HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47277

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2018-12-05 00:56:22

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-01-26

Vámpír szív II/2

II.
Viszontlátás

A lány harca részen, de reménykedve figyelte a fényt, mely egyre csak közeledett, s végül megállt. Látta, hogy egy magas, szőke férfi tartja a fáklyát. Nem látta tisztán az alak arcát, mivel a fáklya fénye nem esett rá.
- Te vagy az, Erich?- kérdezte bátortalanul. Hangja visszhangot vert a falakon, s a saját fülét is bántotta.
- Jobban örültél volna apánknak?
A hang kellemesen mély volt, s a lány azonnal felismerte öccse, Erich Alexander von Wallenstein herceg hangját, s látta mostmár kivel áll szemben. A fiú olyan volt, mint az apja, csak ő az anyjuk zöld szemét örökölte. Erich közelebb lépett a lányhoz, s lehúzta a fejéről a sálat. Hosszú, dús vörösesbarna hajkorona bukkant elő.
- Még mindig gyönyörű vagy, nővérkém! Mintha csak anyánkat látnám!
- Kivéve, hogy nekem barna szemem. Ebben hasonlítok egyedül apánkra.
Testvére elmosolyodott megsimogatta nővére kissé vizes, borzos haját, majd magához vonta.
- Örülök, hogy itt vagy! Isten hozott itthon!
- Anyáék hol vannak?
- Apa az ebédlőben anya meg a szobájában! Apa arra kért, hogy menj be hozzá! Gyere, elkísérlek!
- Inkább először anyához mennék.- morogta a lány.
- Ne menekülj már, Alexa! Apa nem fog megenni! Még mindig félsz tőle ugye?- kérdezte lágyan.
- Igen, még mindig. Szeretném még elodázni ezt a találkozást vele.
- Pedig jobb ezen túl esni! Na gyere!
A lány nagyot sóhajtott, majd engedelmesen követni kezdte a testvérét a "vesztőhelye", az ebédlő felé, ahol a "hóhérja" már várja. Az ebédlő egy hosszú folyosó legvégén volt a kastély keleti szárnyában. Erich herceg belökte a kétszárnyú ajtót, s megállt a küszöbön. Az ebédlő sötét volt, csak a kandalló tüze adott egy aprócska fényt, ám azt is elfogta egy nagy háttámlás szék, mely előtte állt, háttal a testvéreknek.
- Apa! Megjött Alexa!
- Vezesd be, és ültesd le!- hangzott a székből a szigorú parancs. Alexandra hercegnő rettegve figyelte a széket, míg belépett az ebédlőbe. Erich kihúzott neki egyet a gyönyörű székekből, melyek a hosszú asztal mellett álltak, s mikor a lány le akart ülni rá, az apja hangja megállította.
- Erich! Azt akarod, hogy a nővéred betegséggel kezdje az új életét? Hozd ide azt a széket a tűz mellé!
A fiú megtette, amit kértek tőle, majd az apja távozásra szólította fel a fiát. Mikor az ajtó becsukódott mögötte, a herceg odaszólt a lányának, aki még mindig az asztal mellett állt.
- Gyere, kedvesem, jobb itt a tűz mellett, mint ott a hidegben!
Alexandra letelepedett a férfi mellé, s ha a hercegnek nem lett volna igaza a tűz melegével kapcsolatban, olyan messzire húzódott volna tőle, amilyen messzire csak lehetett volna. Ültek és a lángokba bámultak, ám a lány félszemmel apja profilját figyelte. A herceg arcán nem látszott semmi, kissé előre dőlt ültében, barna szeme a lángokat figyelte. A feszültség kézzel is jól tapintható volt, a csend, pedig, ami megülte a helységet, süket.
"Ez rosszul kezdődik"- gondolta a lány, aki már ismerte ezt a fenyegető csendet. Végül azonban Alexander hátra dőlt a székében, s a lányára nézett.
- Először is, bocsánatot kell kérnem, tőled, hogy nem fogadtalak illően, ám a leveled későn jött meg! Kérlek, nézd el ezt az apró szervezési hibát!
- Nem baj. Tudom, hogy nem Ön hívott haza, apám!
- Valóban nem én, hanem a testvére, aki az elmúlt harminc évben folyamatosan nyaggatott, hogy béküljek ki Önnel. Nos, én készen állok erre! Remélem, erre maga is hajlandó erre!
- Miért? Ha jól tudom, maga nem szokott más akarata előtt meghajolni!
- Mondjuk úgy, hogy elgondolkodtam azokon az érveken, melyeket a fiam felhozott az érdekében. Ám akkor lesz teljes a béke, ha teljesíti a feltételeimet.
- Miféle feltételeket?
- Majd holnap megtudja! Most pedig, szeretném, ha tartanánk egy csendes, két személyes kis ünnepséget a hazatértére!
Azzal felállt, és a tálalóról leemelt két aranyszínű serleget. Az egyiket odaadta a lányának, a másikat megtartotta. Leült a székébe, majd a lányára köszöntötte ezekkel a szavakkal:
- Isten hozta itthon, ducessina Alexandra! Remélem, kellemesen fogja érezni magát itthon, a családja körében!
