Barátod többé nem leszek
kedves Magda.
Eleresztetted kezemet,
ami védelmezett.
Azóta rég zsebre dugtam
(már régesrég nem dugtam
senkivel,
se kicsit, se nagyot
de ez nem tartozik ide
lássuk hát izibe, ami igen)
Magda elhagyott!

Még vágyom utánad,
tépem a számat
pofázok
kedves Magda.
Állok a vártán
(még most is ott állok)
kiáltottam
már nem kiáltok
utánad
érted.
Érted, kedves Magda?

Elhagytál, elengedted kezem
s most már régen nem keresem
se közel, se távol
a szemed.
Elmegyek, elfelejtelek,
mint tó mélyét a szelek
nem térek vissza
soha, ó sorsom
mily mostoha
kedves Magda.

Nem kell neked senki
jó vagy te magadnak
szívedben a gőg
pont jó lesz lakatnak
kedves Magda.

(Újra kezdem
nem győzi az eszem
feldolgozni)

Baráti kezet hevesen
ellökted, isteni adományt
lelkedből kiűzted
Magda.
Maradj csak magadnak
elhagylak most én is
utolsó barátod
de ha egyszer szépen
(ahogy csillag jár az égen)
úgy gondolnád, mégis
kell valaki
aki tud érezni
tud szeretni
tud csókolni, ahogy te akarod
csak tárd ki két karod
kedves Magda
és én visszajövök
és a szívem nyitva lesz
(nem kell majd egy kanna szesz
a boldogsághoz)
majd meglátod...
kedves Magda!