HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1811

Írás összesen: 44593

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2008-01-23

Ádám ébredése 10.

Lassan teltek a napok a zárt falak között

A férfiak gyorsan elvégezték utolsó körjáratukat, átkapcsolták automatikus állásra a gépeket, hogy kevesebb üzemanyag fogyjon, ugyanis az özönvíz óta kevesebb áramot termeltek a napelemek, mivel borult volt az ég; ilyenkor gyakran át kellett kapcsolni a nagy generátorra. Legkellemesebb időszak volt, mikor este elköszöntek egymástól, és ki-ki párjával behúzódott a szűk, kétszemélyes kabinjába.

A BIBLIA SZERINT "Az óriások valának a földön abban az időben, sőt, még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak." (Mózes I. Könyve: 6/4.) - és sokáig éltek.

Tehát a férfiak abban az időben magasabbak és erősebbek voltak a maiaknál, sokáig éltek, s ki tudja, mitől, a természetes élettől vagy csak a teremtett világ akkori nagyobb energiájától, de duzzadtak az erőtől. Ezért történt, hogy a nők 70 vagy akár 100 éves korukban is fogamzó-képesek voltak, a férfiaknál pedig nem volt ritka, hogy 600 éves korukban is erejük teljében képesek voltak asszonyaikat megtermékenyíteni. Persze, a nőknek eszükbe se jutott, hogy fogamzásgátlót szedjenek, s a férfiak sem óvakodtak attól, hogy sok utódot indítsanak új életre. Szerényebben éltek, de nem kellett takarékoskodni, volt miből etetni a családot.

A szerelmet, a két nem egymás utáni vágyakozását pedig a világ kezdetétől beleoltotta Isten az emberekbe. Persze, az is hozzájárult a nagyobb gyermekáldáshoz, amikor még nem volt televízió, s így a sötétedés beálltával, a hosszú éjszakákon több idő jutott a házaspároknak egymással foglalkozni, szerelmi életet élni.

Most is így történt a bárkában. Legnagyobb kabint Noé foglalta el Rebekával. Noé - hiába múlt már hatszáz éves - bizony, ha nem is naponta, de időnként meg-megsimogatta kedves feleségét. Rebeka szerette férjét, ezért sohasem utasította vissza a közeledését. Noé most is maga mellé húzta asszonyát, szeretettel csókolgatta, és csendesen megbeszélték a nap eseményeit.

Mivel a kabinok egymás mellett sorakoztak, s a falakat szándékosan készítették könnyebb anyagból - hogy a súlya kisebb legyen - bizony, áthallatszott mindkét oldalról a fiatalok hancúrozása. Beszélgetés közben többször elhallgattak, figyelték a neszezést. Azt mondja Rebeka: - Dóra huncut asszony. Hallod, hogy kacarásznak a fiaddal?
- Hogyne hallanám, azt is, hogy nemcsak nevetgélnek. Biztos vagyok benne, hogy Sémnek nem hagy sok pihenést ez a tűzről pattant menyecske.
- Mit gondolsz, Noé, mit csinálhatnak a gyerekek a szomszéd szobában? - kérdezte huncutul Rebeka.
Igaz, ami igaz, Noé is kedvet kapott a jobbról-balról hallatszó nyikorgásoktól, nemsokára ő is szerelmesen ölelte át feleségét, akinek esze ágában sem volt ellenkezni, ezért Noé papa sem hagyta ki a kínálkozó alkalmat.

- Azt tesznek pontosan, amit mi is, mindjárt - válaszolt neje kérdésére Noé. - Asszonya, nemsokára fáradtan hajtotta fejét embere mellére és mélyen elaludt. Álmában a fiatalkori életüket élte át, amint az elhagyott kedves otthonukban szerelmeskednek...

Rebeka reggel kissé törődötten ébredt. Kora ellenére arca ugyan mindig sima, ránctalan, de most az éjszaka történtek miatt szeme alatt mély karikák jelentek meg. Igyekezett karcsú derekát egyenesen tartani, és fölemelt fejjel kinyitni az ajtót, hogy senkinek ne tűnjön föl fáradtsága. Amint kilépett, Sém és Dóra köszöntek rá, huncutul nevetve. Ők is hallották a túloldalon a neszezést, amiből mindenre következtettek.

Anyjuk felemelt ujjával megfenyegette őket, miközben mosolyra húzta száját; közben sötét hajtincsét szeméből hátraigazította. - Nem gúnyolódunk az öregekkel! Mi is hallottuk, hogy nem tudtatok nyugodtan aludni az éjjel. Hiába, más az élet a vízen, mint az otthonunkban volt. (Persze, ott az egyes lakrészek jobban elkülönültek egymástól, mint itt, a bárkában.)

IGEN, SZOKATLAN az élet a vízen himbálózva, hiába igyekeztek minden kényelemről gondoskodni. Dóra szőke haja lágyan omlott a vállára. Csinos alakja, szép arca, kék szeme volt, ami mindig megdobogtatta Sém szívét, amikor ránézett. Már akkor szerelmes volt belé, amikor az egyetemre jártak. Sém az állatorvosira, a közeli városban, míg Dóra majdnem szemben, az orvosi egyetemet végezte. A család előtt, amíg lehetett, titokban tartották egymás iránti forró szerelmüket. Szoros kapcsolatuk már évek óta fennállt kettőjük között, ezért hamar megtartották az esküvőt, amint megszerezték a diplomájukat, nehogy korábban érkezzék meg az utód. A szülők örömmel fogadták elhatározásukat, otthonukban bőven volt helye a fiatal párnak. Ez az úszó masina számukra a mézesheteket jelentette. Nemhiába állt a szájuk mindig nevetésre, mosolyra, mert boldognak érezték magukat még ilyen körülmények között is. Állatorvos férjének hivatása erős fizikai munkát igényelt, de sportos alkata révén jól vette az akadályokat. Termete magas, izmos teste jó erőnlétét igazolta. Arca markáns, barna bőre kiemelte a sötét bársonyos szemeit. Dóra kimondhatatlanul szerette a mindig huncutul mosolygós arcú férjét, főleg jó kedélye és barátságos természete miatt. Egy volt a gondolatuk, néha ugyanazt egyszerre kezdték mondani, amit a másik akart, ilyenkor jókat kacagtak, ezért mindig jól megértették egymást.

Mégis - kezdetben szokatlan volt az élet a hosszú vízi úton. A napelemmel, és minden kényelemmel fölszerelt alkotmányban valahogy megrekedt a pára, a légkondicionáló nem működött hibátlanul. Egész nap talpon kellett lenniük, hogy a sok állatot élelemmel ellássák. Ráadásul éppen az ő "műszakja" alatt, kedves jelenetnek lehetett tanúja, ami külön munkával járt. A vemhes őz világra hozta kicsinyét. Ezért Sém szólt öccsének, Jáfetnek, legyen segítségére, hogy minden zavartalanul menjen. Az esemény után őz-mama szeretettel nyalogatta, tisztogatta kicsinyét. Párja, a nagy agancsos szarvas ott ügyetlenkedett mellette. Nagy szemeivel figyelte, mi történik körülötte. A kis lény pedig csak pislogott, hunyorgott, mindjárt anyja mellé húzódott, mikor meglátta új környezetét. Anyja ledőlt mellé és nyalogatta kicsinyét. Az élőlények tehát már az első napokban szaporodni kezdtek, növelve az ellátásukkal járó munkát.

Nem is beszélve a macskákról, amelyek menetrend szerint hozták világra kicsiny utódaikat, hol az egyik, hol a másik nőstény anyacica volt soron. Már nagyon kellett vigyázni, mert amikor ennivalóért sorakoztak, alig lehetett tőlük járkálni a nappaliban, nehogy valaki rájuk lépjen. Délutánonként, amikor az asszonyok kézimunkáztak, volt nevetés, mivel a cicák alig várták, hogy valahol egy gombolyagot elkapjanak, s azzal kergetődztek a földön. Ilyenkor hangos kacagással telt meg a szoba, mert a cicák játékát mindenki nagyon élvezte.

AZ ÁLLATOK SZAPORODÁSA mindennapi esemény volt, nem is egyszer, néha többször is lezajlott valahol. Másnap éppen a Jáfet részére kijelölt helyen egy elefánt-bébi született. Persze, azonnal hívatta állatorvos bátyját, nehogy valami nem várt körülmény miatt baj történjen. De nem felejtette el, hogy szóljon feleségének, aki nagyon szerette az állatokat, s amikor tehette, mindig vele tartott a délutáni etetéseknél. Jázmin tanárnői diplomát szerzett, ami a későbbi időben jól jött a családban, mikor a létszámuk egyre szaporodott, ő tanította a kicsiket szép tiszta beszédre. Neki barna haja, szép őzbarna szeme volt, bőre is kreol, orra kicsit hajlott, keleties, de kimondott szépségnek is beillő. Most férje hívására sietett, hűséges kísérőjével, a nagyfülű, zsemlyeszőrű spániellel.
Jázmint szerette a férje, és tudását nagyra értékelte. Most is boldogan mosolygott rá, mikor megjelent az elefántok szállásánál.
Nem maradhatott sokáig, mert az asszonyok valamennyien a konyhában serénykedtek, mivel a nagy létszámú család ellátásáról kellett gondoskodniuk. Mikor elment, utána csak nézte, hogy a hatalmas állat milyen gyöngéden nyalogatja "kicsinyét", amit ugyan újszülöttként sem lehet kicsinek becézni, hiszen legalább egy mázsa súlyt nyomott.

EZEN A NAPON az asszonyok gulyáslevest főztek ebédre, sok hússal, utána nagy tálakon túrós gombócot raktak az éhes társaság elé. Alig készült el a rengeteg gombóc, Olga épp' az utolsó adagot egyengette két vizes keze között, és dobálta be a fortyogó vízbe, mikor megérkezett az éhes férfinép. Sötétszőke hajtincse kikandikált a fehér szakács-sapka alól, arca kipirult főzés közben. Ő is magas volt, de férjénél egy fejjel alacsonyabb. Nem éppen karcsú, inkább gömbölyded, olyan szeretnivaló. Szemei, vonásai nyugodtak, egész lénye szeretetet árasztott maga körül. A fiatal nők a gombócot megcukrozták, finom baracklekvárral koronázták, de Rebeka minden rátét nélkül fogyasztotta, hasonlóan a férfiak is, inkább tejföllel locsolták meg. Egyedül Khám nézett körbe, mielőtt a cukortartóért nyúlt volna. Ő ugyanis szerette az édességet.

A délelőtt lezajlott események után mindenkinek, főleg Sémnek jutott kevés ideje pihenésre, ugyanis Dóra nem hagyta békén a párját. Ennek lett a következménye, hogy nevetésük és hancúrozásuk annyira áthallatszott a szomszéd szobába, amitől Noé is begerjedt, és alvás helyett egész mással foglalta el magát.

DÉLUTÁNI műszakban "riadót" kellett elrendelni. A farkasok az elzárt rács mögött nagy lármát csaptak. Nem tudni, mi okozta köztük a riadalmat, de szünet nélkül ordítottak, vonyítottak, marakodtak. A két jól megtermett hím ugyanis párviadalba kezdett. A nőstények távolabbra húzódva figyelték a jelenetet. Alaposan összemarcangolták egymást. Nem volt könnyű őket csillapítani. Sém még nyugtató-nyílvesszőt is lőtt beléjük, de az is kevésnek bizonyult, tovább folytatták a harcot. Mikor végre már teljesen kimerültek a küzdelemben, el kellett látni a sebeiket. A sötét szőrű farkast legyőzték, ezért türelemmel fogadta, jól viselte a segítséget. Hagyta, hogy a harapások helyét, a mély zúzódásokat kitisztítsák, fertőtlenítsék és összevarrják. Persze, félelmetes volt a többi fenevad közelében sokáig időzni. A sérült állatnak viszont jól esett az ápolás, hálás pislogással fejezte ki köszönetét, utána ledőlt, és elaludt.

NEM MESSZE innen, a nagy tehénistállóban forró és párás levegőben szenvedtek az állatok. Ennek az volt az oka, hogy a bárka már sokáig a víz alatt úszott, és nem volt zavartalan a levegő-csere. Noé Jáfetet küldte (legifjabb fiát) intézkedni, hogy a hajó minél előbb fölemelkedjék a víz felszínére; ki kellett cserélni a hibás alkatrészt. Jáfet ugyanis elektromérnök, de mindenféle más gépezethez is értett.

Noé rajta kívül mindenkit az istállóba rendelt, mert az ott elhelyezett szarvasmarhák (tehenek és bikák) nem bírták elviselni a meleg gőzben elszaporodott cecelegyek csípéseit, majd estefelé a szúnyograj támadását, hosszan elnyúló bőgéssel adták tudtul szenvedésüket. Egyre jobban emelgették lábukat, fejüket hátra csapkodva próbálták elűzni a kellemetlen vérszívókat, mindhiába. Az erős bika félelmetesen, felajzva fogadta a szúnyograj támadását, s már toporzékolt dühében. A jelenlévők azt hitték, hogy szétveri a falakat kínjában.

Sém - pedig képzettségéből adódóan is - értett az állatokhoz, mégis elkáromkodta magát, majd lecsendesülve, később megkérdezte:
- Apám! Azt hiszem, nem kellett volna az életnek megmentened ezeket az ártalmas vérszívókat, hiszen csak bosszúságot okoznak embernek-állatnak egyaránt.
- Fiam! Én az Úr parancsát követtem: "És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be, a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek." (Mózes I. Könyv, 6/19.)

Félreértettem volna Isten parancsát? Egyébként igazat adok neked, ezek nélkül jobban éreznénk magunkat. Ki gondolta volna, hogy néhány nap alatt ennyire elszaporodnak? Ha őszinte akarok lenni hozzátok, nem emlékszem, hogy ilyesmit valaha a természetrajz órán tanították-e a gimnáziumban. Vagy én éppen aznap hiányoztam az óráról? - mondta huncut mosoly kíséretében. - De az már biztos, hogy mindenképpen védekeznünk kell ellenük. Ne feledd, fiam, vacsora után mi, férfiak gyűlést tartunk, és kieszelünk valamit. Talán az e témát ismerő Khámnak lesz valami jó ötlete, hiszen vegyészetből diplomázott az egyetemen.

APÁM! - poloska van a szobánkban bólintott Khám Noé felé, s még hozzátette - elhatároztam, hogy kísérletezni fogok, mivel lehetne ezeket az élősködőket kiirtani. Szegény nejem, Olga annyira szenved miattuk. Ma reggel majdnem sírt az átkozott poloskák csípéseitől.
Vacsora után ígérete szerint a szórakozás helyett valóban visszavonult a korszerűen fölszerelt laboratóriumba, és addig próbálkozott, amíg sikerült élősködők elleni szert előállítania.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11334
Időpont: 2008-01-25 19:10:37

Nagyon aranyosan adod elő a véleményedet. Úgy gondolom, ők is ugyanolyan emberek lehettek, akárcsak a maiak. Ettek-ittak-dolgoztak-szerettek.
A következők már rövidülnek.
Kösz, hogy olyan szorgalmasan olvasod.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2008-01-24 20:50:31

Kedves Kata!
Erotikus hangulatban teltek a napok a bárkán. Leglább nem unatkoztak sem az emberek, sem az állatok, csak aztán győzzék a szaporulatot.:)))) Nekem nagyon tetszik a stílusod a rejtett humor és irónia, komolysággal elegyedve.
Szeretettel: Eszti

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Sarlai Mózes bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel Két haiku címmel a várólistára

aLéb bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Arkady alkotást töltött fel Múlt és jövő között címmel a várólistára

Joxemi bejegyzést írt a(z) Moose ébredése (Star Wars fanfic) 1. rész című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Amikor majd elmegyek címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csillogó szemében látom címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fantáziaképek napszúrás után címmel a várólistára

Joxemi alkotást töltött fel Mass Effect - Mindoir gyermekei XI. címmel a várólistára

Miléna bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Csillagpor című alkotáshoz

Miléna alkotást töltött fel Haragod címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)