Felhajtotta a serleg tartalmát, s a lány is követte a példát. Mikor az utolsó korty is lement a torkán rájött, hogy a serlegben vér volt. Letette a serleget a széke mellé, majd megkérdezte:
- Mi lesz akkor, ha nem fogadom el a feltételeit?
- Akkor megy vissza szépen oda, ahol eddig élt, és ide sose fogja még egyszer betenni a lábát!
A lány elhajtotta a fejét. Jól tudta, hogy ha most hibázik, akkor örökre szól a harag, és Erich akarata nem fog ismét teljesülni. Ismerte az apját, és tudta, hogy csak ez az egy esélye van nála, s ezt nem szabad eltékozolnia.
- Köszönöm a lehetőséget.- szólt kis idő múlva.
- Ne nekem köszönje, hanem a testvérének!
- Ha nem haragszik meg, akkor én most szeretnék felmenni anyámhoz!
- Elkísérem, nekem is van vele egy kis dolgom, és megmutatom a szobáját.
- Tudom, hol a szobám, köszönöm.
- Nem, nem a régi szobáját kapja, mert az nincs olyan állapotban, hogy Ön méltóképp elfoglalhassa. Az egyik keleti fekvésű vendégszobában fogja eltölteni ezt az éjszakát! Jöjjön, menjünk!
Ott hagyták az ebédlőt, s felmentek Valeria szobájába, aki épp Erich-kel beszélgetett. Alexander kopogtatott, s mikor megkapta a bebocsátás igenlő válaszát, benyitott, majd maga elé tessékelte a hercegnőt, aki azonnal szembe nézhetett a hercegnével. Valéria úrnő egy kényelmes székben ült, s egy gyönyörű vérvörös ruhát viselt, nyakában egy gyönyörű gyémánt lánc volt. Semmit sem változott az elmúlt évek során, még mindig az a szép huszonéves lány volt, akit megismerhettünk, igaz csak testileg. Felállt a székéből, s nézte a lányát, mintha nem hinné, hogy tényleg az, aki. Most ahogy szemtől szemben álltak anya és lánya, lehetett látni, hogy a szemük színét kivéve, úgy hasonlítottak egymásra, mintha ikrek lettek volna. Alexandra közelebb lépett hozzá.
- Anya!- suttogta, majd megölelte.
Az asszony is egy szoros öleléssel ölelte a lányát, s ringatni kezdte.
- Lexa! Édes kicsikém! Végre, végre itthon vagy!- suttogta.
Erich és Alexander pillantása egy pillanatra összekapcsolódott. Az apa elégedettséget, és boldogságot olvasott ki a fia csillogó tekintetéből, míg a fiú kifürkészhetetlenséget, és borongóságot kapott vissza. Alexander intett a szemével, hogy a fiatal herceg jöjjön vele. Halkan becsukták maguk mögött az ajtót, magukra hagyva anyát és lányát. Alexander ismét az ebédlő felé vette az irányt, s Erich suttogva kérdezte meg:
- Megegyeztetek Alexával?
- Holnap! Most hadd örüljenek egymásnak!
- Mondtad neki, hogy mi történik, ha nem fogadja el a javaslatodat?
- Igen. Reméljük nem lesz olyan ostoba, hogy elutasítja. Azzal nagy bánatot okozna mindannyiunknak.
- Én is remélem, hogy itthon tudjuk fogni. Örökre!
- Ez még a jövő kérdése, fiam! Nem fog örülni, de ha itthon akar maradni, akkor nem fogja elutasítani!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2010-01-14 21:40:19

válasz Arthemis (2010-01-12 01:26:38) üzenetére
Köszi szépen! Tudod itt Alexander még haragszik a lányára. A következő részben kiderül majd minden.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-01-12 01:26:38

Az jó benne ahogy érezteted a távolságtartást apa és lánya között. (magázódás, vendégszoba, mert az kiderül hogy tegeződtek) Viszonnt az kissé fura nekem, hogy nem jöttem rá, hogy Erich ismeri-e már a feltételeket, vagy neki is éppolyan meglepetés lesz, mint Alexandrának.
A másik ami szerintem nem a legjobb, hogy itt egy egész más személyiségű herceget lát az olvasó mint az előző részben. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert egyszer már olvastam ezeket, így tudom hogy ezt árnyalod a későbbiekben, de pl. azt a mondatot, ami a herceg szájából hangzik el, hogy még neki is dolga van Valériával, kihagyhattad volna.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) lélegzetkő című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Talált vers címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Egy adventi kórushangversenyen címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyámoltalanok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Gyámoltalanok című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel SZERELEM, SZERELEM, ÁTKOZOTT GYÖTRELEM címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)