HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-01-25

Anyuka és a szellemek 30.

IX.









De ennél tovább nem jutottunk. Bezárult, mint a liliom kelyhe, ha megérinti az alkonyat füstös szárnya, amikor a részletekről faggattam. "Titok" -mondta, -"ne firtasd, mi lesz, hogyan lesz."

Egész álló nap ezzel veszkődtünk. Évődött, kibújt, palira vett Anyuka. Vacsora után kiültünk a festett padra a diákszálló kertjében. Világos volt még. A nyári esték hosszúak. Beszélgetni kezdtünk. Szóba került újra a boszorkány lány és a lovag gyászos története, és más történetek, Smaragdelláé és Kun Béláé, amelyek halállal végződtek.

"Csak a testük halt meg" -mondta Anyuka egyszer csak, két suta mondatom között könnyedén.

"Biztos vagy benne" -meredtem rá. Úgy kaptam az elhulló szóért, mint fuldokló a szalmaszál után.
"Egészen biztos" -mondta.
"Bizonyítsd be" -kértem.
"Nem lehet, nem szabad" -rázta meg a fejét.

Einstein jött arra Szimenával. Pokolba kívántam most a rokkant tudóst és az ugrándozó cicijű lányt. Reméltem, tovább haladnak, de nem így történt. Einstein a pad előtt megtorpant, rátámaszkodott a mankójára:

-Bubu elment stoppolni Kővári Lilivel.
-És TOTÓ? -kérdeztem idegesen, csak, hogy mondjak valamit. Ócska szituáció volt. Kánya bánja most, mit csinál a TOTÓ.
-TOTÓ elment stoppolni Gizivel.
-Gizivel? Ki a fene az a Gizi?
-Hát a Szűzkurva, te hülye!

Anyuka fészkelődött, kicsit odébb csusszant az ülőkén. Zavarban volt Szimena előtt, talán azért, mert, hogy olyan szorosan ülünk egymás mellett. A szívem vadul vert.

-Szóval elmentek.
-El.
-S nem üzentek semmit?
-De.
-Mit üzentek baromállat?
-Azt, hogy menny utánuk.

Anyukára néztem. A lány arca zárkózott volt.

-Nem jössz velem? -kérdeztem tőle.
Megrázta a fejét. Szinte lehelte:
-Nem megyek. Menjél utána te, ha akarsz.

A rokkant torokhangon vakkantott: -indulj, -mondta, s a látóhatár felé bökött a mankóval.

Jól van akkor. Felálltam és elindultam. Nem fordultam hátra, nem voltam kíváncsi, mi történik mögöttem.
Átvágtam az udvaron, rátértem a sárga murvával felhintett sétányra, ami kivezetett az országúthoz.
Szívem hangosan dörömbölt mellkasomban, nem tudtam mitől van így beindulva, nem nagy kaland, ez a kaland, máskor is stoppoltam szürkületben. Lábam alatt ropogtak a kavicsok, elfojtották Anyuka lépteinek neszét, Anyukáét, aki jött utánam. Mire kiértem az aszfalthoz, már mellettem szaladt. Az út fényes, vörösbe, lilába játszó szalagja keletről nyugat felé futott, bele egyenest a lenyugvó napba. Arra felé indultunk el mi is, arra volt a város, túl a pusztán, ahová TOTÓ és Bubu mentek a lányokkal. Az út jobb oldalán trappoltunk, a padkán, én elől, Anyuka mögöttem. Hátra fordulva lengettünk, ha jött egy kocsi, lengetett Anyuka, s lengettem én is. Kipróbált módszer volt ez, a sofőr először a lányt vette észre, a lány volt a csalétek. Szórványos forgalom zajlott. Először egy furgon jött, de nem állt meg, aztán egy kisbusz, az se, aztán hosszú ideig semmi, majd egy személyautó nagy sebességgel, tülkölve. Mentünk az orrunk után. A nap izzó fél-korongja a horizont alá bukott, vörösen lángolt nyugaton a határ. Teherautó közeledett hátulról, megismertem mély, daráló zúgásáról. Hátra néztem, messze volt még, éppen kibukkant a lógó lombú akácok mögött a kanyarból. Anyuka nem nézett hátra, engem figyelt. Visszafordultam, lépkedtem tovább, a karomat azonban felemeltem, s kitartottam oldalra. A nagy dög csotrogány komótosan közeledett. Őz ugrott ki az út túloldalán húzódó vetésből, rászaladt az országútra. Megperdültem. "Elüti a teherautó szegény kis állatot" -futott át a fejemen. A sofőr elrántotta a kormányt, letért jobbra az útpadkára, és nekihajtott Anyukának. Anyuka teste felrepült a levegőbe, pörgött.
Ez volt a legutolsó jelenet, amit ebben a földi életemben láttam.



A l á n y t e s t e K u k a t e s t é n e k v á g ó d o t t, o n n a n a z á r o k b a. A t e h e r a u t ó k i t ö r t o l d a l r a, m e g f a r o l t é s a h á t s ó f e r t á l y á v a l e l s o d o r t a K u k á t. A s o f ő r a p e d á l r a t a p o s o t t é s p á n i f é l e l e m b e n m e n e k ü l t e l a h e l y s z í n r ő l. A f i ú é s a l á n y a z o r s z á g ú t sz é l é n f e k ü d t e k, e g y m á s t ó l h u s z o n ö t m é t e r r e, ö s s z e t ö r t t e s t ü k f e l e t t é g e t t a z é g t é p e t t s z é l e.



Alagútban rohantam. Zöld lebernyeg fedte testemet, hajtókája lebegett a menetszélben. Sötét volt, mégis mindent láttam, a két oldalt felsziporkázó, s lehulló csillagszórókat. Messze elől fény derengett, ahogy közeledtünk hozzá egyre vakítóbb lett. A rakéta-vonat lassított, megállt a világosság kapujában. Leszálltam, s elindultam előre. Szemből egy alak jött felém, fényesebb volt a fénynél. Karját felemelte, kard szikrázott átlátszó kezében.
-Állj meg! -parancsolt rám. -Belépni tilos!!
Megtorpantam, szemügyre vettem a nőalakot. Nem féltem. Olyan ismerős volt, de olyan! Néhány lépésre álltam tőle, minden részletet meg tudtam figyelni. Testét hófehér, fátyol-szerű ruha fedte, haja gesztenye-barna volt válláig ért. Nem mozdult.
-Ki vagy te? -kérdeztem a jelenéstől.
-Én vagyok, -mondta. -Nem ismersz meg?
Jobban megnéztem az arcát, s hirtelen felismertem: Anyuka állt ott!
-Fordulj meg és térj vissza, -kérlelt szelíden, s tiltó mozdulattal keresztbe tette a kardot előttem. -Indulj, máris, elmegy a vonatod.
Fejemet hátra csavarva visszanéztem az alagútba. A vonat ezüstös teste messzire nyúlt, eleje beleveszett a megsűrűsödő homályba. Sípszó hallatszott a sötétből. A szerelvény megrázkódott. Kilingelt a sín.
-Nem maradhatok veled? -kérdeztem az Anyuka-szerű nőalaktól. -Jó lesz veled együtt lenni a te országodba'.
-Nem, neked vissza kell menned! -kiáltott rám.
A vasutas ismét sípolt. A sín, oldalt egyre hangosabban kilingelt.
-Nos, -vontam meg a vállamat éteri könnyedséggel, -ha nem, hát nem.
Búcsút intettem, s elhátrálva Anyukától felléptem a lépcsőre. Egy kéz értem nyúlt, vállon ragadott, s berántott a peronra. Ideje-korán tette, az ajtók bezáródtak.
Berohantam a legközelebbi fülkébe, felrántottam az ablakot fedő vászon-redőnyt. Kinéztem, de már csak a csillagszórókat láttam kergetőzni az alagút oldalfalán, a kapu a lány-alakkal eltűnt.
A vonat a fény sebességénél milliószor gyorsabban futott visszafelé.






NEGYEDIK SZINT:



TŰZ A PUSZTÁBAN





Kuka kinyitotta a szemét. Nagy tüzet látott maga előtt. Előrenyújtózott, hogy megfogja, de a lángok messze voltak, nem érte el őket.

És ez a vége ennek a szerencsés, de tanulságos történetnek, -ez bizony!

Részemről az öröm, hogy elmesélhettem.




V É G E


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2015-06-16 08:13:20

Szia Ylen! Köszönöm, örülök, h elolvastad, és annak is nagyon, hogy tetszett!!! Kíváncsi lennék arra, hogy Te, a témát jobban ismerő, nem találtál-e hibát az okkult jelenségek ábrázolásában? Sok mindent összeolvasgattam ezekről a dolgokról, de én azért nem vagyok igazi hozzáértő. Tulajdonképpen nem is nagyon hiszek az ilyesmiben, bár kizárni sem tudom. "Több dolgok vannak földön és égen Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes" Ez egy szerteágazó témakör, jelentős irodalmi háttérrel, egy időben érdekelt, elolvastam pl. Szepes Mária Vörös oroszlán c. könyvét, stb, stb. Még egyszer nagyon köszönöm!!!
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2015-06-15 21:20:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Két időben távoli világ, és mindkettőben otthon vagy.
A gondolatainkat kivetítjük, s azt hisszük valóságnak. A boszorkány az, aki ezt másokkal is el tudja hitetni.
Egy estés könyv. Ha kinyomtatva vehetném a kezembe, le sem tudnám tenni, míg az utolsó betűjét is el nem olvasnám. Tetszett. Gratulálok!
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2015-03-10 08:37:32

Szia Nincsennevem, köszönöm, h végig olvastad, nem lehetett könnyű ennyit olvasni monitoron! Az Anyuka-történet bizonyos értelemben szívügyem volt, felidézhettem egyetemi éveimet, s legendás alakokat, barátságokat. A vége tényleg nyitva hagy kérdéseket: létezik-e valóban túlvilág, vagy a halálközeli élmények csak a kihunyó értelem beteges felvillanásai? Nos, ki-ki értelmezheti saját ízlése szerint, de talán érdemes gondolkodni rajta:) Köszönöm még egyszer, örülök, h tetszett!!! :)
Alkotó
nincsennevem
Regisztrált:
2008-06-26
Összes értékelés:
75
Időpont: 2015-03-09 20:36:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elértem a végére! :)

Nagyon tetszett. A becenevek különleges hangulatot adnak a történetnek, mint egy zárt világ, amit a visszatérő elemek (a buzi a vonaton, Elek véresen komoly szövege) tovább zárnak. Ebből zökkent ki néha az, amikor valakit a rendes nevén szólítanak, ami igen hatásos ilyenkor.

A vége (lám, a mindent látó Anyuka sem mindenható) szomorú, de nagy csattanója a történetnek, és nyitva hagy kérdéseket.

Örülök, hogy elolvashattam.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2015-02-05 08:20:56

válasz Délibáb (2015-02-04 21:15:18) üzenetére
Szia Délibáb! Köszönöm, h elolvastad. Annak nagyon örülnék, ha elejétől végigolvasnád, sztem nem unatkoznál! Vannak benne nagyon durva részek!!! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2014-09-25
Összes értékelés:
146
Időpont: 2015-02-04 21:15:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Elolvastam, tetszett! :) Ha kötekedős kedvemben lennék, kötekednék, de most csak kedvesen gratulálok hozzá és mivel csak így belecsöppentem az utolsó részbe, azt hiszem el kell olvasnom az egész sztorit! :)

Üdv: Délibáb
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-04-21 11:57:34

Ez igaz. En elmennek a josnohoz.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2009-04-21 08:14:44

Ősei múltjába, amely sajátos módon az ő múltja is (REINKARNÁCIÓ!!!-artur). A srácnál kiderült, hogy valamelyik ősét lefejeztette a király, s ez a megrázkódtatás látensen (szakkifejezés, azt jelenti: rejtett módon) átöröklődött az örökítő anyagon keresztül, s a hetedik generációnál felszínre bukkant. Ezért zaklatott, és neuralgikus (idegbajos) most a srác. Engem is el akart küldeni ehhez a javasasszonyhoz. Végül én nem mentem, mert nem hiszek (túlzottan) ezekben a dolgokban, de a sztori megihletett, és megírtam az ANYUKÁT. Kuka ősével is történt valami a múltban, magával Kukával történt, s ez rejtve végigkísérte. Ezért szerelmes egyszerre két nőbe, ezért vannak lelki izéi. szia: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2009-04-21 08:02:18

Virág, ez a három szó nagyon sokat mond nekem. Te, és a többiek,, akik olvassák ezeket a történeteket, kívülről látjátok....biztos így van. Én nem tudom, nem érzem. Ezért fontosak ezek a visszajelzések. Tudom, egy íróról, egy műről soha nem a KIADÓ, a KRITIKA, a SAJTÓ dönti el, jó-e vagy se. Hanem az olvasó. Ha az olvasónak tetszik, akkor meg fogja venni, el fogja olvasni. Már, ha könyv lesz belőle. De, ahhoz, hogy az legyen, kell a KIADÓ, a KRITIKA, és a SAJTÓ (média). És ettől az egész olyan 22-es csapdája. Én köszönöm, hogy elolvastad! A történet úgy keletkezett, hogy volt egy tanítványom, egy srác, aki jósnőhöz járt lelki problémák miatt. Ez a nő különleges dolgot tudott és művelt: visszaküldte álomban a pácienst a múltbe, ősei múltjába. (folytatom)
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-04-20 18:14:00

Nagyon tetszik.
Te nagyon jol irsz. Olyan konnyeden, olyan szepen, olyan naturalisan. Mondd ez a 3 szo valamit, amit ki szeretnek fejezni vele ?
Remelem.
koszonom.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-01-28 11:03:57

Szia Rozália! Örülök és köszönöm, hogy végig kitartottál. Az ezoterikus dolgokra, halál közeli /utáni?/ élményekre, varázslókra, boszorkányokra a legtöbbször csak legyintenek az okos, komoly, felvilágosult emberek. Azt szerettem volna elérni az Anyukával, hogy egy picit gondolkozzanak, Egy pici kétely támadjon szívükben a nagy racionalitás közepette.
Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-27 16:18:49

Szia!

Részemről pedig öröm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet. A vége valóban nem várt fordulatot vett, de beleillik az egészbe. Szóval rakéta-vonat közlekedik a másvilág és a mi világunk között? Még az a jó, hogy oda-vissza közlekedik, és van, aki visszajöhet.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)