Zsu első ébredése

Zsu aznap reggel, sokáig aludt, és még a családi reggeliről is lemaradt. Talán, fel se kelt volna, ha Balázs egyik pókja be nem költözött volna, Zsu takarója alá, de ez nem így történt.
- Hmm. - nyöszörgött Zsu. - Ne csiklandozz. - mosolygott Zsu. Lassan nyitotta ki a szemét, és még egy kicsit takargatta, hiszen bántotta, a sötétítőn átszűrődő fény, de mikor kinyitotta... - Ááá!!! - Kiáltott fel Zsu, és kiugrott az ágyból. - Anya!!!
- Mi az, Kislányom? - kérdezte Anya izgatottan.
- Egy undorító, szőrős pók van az ágyamban. - sikoltozott Zsu.
- Jaj, de jó, megtaláltad Majtikát. - kiáltott Balázs, berohanva a szobába.
- Anya, most szólj hozzá!!! - kiáltott Zsu, mérgében.
- Balázs, fogd meg azt a pókot, és meg ne lássam többet a nyaralás alatt. - mondta Anya, és elindult lefele a lépcsőn.
- Ennyivel megússza, hogy rám hozta a szívinfarktust? - állt meg a lépcső tetején Zsu.
- Te ne szólj bele, hogy Anya, hogyan nevel engem. - háborodott fel Balázs.
- A mai napot a szobájában tölti. - mondta Anya, lezárandónak tekintve a vitát.
- Ez neki nem büntetés, hanem megváltás. - háborodott föl Zsu.
- Menyetek, mind a ketten a szobátokba. - mondta Anya idegesen. - Zsuzsi nyiss ablakot a szobádban, és nem ártana felöltöznöd sem.
- Megyek. - mondta Zsu unottan.
Zsu elindult hát a szobája felé. Nem volt túl lelkes, hogy Balázs ennyivel megúszta. Elégedetlenségét jelezve, jó hangosan csapta be az ajtót maga mögött.
- Nem hiszem, hogy Balázs folyton megússza, "egy menny a szobádba" című "büntetéssel". - morgolódott Zsu az orra alatt.
Elindult az ablaka felé, hogy beengedjen, egy kis fényt a szobájába. Széthúzta a függönyt. Zsu a szeme elé tárult látványtól nem kapott levegőt. Na, nem azért, mert olyan szép volt a hátsókert, hanem, mert Zolit látta meg, félmeztelenül, az ágyon ugrálva egy gitárral.
Zoli is észre vette, leszerelkezett, és közelebb lépett az ablakhoz.
- Szia Zsu! Most keltél? - mosolygott Zoli, sokat sejthetően.
Zsu nem igen tudott, mit mondani, csak elalélva állt, Zoli felsőtestétől.
- Zsu!!! - integetett Zoli, Zsu szeme előtt.
Zsu hírtelen észhez tért.
- Igen, mondtál valamit??? - érdeklődött Zsu.
- Hogy aludtál? - kérdezte kedvesen Zoli.
- Őöö. Jól, csak az Öcsém pókja, elszabadult reggel. - mondta Zsu erőltetett mosollyal az arcán.
- Akkor az volt, az a sikongatás. - nevetett Zoli.
- Lehetséges. - mondta Zsu, fülig elvörösödve.
- Nyugi. - mosolygott Zoli bíztatóan. - Én is félnék, a pókoktól, ha lány lennék.
- Aha, azt meghiszem. De Majtikától még te is félnél. - mondta Zsu egyhangúan.
- Elneveztetek egy pókot??? - nevetett fel Zoli harsányan.
Zsu teljesen elvörösödött.
- Most mennem kell, még fel kell öltöznöm.
- Azt látom. - kacsintott Zoli.
- Szia. - köszönt el Zsu.
- Egyre jobban tetszel nekem!!! - kiabált Zoli, Zsu után.