HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48083

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-01-25

Vámpír szív II/1

I.
Újra itthon

Sötét, hideg téli éjszaka volt a kis faluban. Az utcák kihaltak voltak, csak a dühöngő szél sodorta magával a havat, melyet néhol méteres kupacokba rendezett, hogy utána ismét megbonthassa, s más hová vigye őket. Néha azonban ő is megtorpant egy-egy nagyobb halom előtt, hogy aztán, mint a macska az egérre vethesse rá magát, s megbontsa a rendezett halmot. Ha ez sikerült visítva nevetett, mintha örülne, hogy mindenható erejével elgörgetheti maga elől a gyűlölt, feltartóztatni akaró ellenséget. A házak sötétek voltak, s mintha ők is dideregve húzódták volna össze magukat az őrülten száguldó szél, s a fagy csikorgó foga elől. Ekkor azonban a házak között húzódó széles úton egy sötét alak tűnt föl. Egy pillanatra megtorpant és a fejét forgatta, mintha keresne valamit, vagy elégedetlen lenne az előtte húzódó halott, fekete faluval. Szeme megállapodott egy pillanatra a vele szemben magasodó hegyen, melynek tetején egy kastély állt. Ez a látvány igen csak kísérteties volt ezen a halott éjszakán. Nézte, majd elfordította a fejét. Végül azonban a hideg és a szél rákényszeríttette, hogy haladjon tovább. Keze fázósan húzta össze magán a köpenyét, s megigazította a fejére kötött sálat is. Nem lehetett látni, hogy férfi, vagy nő, mivel a bő köpeny nem sokat engedett láttatni az alakjából. Némán és sietősen vágott át a főtéren, mintha maga is menekült volna ebből a pokoli éjszakából. A főtérből két út nyílt. Az egyik jobbra, ahol a falu folytatódott, míg a másik balra, egy fenyőfákkal szegélyezett meredek útban folytatódott, mely a hegy tetején álló kastélyhoz vezetett. Az idegen ezt az utat választotta. Az első kanyarban egy kivilágított hintó állt. A bakon egy öreg, hajlott hátú vékony kis öregember ült. Fején széles karimájú kalap volt, szája előtt vastag sál, s csak éber kék szem villogott ki a kalap alól. Meglátta az idegent, aki némán ballagott felé.
- Maga az, Alexandra kisasszony?- kérdezte.
Az alak megtorpant, majd kissé visszahőkölt, de megadta a választ.
- Én vagyok. Ki maga?
A kocsis leszállt a bakról, s úgy mondta a választ.
- Nem emlékszik rám? Bár, hogyan is emlékezne, hiszem harminc év is meg van, mióta utoljára látott engem, én, pedig megöregedtem.
Alexandra fejében ekkor derengeni kezdett valami.
- Maga az, Christian bácsi?
- Az volnék, méltóságos kisasszonyom!
- Azt hittem maga már régen meghalt. Hány évesen kezdett az apámnak dolgozni? Ötven?
- Igen, és most vagyok nyolcvan, de hát az Isten jó egészséggel áldott meg.
- Ezt örömmel hallom. Az apám küldte magát értem?
- Nem. Én hallottam, hogy haza tetszik jönni, így magam jöttem. Elnézést kell kérnem, hogy nem mentem ki Önért a kikötőbe, de ezek a mostani útviszonyok...
Azzal egy lemondó fejcsóválással fejezte be a mondatot.
- Nem történt semmi! Mondja csak, mióta vár itt rám?
- Talán egy fertályórája.
- Nem lett volna jobb a tűz mellett a meleg konyhán?
- Jobb lett volna, persze, hogy jobb, de azt meg nem akartam, hogy a kisasszony halálra fagyon. Jöjjön, közben induljunk, mert megfagyunk, és útközben is lehet beszélgetni.
Alexandra bólintott, majd felkapaszkodott a kocsis mellé a bakra, s elindultak. Alexandra nem kérdezett semmit a férfitól, csak némán figyelte a mellettük elsuhanó fenyőket, majd felbukkant a kastély, s a lánynak összeszorult a gyomra. Úgy érezte, soha nem volt még ilyen komor és fenyegető gyermekkorának helyszíne. Mikor megérkeztek a kastély udvarára, a lány illedelmesen leköszönt a kocsistól, megköszönve neki a fuvart, s ment a házba. A főbejáraton át lépett be a hideg, sötét előcsarnokba. A benn uralkodó sötétség szinte halott volt a kint uralkodóhoz képest. Torkában dobogott a szíve, ahogy körülnézett az előcsarnokban. Sehol egy teremtett lélek, aki fogadta volna. Minden komor és fenyegető volt, majd a sötétségből ekkor, mint a hajnal fénye, mely kezd erőre kapni, egy apró kis fénysugár jelent meg. A lánynak ekkor még jobban összeszorult a torka, félve, és reménykedve nézet azt a kis fénypontot, mely reményt, de ugyanakkor félelmet is keltett benne.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2010-01-18 18:15:10

válasz Arthemis (2010-01-12 01:14:29) üzenetére
Elnézést kérek a helytelen szóhasználatért!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-12 01:14:29

Előfordul szóismétlés, ezeket jó lenne kerülni. A falu pedig inkább ott épült, nem pedig ott folytatódott, mert előtte az útról van szó...
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2008-07-19 17:23:29

Kösy szépen, kedves Zemy!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) Isten hozott című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Isten hozott című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Kút a tanyán címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) veled és nélkülem című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak ennyi című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak ennyi című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csak ennyi című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)