HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 34 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51278 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-01-25
Vámpír szív II/1I. Újra itthon Sötét, hideg téli éjszaka volt a kis faluban. Az utcák kihaltak voltak, csak a dühöngő szél sodorta magával a havat, melyet néhol méteres kupacokba rendezett, hogy utána ismét megbonthassa, s más hová vigye őket. Néha azonban ő is megtorpant egy-egy nagyobb halom előtt, hogy aztán, mint a macska az egérre vethesse rá magát, s megbontsa a rendezett halmot. Ha ez sikerült visítva nevetett, mintha örülne, hogy mindenható erejével elgörgetheti maga elől a gyűlölt, feltartóztatni akaró ellenséget. A házak sötétek voltak, s mintha ők is dideregve húzódták volna össze magukat az őrülten száguldó szél, s a fagy csikorgó foga elől. Ekkor azonban a házak között húzódó széles úton egy sötét alak tűnt föl. Egy pillanatra megtorpant és a fejét forgatta, mintha keresne valamit, vagy elégedetlen lenne az előtte húzódó halott, fekete faluval. Szeme megállapodott egy pillanatra a vele szemben magasodó hegyen, melynek tetején egy kastély állt. Ez a látvány igen csak kísérteties volt ezen a halott éjszakán. Nézte, majd elfordította a fejét. Végül azonban a hideg és a szél rákényszeríttette, hogy haladjon tovább. Keze fázósan húzta össze magán a köpenyét, s megigazította a fejére kötött sálat is. Nem lehetett látni, hogy férfi, vagy nő, mivel a bő köpeny nem sokat engedett láttatni az alakjából. Némán és sietősen vágott át a főtéren, mintha maga is menekült volna ebből a pokoli éjszakából. A főtérből két út nyílt. Az egyik jobbra, ahol a falu folytatódott, míg a másik balra, egy fenyőfákkal szegélyezett meredek útban folytatódott, mely a hegy tetején álló kastélyhoz vezetett. Az idegen ezt az utat választotta. Az első kanyarban egy kivilágított hintó állt. A bakon egy öreg, hajlott hátú vékony kis öregember ült. Fején széles karimájú kalap volt, szája előtt vastag sál, s csak éber kék szem villogott ki a kalap alól. Meglátta az idegent, aki némán ballagott felé. - Maga az, Alexandra kisasszony?- kérdezte. Az alak megtorpant, majd kissé visszahőkölt, de megadta a választ. - Én vagyok. Ki maga? A kocsis leszállt a bakról, s úgy mondta a választ. - Nem emlékszik rám? Bár, hogyan is emlékezne, hiszem harminc év is meg van, mióta utoljára látott engem, én, pedig megöregedtem. Alexandra fejében ekkor derengeni kezdett valami. - Maga az, Christian bácsi? - Az volnék, méltóságos kisasszonyom! - Azt hittem maga már régen meghalt. Hány évesen kezdett az apámnak dolgozni? Ötven? - Igen, és most vagyok nyolcvan, de hát az Isten jó egészséggel áldott meg. - Ezt örömmel hallom. Az apám küldte magát értem? - Nem. Én hallottam, hogy haza tetszik jönni, így magam jöttem. Elnézést kell kérnem, hogy nem mentem ki Önért a kikötőbe, de ezek a mostani útviszonyok... Azzal egy lemondó fejcsóválással fejezte be a mondatot. - Nem történt semmi! Mondja csak, mióta vár itt rám? - Talán egy fertályórája. - Nem lett volna jobb a tűz mellett a meleg konyhán? - Jobb lett volna, persze, hogy jobb, de azt meg nem akartam, hogy a kisasszony halálra fagyon. Jöjjön, közben induljunk, mert megfagyunk, és útközben is lehet beszélgetni. Alexandra bólintott, majd felkapaszkodott a kocsis mellé a bakra, s elindultak. Alexandra nem kérdezett semmit a férfitól, csak némán figyelte a mellettük elsuhanó fenyőket, majd felbukkant a kastély, s a lánynak összeszorult a gyomra. Úgy érezte, soha nem volt még ilyen komor és fenyegető gyermekkorának helyszíne. Mikor megérkeztek a kastély udvarára, a lány illedelmesen leköszönt a kocsistól, megköszönve neki a fuvart, s ment a házba. A főbejáraton át lépett be a hideg, sötét előcsarnokba. A benn uralkodó sötétség szinte halott volt a kint uralkodóhoz képest. Torkában dobogott a szíve, ahogy körülnézett az előcsarnokban. Sehol egy teremtett lélek, aki fogadta volna. Minden komor és fenyegető volt, majd a sötétségből ekkor, mint a hajnal fénye, mely kezd erőre kapni, egy apró kis fénysugár jelent meg. A lánynak ekkor még jobban összeszorult a torka, félve, és reménykedve nézet azt a kis fénypontot, mely reményt, de ugyanakkor félelmet is keltett benne. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Egy vers Evelynnek - vers régebbről című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az öreg tölyg meséi 4/1. című alkotáshoz aphrodite alkotást töltött fel Éj tündér - emlékkép címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ujjmese című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Bikavers című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sértődős Saci című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mogyorókrémes turbánok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Az öreg tölyg meséi 4/1. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Sértődős Saci című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 72. címmel hundido alkotást töltött fel Az öreg tölyg meséi 4/1. címmel aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Sértődős Saci címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Boldog új évet! című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Boldog új évet! című alkotáshoz inyezsevokidli alkotást töltött fel Például címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A türelmetlen maci című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A türelmetlen maci című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |