A munkahelyem feleslegesnek talált, és elbocsájtott. Ahogy kimondom a szavakat, már nem is az enyémek. Mi az enyém valójában? Semmi. Koldusszegény lettem? - Valahogy nem akaródzott rávágnia a határozott igent. Hirtelen, minden átmenet nélkül könnyűnek érezte magát, valami melegség, eddig soha nem tapasztalt erő járta át a tagjait, ahonnan egyszerűen eltűnt a hónapok óta ott terpeszkedő bénító merevség, az ólomsúlyú dermedtség. Ráébredt, hogy semmije sincs ugyan, mégis őrült módon, határtalanul gazdagnak érezte magát, mert talán egyvalamije mégiscsak volt. Hallotta a szabadság szárnyainak halk suhogását. Kitisztult a szeme, az előbb kincsként talált gondolat mosolyt rajzolt az arcára. Elindult lefelé az aluljáró lépcsőjén. A lépcső aljában egy nagyon öreg nő állt, őt nézte. Ráncos homloka árnyékában kuporgó két szúrós, fekete szeme belemélyedt az övébe. Úgy érezte, hogy kiolvassa a fejéből a gondolatait. A vénséges-vén asszony az utcai indián zenészek előtt állt, színes pokrócokba burkolózott, lehetett bármelyikük anyja vagy inkább nagyanyja. - Még az sem lehetetlen, hogy minden indián ősanyja - jutott eszébe, és még csak nem is furcsállta ezt a gondolatot. A színes pokrócok alól kinyúlt egy barna, öreg, ágszerű kéz, benne egy CD az indiánok zenéjével. Észre sem vette, hogy a lemez után nyúl, később sem tudott visszaemlékezni rá, hogyan került hozzá. Nesztelenül suhant a sötét erdőben. A kormos ég a kemény talajba kapaszkodó öreg fák koronájára hasalt, és szeretettel emelte a világ feje fölé a kerek holdat. Csillagpor szitált, és csendben megült a száguldó farkas előtt az ösvényen. Az állat szeme felszikrázott, visszatükrözte az égre akasztott csillagok hideg fényét. A vadászat ősi dala zúgott a sziklák között. Fülébe puhán beültek az éjszaka hangjai, az erdő és a hegy mély sóhaja, a szél suttogása, az idő csoszogó lépteinek megnyugtató neszezése. Hallotta az ősök üvöltését, látta a hajdan volt nagy falkavezérek villogó tekintetét, tudta a dolgát. Vadász volt, izom, hús, csontok, hallatlan erő, emésztő vágy. Része a falkának, része ennek a pillanatnak, része a tájnak, része a természetnek, része a mindenségnek. Most egy fa hegyén ült. Szigorú tekintette látott mindent. Két hatalmas szárnyát testéhez szorította, vastag tollruháját méltóságteljesen viselte. Karmos lába, ami egy őzet is elbírt, biztonságosan tartotta az ágon. Ő volt a levegő ura. Tudta milyen, amikor a fojtó hőségben semmi nem mozdul, ismerte a lopva bujkáló szellőt, a hósapkás hegyek oldalán szakadékba rohanó, maga előtt mindent félresöprő zúgó szelet, és a harsogó, üvöltő, a világot rázó büszke vihart. Szerette őket, és ők is tisztelték, mert kiterjesztett szárnya alá gyűjtötte megkülönböztetés nélkül mindnyájukat, bízott bennük, a családjához tartoztak. A sas a tábortüzet figyelte, a tűz körül mozgó apró alakokat, fiatalabb testvéreit, a sima bőrű embert. A sátor előtt tizenketten ültek. Együtt több mint ezer évet számláltak. Láttak gömbölyű talpú csecsemőket biztos kezű vadásszá cseperedni, tudtak a tavaszról, amikor az még csak a tél kabátja alatt szunyókál, a tiszta kék égen meglátták a vihar komor arcát. Tudták kinek a lelke fürdött meg a közeli tó hideg vízben, kié járta el a forró tüzek táncát, kié szárnyalt a sasokkal a hófehér felhők között, és kinek a lelke hevert a hűs fűben, mielőtt választott földi testét magára öltötte. Ismerték a meséket, amik a szívben születtek, sokat hallgattak, keveset beszéltek. Gazdagok voltak, de bölcsek is, ezért mindenüket odaadták annak, aki kérte, és még gazdagabbakká lettek. A tűz fényjeleket lökött szerteszét, lángja monoton suttogott. Meglátta a villogó kijelzőt, a lemez a végére ért. Kivette a CD-t a lejátszóból. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (8/8) című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (8/8) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) átalakulok című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) átalakulok című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |