Statisztika

Tizenöt milliárd évvel ezelőtt csak a semmi létezett, nem volt fény, hang, idő, tér, nem volt semmilyen anyag. Majd egy nulla kiterjedésű és végtelen tömegű pontból hatalmas erők törtek ki és megszületett az egyetemes élet. Nem a mai értelemben vett biológiai élet, hanem a mindent átható létezés. Lett fény, hang, idő és rengeteg anyag. Ahogy a világ haladt előre az időben, az Ősrobbanásban keletkezett anyagok szétszéledtek a térben, csoportokat alkottak és úgy kezdték meg örökké tartó útjukat, hogy meghódítsák a messzi ismeretlent. Eközben folyamatosan változtak, alakultak. Bolygók, csillagok, galaxisok milliárdjai születtek meg, fényük időről-időre egyre nagyobb területet ragyog be.

Hogy mi az az erő, ami miatt ma itt lehetünk, azt senki sem tudja. Elképzelni az elképzelhetetlent, a létezés előtti semmit, nem lehet. Tudósok ezrei keresik a racionális, papok tízezrei pedig a teológiai választ, mégsem találják. Talán nem létezik válasz, talán csak egy anomália a világmindenség. A nihilisták szerint nincs értelme az életnek, a paranoiások úgy gondolják, hogy egy nagy kísérlet részei vagyunk, megint mások jövőbeli dátumokat találnak ki, mondván, majd akkor megtudjuk.

Legújabb távcsöveink is csak töredékét látják a mélyűrnek, legmodernebb űrhajóink se visznek messzebb a minket kísérő Holdnál.

A hozzánk legközelebbi csillag is olyan messze van, hogy ha fénysebességgel tudnánk közlekedni, akkor is több, mint négy éven keresztül kellene utaznunk. Nagyon kicsik vagyunk. Törpék a térben és törpék az időben. Azt mondják, hogy ha felosszuk egy órára azt az időt, ami a Föld keletkezése óta eltelt, akkor mi emberek mindössze néhány század másodperce élünk. De lehetünk óriások is. Van időnk tanulni, amennyi csak kell. Tanulhatunk a hibáinkból, mások hibáiból, a bölcsebbtől, a műveltebbtől, hogy egy kicsit mindig jobbá váljunk. Nem tudhatjuk, hogy volt-e célja az Ősrobbanást előidéző erőnek, el lett-e tervezve a világ, de fejlődni csak akkor tudunk igazán, ha tudjuk, hová vezet az utunk. Elenyészünk és semmivé foszlunk, vagy óriásokká leszünk és együtt fedezzük fel útitársainkkal, hogy mi van odakint.

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom