HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1897

Írás összesen: 49562

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: vajFeltöltés dátuma: 2008-01-22

Üzenet

- Örs vezér tere, végállomás - sercegte a hangszóró. Utolsónak akart kiszállni a metrószerelvényből, nem akart megérkezni. A gondolatai vasmarokkal szorították a koponyáját. Akit szeretett, és akiről azt hitte, hogy ő is szereti, szakított vele, elment.

Miután a többiek sietve kipréselték magukat az ajtón, neki még jólesett néhány másodpercet ülni a helyén, ami szó szerint véve nem is volt az ő helye, mert csak öt perccel ezelőtt foglalta el. Fura módon mégis két megállón keresztül úgy gondolt rá, mint a sajátjára. És most rájött, ebben az egyedül töltött, a másodperc felkínálta csendben rájött, hogy semmi sem az övé, kiváltképp nem ez a néhány négyzetcentiméter kopott műbőr ülés. Ez a pillanat még ezt is ellopta tőle, nincstelen lett.

- A szüleim, a munkahelyem, a szavaim. A szüleim meghaltak, elhagytak. A munkahelyem feleslegesnek talált, és elbocsájtott. Ahogy kimondom a szavakat, már nem is az enyémek. Mi az enyém valójában? Semmi. Koldusszegény lettem? - Valahogy nem akaródzott rávágnia a határozott igent. Hirtelen, minden átmenet nélkül könnyűnek érezte magát, valami melegség, eddig soha nem tapasztalt erő járta át a tagjait, ahonnan egyszerűen eltűnt a hónapok óta ott terpeszkedő bénító merevség, az ólomsúlyú dermedtség. Ráébredt, hogy semmije sincs ugyan, mégis őrült módon, határtalanul gazdagnak érezte magát, mert talán egyvalamije mégiscsak volt. Hallotta a szabadság szárnyainak halk suhogását.

Kitisztult a szeme, az előbb kincsként talált gondolat mosolyt rajzolt az arcára. Elindult lefelé az aluljáró lépcsőjén. A lépcső aljában egy nagyon öreg nő állt, őt nézte. Ráncos homloka árnyékában kuporgó két szúrós, fekete szeme belemélyedt az övébe. Úgy érezte, hogy kiolvassa a fejéből a gondolatait. A vénséges-vén asszony az utcai indián zenészek előtt állt, színes pokrócokba burkolózott, lehetett bármelyikük anyja vagy inkább nagyanyja. - Még az sem lehetetlen, hogy minden indián ősanyja - jutott eszébe, és még csak nem is furcsállta ezt a gondolatot. A színes pokrócok alól kinyúlt egy barna, öreg, ágszerű kéz, benne egy CD az indiánok zenéjével. Észre sem vette, hogy a lemez után nyúl, később sem tudott visszaemlékezni rá, hogyan került hozzá.

Nesztelenül suhant a sötét erdőben. A kormos ég a kemény talajba kapaszkodó öreg fák koronájára hasalt, és szeretettel emelte a világ feje fölé a kerek holdat. Csillagpor szitált, és csendben megült a száguldó farkas előtt az ösvényen. Az állat szeme felszikrázott, visszatükrözte az égre akasztott csillagok hideg fényét. A vadászat ősi dala zúgott a sziklák között. Fülébe puhán beültek az éjszaka hangjai, az erdő és a hegy mély sóhaja, a szél suttogása, az idő csoszogó lépteinek megnyugtató neszezése. Hallotta az ősök üvöltését, látta a hajdan volt nagy falkavezérek villogó tekintetét, tudta a dolgát. Vadász volt, izom, hús, csontok, hallatlan erő, emésztő vágy. Része a falkának, része ennek a pillanatnak, része a tájnak, része a természetnek, része a mindenségnek.

Most egy fa hegyén ült. Szigorú tekintette látott mindent. Két hatalmas szárnyát testéhez szorította, vastag tollruháját méltóságteljesen viselte. Karmos lába, ami egy őzet is elbírt, biztonságosan tartotta az ágon. Ő volt a levegő ura. Tudta milyen, amikor a fojtó hőségben semmi nem mozdul, ismerte a lopva bujkáló szellőt, a hósapkás hegyek oldalán szakadékba rohanó, maga előtt mindent félresöprő zúgó szelet, és a harsogó, üvöltő, a világot rázó büszke vihart. Szerette őket, és ők is tisztelték, mert kiterjesztett szárnya alá gyűjtötte megkülönböztetés nélkül mindnyájukat, bízott bennük, a családjához tartoztak. A sas a tábortüzet figyelte, a tűz körül mozgó apró alakokat, fiatalabb testvéreit, a sima bőrű embert.

A sátor előtt tizenketten ültek. Együtt több mint ezer évet számláltak. Láttak gömbölyű talpú csecsemőket biztos kezű vadásszá cseperedni, tudtak a tavaszról, amikor az még csak a tél kabátja alatt szunyókál, a tiszta kék égen meglátták a vihar komor arcát. Tudták kinek a lelke fürdött meg a közeli tó hideg vízben, kié járta el a forró tüzek táncát, kié szárnyalt a sasokkal a hófehér felhők között, és kinek a lelke hevert a hűs fűben, mielőtt választott földi testét magára öltötte. Ismerték a meséket, amik a szívben születtek, sokat hallgattak, keveset beszéltek. Gazdagok voltak, de bölcsek is, ezért mindenüket odaadták annak, aki kérte, és még gazdagabbakká lettek. A tűz fényjeleket lökött szerteszét, lángja monoton suttogott.

Meglátta a villogó kijelzőt, a lemez a végére ért. Kivette a CD-t a lejátszóból.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
vaj
Regisztrált:
2006-07-05
Összes értékelés:
145
Időpont: 2008-04-07 15:34:06

válasz Borostyán (2008-04-04 13:11:25) üzenetére
Köszönöm, hogy olvastátok, és külön köszönöm Borostyán, hogy felhívtad a figyelmemet a képzavarra."Gondolatai szédült táncot jártak koponyájában"-ra módosítom.üdv/vaj
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-04-04 13:11:25

Kedves vaj!
Tetszett ez a kis novellád. Egy apróság: a gondolatok nem szorítják a koponyát, hanem szétfeszítik, hiszen képletesen ugyan, de a gondolatok belül vannak, nem a koponyán kívül:) Ja, és akadt pár elgépelés, pl. "szigorú tekintette..."
Üdv: Borostyán
Alkotó
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
715
Időpont: 2008-01-22 08:02:10

Szia!
Megfogott az írásod, remekül adtad vissza a szereplő érzésfolyamát. Ahogy olvastam, vele együtt repültem át az egész világon. Gratulálok!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

oroszlán alkotást töltött fel Mintha címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szivárvány menedék című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Meddig tart a csend című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Meddig tart a csend című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) élefszssiV című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) élefszssiV című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Van segítség? címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) nincs annyi festék se szín című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Meddig tart a csend című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szivárvány menedék című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szivárvány menedék című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szivárvány menedék című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szivárvány menedék című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szivárvány menedék című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szeretni kell című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)