HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-01-28

Havasi gyopár 52.

7.



Állt a folyosó fordulójában Szemerédi János és arra várt, hogy Vadmacska kijöjjön a tanszékről.
-Szeretem őt, -mondta mélységesen mély átéléssel Csetényi Barnának. -Megváltozok a kedvéért. Hinni fogok Istenben a kedvéért.
Szekeres Jakab az ablakmélyedésben meghallotta és fitymálva így szólt:
-Íme, még egy renegát. Áruló lettél Szemerédi János.
Kassai Karolina még mindig nem jött, a vizsga elhúzódott. Taág Teréz és mások izgatottan sugdolóztak Kováts professzor úr rezidenciájának ajtaja előtt. Az ősz tanár közismerten kérlelhetetlen volt a szigorlatokon. Jöttek, mentek az emberek, nyüzsgő, felbolydított méhkaptárhoz hasonlított az a folyosórész. A megszólított felvette a kesztyűt:
-Áruló én soha nem leszek, tagom, -fordult Szekeres felé Szemerédi János. Az eszmét el nem hagyom, az én stílusomba az ilyesmi nem fér bele. A munkásosztály ügyét, amíg élek fel fogom karolni. Erre megesküszök.

Két úját a magasba emelte Szemerédi, kicsit hatásvadászó gesztusnak tűnt az öreg boltívek alatt és megismételte: "igen, erre esküszök"


-Szavak, szavak, szavak, -förmedt rá Szekeres. -Én nem bízom többé benned. Hiteltelenné váltál pernahajder Szemerédi János!
-Ne merd még egyszer azt mondani, hogy pernahajder vagyok! -csattant fel Szemerédi János.
-Ne merjem? Te ne merjél még egyszer hozzám szólni. Én árulók barátjával nem tárgyalok.
-Tárgyalsz majd akkor az öklömmel!
-Azzal szívesen, -vigyorodott el Szekeres. -Holnap reggel, hat előtt öt perccel az a sarkon az üres telken, a villamosmegállóval szemben várni foglak.
-Ott leszek, -mondta Szemerédi és, mintha Szekeres a világon se lenne, nagy lelki-nyugalommal Csetényi Barnához intézte a továbbiakban a szavait.

"Isten az igazságosság istene, Cseba, a szegények pártján áll. Én hiszek benne, és hiszek a Fiában, aki lejött a Földre, hogy az embert felemelje magához. Tudod miért hiszek? Mert szeretem Karolinát. Isten számomra Karolina szeretetében jött el. Ha az ő kék szemét látom Isten szemét látom, ha az ő hangját hallom, úgy érzem Isten szól hozzám. Áruló, renegát nem leszek, beszélhet akármit Szekeres, nem is kell, hogy az legyek, -a dialektikus materializmus szerintem jól megfér az istenhittel."

-Hogyan lehetséges ez? -kérdezte Csetényi Barna, ugratva a fiút. -Vagy az anyag, vagy az Isten. Egyik kizárja a másikat!

-Nem zárja ki, -mondta erős késztetéssel, homlokát ráncolva Szemerédi János. Valami mindig volt a világban, egy alapvető szubsztancia. -Figyelj, ebben minden filozófia egyetért. Az idealista filozófusok, függetlenül attól, hogy a szubjektív idealizmust képviselik, vagy az objektív idealizmust azt mondják Isten az a valaki, vagy valami, ami mindöröktől fogva létezik. Jó, tudom mit akarsz...tekintsünk most el attól, mit jelent, hogyan lehet értelmezni a "mindöröktől" kifejezést filozófiai értelemben és hogyan írható le a modern fizika törvényei szerint az idő, aminek soha nincs vége. Jó. Várj, hadd folytassam. A materialista filozófusok ezzel szemben az anyagról állítják ugyanazt, vagyis, azt mondják, hogy az anyag az örökkévaló. De mi az anyag, Cseba, mi valójában az anyag?
János megállt, úgy nézett Csetényi Barnára, mintha Csetényi Barnának tudnia kellene, mi az anyag. Nem tudta, /e sorok írója sem tudja/ hallgatott hát, várta Szemeréditől a folytatást.
-Az anyag Marx szerint a tudatunktól függetlenül létező objektív valóság, igaz Cseba? Ez konkrétan azt jelenti, hogy ami van, ami létezik, az észlelhető és a nem észlelhető, az mind, mind az anyag kategóriájába tartozik. Így például a barátság, a szerelem, a lélek, a hazaszeretet és a proletár internacionalizmus is anyag, annak kell lennie, mert tudatunktól függetlenül, objektíve léteznek.
-Na várjunk csak, -emelte fel a kezét Csetényi. -Várjunk csak. Ne keverd össze a szezont a fazonnal...
-Nem keverek én össze semmit, -rázta a fejét Szemerédi János. -Dehogy keverek. Oda akarok kilyukadni, hogy az anyag Marx által történő megfogalmazásába Isten léte a formális logika törvényei szerint simán belefér. Gondold csak el. Ha Isten mondjuk tényleg létezik, akkor ugye tudatunktól függetlenül létezik, objektíve létezik, nemdebár? Mi akkor hát az "anyag", tagom? A marxi logikát követve kijelenthetjük-e, hogy Isten ezek szerint maga az anyag, vagy fordítva, az anyag maga Isten?
-Huh, nem tudom, -mondta Csetényi Barna, hevesen vonogatva keszeg vállait. Társa érvelése kicsit kuszának tűnt. Felnézett a fejjel magasabb Szemerédi Jánosra, hunyorgott. -Miért fontos ez? Hová akarsz kilyukadni? Amit mondasz egyébként, szörnyű nagy marhaság, tudod-e? A tudattól függetlenül semmi sem létezhet, János. Minden, ami él és mozog a tudat által közvetített képekben jelentkezik. Ezért lát az egyik ember szépnek valamit, amit a másik csúnyának tart. Mi a lópikulát akarsz ezzel az egésszel?
-Hát nem érted, Cseba? -kiáltott fel Szemerédi János. -Azt próbáltam bizonyítani, hogy az ideológiák nem kell, hogy szétválasszák az embereket! Teljesen mindegy, hogy Istenben hiszel-e, vagy az anyagban, a kettő ugyanaz!
-No, no! -hökkent meg Csetényi Barna, -elveted egy kissé a sulykot, tagom. Van itt egy alapvető különbség. Ne feledd, Istent értelmes, érző, gondolkodó lénynek tartják a hívők, az anyag pedig halott massza.
-Nem biztos, hogy így van, -vágott vissza Szemerédi János, -egyáltalán nem biztos! -Olybá tűnt, mintha százszor átrágott dolgot ismételne. Kezét nadrágja zsebébe dugta. Hátat fordított Szekeres Jakabnak és halkra fogta szavát, hogy ne hallatszódjon el az ablakig, amit mond.
-Az anyag életre kelt, öntudatra ébredt bennük, emberekben. Itt az ékes, élő bizonyíték, mire képes az anyag. Miért ne lehetne elképzelni, hogy az öntudatra ébredés egyszer már megtörtént, ugyanígy lejátszódott az idők kezdete előtt, amikor az anyag és az Isten egyetlen öklömnyi energia-csomóban egy mindent magába sűrítő "fekete lyukban" egyek voltak. Az anyag: a világ összes protonja, elektronja, neutronja kvarkja és energia-mezője ebben a végtelenül zsúfolt, összeszűkült térben feszült és hullámzott, olyan volt, mintha aludna, és álmában hánykolódna, végül felébredt, öntudatra ébredt, Isten lett belőle. És Isten ekkor elkezdte tudatosan felépíteni a maga világát.
-Íme az új filozófia, -nevetett Csetényi Barna. Összebékíted a tüzet a vízzel a szelet a szélcsenddel, a mozgást a mozdulatlansággal. Majd fektesd le, ha a vizsgáidon túl leszel tagom. Te leszel az új Schrödinger.

Folytatták volna a vitát az anyagról, Istenről és a világról, Szemerédi már nyitotta is a száját, hogy válaszoljon, feltárult azonban Kováts szentélyének ajtaja és Vadmacska viharzott ki a folyosóra. Vadmacskáról sugárzott a boldogság, "átmentem" kiáltotta, odaszaladt Taág Terézhez és átölelte. Felnézett, észrevette Szemerédi Jánost. Kibontakozott a kissé ijedt, csodálkozó Taág Teréz karjaiból, /ők ketten addig nem sok puliszkát ettek meg egymás tányérjáról/ -Jánoshoz szaladt, nyakába ugrott, megcsókolta jobbról, megcsókolta balról. "Átmentem, átmentem" -kiabálta szertelen jókedvvel és megölelte a fiút és újra megcsókolta.

Az egész délutánt együtt töltötték. Lementek a hosszú lépcsősoron, ki az utcára, a napfényben fürdő Múzeum körútra. Szemerédi és Csetényi Barna túl voltak már az esztétika vizsgán, volt egy szabad délutánjuk. Friss zsemlét vettek a Kálvin téren a Népboltban, kettévágatták, parizert szeleteltettek bele a húsos-pultnál. Átsétáltak a Múzeumkertbe, leültek egy árnyékos helyen, megették a zsemléket, kátrány-ízű Bambit ittak rá. Beszélgettek, ki nem fogytak a témából sok órán keresztül. Csetényi Barna 4 óra körül otthagyta őket, mondván neki még tanulnivalója van. Egyedül maradt Szemerédi János Kassai Karolinával. A lány szertelen jókedve, kislányos bája, fesztelen könnyedsége levette a lábáról a jó fiút. Ült a padon, két karja szétvetve a támlán, hátradőlt, fejét hátra lógatta térdeit összezárta. Kassai Karolina sötét szoknyában, fehér blúzban odafordult hozzá, könyöke a pad támláján hozzáért Szemerédi János zakójának ujjához.
"Álmodom" -mondta magában Szemerédi János. "Istenem, add, hogy soha ne érjen véget az álom"
Vadmacska hevesen magyarázott valamit, -János később soha nem tudta felidézni, miről volt szó és így Cserényi Barnának se mondhatta el. Amikor másnap Csetényi Barna megkérdezte, "na és miről beszélgettetek tagom" -így felelt: "mindenféléről, már nem emlékszem"
Később lesétáltak a Dunához. Lementek a lépcsőn az alsó rakpartra, megálltak a Matróz csárda mellett, nézték a folyót, a várost, a tájat. Alacsony peremű emeletes hajó úszott át méltóságteljes lassúsággal a híd alatt, lapátkerekei habosra verték a fekete vizet az oldalánál, kéményéből vastag füst gomolygott. A Nap vérszínű, izzó gömbje felült túloldalt a Budai Vár ormára, néhány percig úgy látszott bevackol, kényelmesnek találja, hogy ott éjszakázzon, aztán meggondolta magát, továbbgörgött, és egyszer csak lefordult szépen, elfolyt a tornyok közti résekben.
Egy arra úszó felhő alsó, lelógó széle visszatükrözte még útját, amikor elindultak. /Csetényi Barna szavaival adom vissza az alkony képeit, a kisöreg alaposan beleélte magát. Enyhén giccsbe hajló, tudom. Én csak annyit írtam volna: esteledett. Ízlés dolga./ A villamosig kísérte Szemerédi János Kassai Karolinát, ott a lány azt mondta, innen már egyedül megy tovább. Elváltak, amikor jött a 6-os és a fiú megint kapott két csókot mindkét orcájára.

"Tiszta bolond vagyok, hogy nem mentem vele" -mondta magának félhangosan később, hazafelé baktatva a homályba burkolózó Szövetség utcában.

Így történt, ha hinni lehet Csetényi Barnának. Ez is egy boldog nap volt. Ráfért a Szemerédi fiúra.

A verekedést is ő mesélte el, mármint Csetényi, úgy adom tovább, ahogy tőle hallottam.

A két engesztelhetetlen ellenfél pontban hatkor a telken volt. Előbb Szekeres bújt át a palánkon tátongó lyukon a bekerített építési területre, aztán Szemerédi János. Csetényit nem vették észre, Csetényi a bádog-falú kulipintyó mögül leste őket, keze a zsebében a pisztoly agyát markolta. Csetényi Barna a Néphadsereg Kémelhárítási Alosztályának különleges ügynöke volt, különleges feladattal megbízva, és egyúttal az amerikai titkosszolgálat, a CIA tisztje. Élete állandó veszélyben forgott. Abban a pillanatban agyonlőtték volna, ahogy felfedezik. A csata a szokásos sértegetésekkel indult. Csetényi Barna nem mondta el nekem, így én se tudom elmondani, miket vagdostak egymás fejéhez, Csetényi Barna, a finom, tartózkodó úriember annyit mondott csak: "sértegették egymást"
Szekeres ütött először, elvétette Szemerédi Jánost, aztán Szemerédi következett, de ő se talált. Fürgék, ügyesek voltak mindketten, az utcán nőttek fel, kiválóan képzett utcai harcosokká nőtték ki magukat 20 éves korukra. Táncoltak egymás körül, megpróbáltak bevinni egy-egy egyenest, vagy horgot, kevés sikerrel. Hogy, hogy nem, Szemerédi egyszer csak megbotlott egy lába alá kerülő deszkában és elesett. Szekeres már rajta is volt, mihelyst János keze érintette a földet. Ráment és az oldalába rúgott. Csetényi idegesen szorongatta a fegyvert, de nem lépett közbe. Szemerédi oldalt görgött, hogy a következő rúgást elkerülje, macska-ügyességgel pattant fel és azzal a lendülettel, ahogy felugrott elérte, és elkapta Szekerest. Nem nézte, mit ad, mit kap. Nem ésszel harcolt már, hanem ösztönből. A düh vércsíkokat vetített szeme elé, ölni akart puszta kézzel. Úgy küzdöttek egymással a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán lévő saroktelken, mint az ősemberek a vadonban, tiszta vízért, prédáért, asszony-állatért. Szemerédi János Kassai Karolináért harcolt, Szekeres Jakab meg ELLENE. A régi rossz, úr-cseléd világ, amit a lány képviselt Szekeres szemében visszakívánkozott, kidugta eltiport fejét a romok alól és veszélyeztette az újat, ami igazságot, emberséget, világosságot hozott a Föld népeinek. Csetényi tudta, hogy Szekeres az istenhívők csökönyös butaságával hisz a forradalmi eszmékben, az osztályharcban, a proletárdiktatúrában, az internacionalizmusban, a kizsákmányolás eltörlésében, a szellem felszabadításában a paloták lerombolásában, a világbéke győzelmében, magánemberként jóindulatúan mosolygott rajta, de tisztként és ügynökként félt tőle. Ő ebben az időben még nem hitt semmi természetfölötti erőben, vagy hatalomban, bár titokban, mint már volt róla szó, templomba járt, hogy Molnár Zitát láthassa.

"Véresre verték egymást", -mondta az elegáns kicsi úr a szálloda recepcióján, ahol a szobakulcsra vártunk. Rózsa éppen akkor ért oda, nyújtotta a kulcsot, rám nézett, és ijedten kérdezte: "kik?"
"Forget about it" -mondtam neki afeletti mérgemben, hogy rosszkor jött, és, hogy rosszkor szólt közbe. Erősen megnyomtam a forget szó második szótagját, úgy, ahogy mi, amerikaiak szoktuk. Igazából f'gggetnek hangzott. Elsőre nem is értette, visszakérdezett: "what do you want to get? Persze erre már nem válaszoltam, ellegyintettem a dolgot, és ellegyintettem Rózsát is, akinek jó teste volt, és akiről az volt sommás és átütő véleményem: ostoba, mint egy tintahal.

Szemerédi János és Szekeres Jakab a két proligyerek, elkötelezettjei az eszmének, ügybuzgó alapossággal véresre verték egymást, majd lihegve, kimerülten megálltak alig néhány lépésnyire a bódétól és a mögötte megbúvó, izgalmában kezét a szájára szorító Csetényitől. Egyik se győzött, egyik se vesztett. A győztes maga az élet volt, ami olyasmit tud produkálni, hogy húszéves fiúk ölre mennek egy nő miatt, és véresre verik egymást. Valljuk be: férfias dolog. Valljuk be, megtennénk újra mi is, csak lennénk még egyszer ebben a zsenge poétikus korban. A Természet azonban bölcsebb annál, hogy ilyesmit megengedne.

-Menjünk tagom, -mossuk le magunkat valahol, -vigyorgott Szemerédi. -Remélem, nincs harag?!
-Már mért lenne, -szólt vissza felszakadt, vérző szájjal Szekeres. -Most egymás ellen harcoltunk, lehet, hogy eljön még az idő, amikor egymás oldalán fogunk!

Csetényi Barna elszámolt magában háromszázig, és csak azt követően bújt ki a bódé mögül. Öt perc elég lesz, -gondolta, hogy elkerüljék egymást. Bebiztosította a fegyvert, mielőtt elhagyta az építési területet. Feladatát teljesítette, vigyázott a célszemélyre. Szemerédi a barátja volt, nem tehetett arról, hogy a fiú egyike volt a kijelölt személyeknek, akiket meg kellett figyelnie. A CIA-t minden érdekelte, legfőképp a "fejlődőképes személyek" érdekelték, "ifjú kommunisták", akikben jó matériát látott, átnevelhető, jövőben felhasználható embereket. Ha Szekeres kést használ, vagy boxert, közbelépett volna, hogy megóvja védencét. Így, hogy csak a vér folyt, semmi értelme nem volt, hogy lelepleződjön. Aprópénzt kotort elő a zsebéből, vett egy Szabad Népet a hírlapárus bodegájánál, kettéhajtotta, és a nélkül, hogy a főcímeket megnézte volna a kabátja zsebébe gyűrtre. Sóhajtott egy nagyot, és elsietett az egyetem irányába.






Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2008-01-30 14:20:33

Ja, még valami, bocs. Én nagyon szerettem a filozófia előadásokat, és elég sokat hozzá is olvastam a témához. Szóval, az a helyzet, hogy pont a gyökereknél, az "alapvetésnél" van döntő különbség a materialista és az idealista filozófiák között. Arra a kérdésre, mi az első subsztancia, amiből minden kiindul, a materializmus azt mondja: az ANYAG, az idealizmus meg azt: ISTEN. A kettő között antagonisztikus, kibékíthetetlen ellentét van, vagy az egyik, vagy a másik. Persze e miatt még megférhetnénk egymás mellett, de akkor nem lehetne "osztályharccal" stb butítani az embereket.
Ne haragudj, mégegyszer, de érdekes téma!

Szia: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2008-01-30 13:59:57

Kedves Rozália! Mi emberek az elméleteket mindíg arra használtuk föl, hogy egymásnak menjünk miatta. Képesek voltunk még a szeretet vallását is felhasználni a magunk önző, hatalmi céljainak elérésére. Cortez keresztet lengetve tiport át Délamerikán, s indiánok vére folyt, amerre járt. Megégettek, kiirtottak embereket egy "i" miatt. (A homousiont hiszik-e, vagy a homoiusiont, -Madach: Ember tragédiája) Ezekről a szörnyűségekről sem az ideológusok, sem az ideológiák nem tehetnek, mi használjuk rosszra az eszméket, mint ahogy a találmányokat is, a repülőgépeket bombavetésre, a kereket a harckocsikhoz, a tüzet a házak, erdők felperzselésére.
Passuth egyébként jól felmentette Cortezt, valódi hőst csinált belőle. Olvastad az Esőisten siratja Mexicót?
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-01-30 13:19:21

Szia!
Érdekes felvetés, hogy lehet-e valaki egyszerre idealista és materialista is. Talán elképzelhető, hogy valahol a gyökereknél nincs is közöttük akkora ellentét, nem tudom. De ha a két világnézet nem tekintette volna egymást ellenségnek, néhány szenvedéstől megmenekült volna a világ. Nekem is nagyon tetszett ez a rész is.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2008-01-29 09:07:40

Igen, olyat én is hallottam már, hogy valaki materialistának vallja magát és mégis hisz istenben. Sztem ezt a kérdést csak a filozófusok sarkítják, akik megpróbálnak lokikai rendszereket teremteni. Szemerédi János egy huszárvágással elmetszette a gordiuszi csomót a két filozófia között, azt állítván, hogy Isten és anyag ugyanaz, Isten maga az érző, gondolkodó anyag. Filozófiának nem butaság. Hol van benne az ellentmondás, vagy a logikai bukfenc? Majd jön egy "filozófus" és megmondja.
Köszönöm, hogy ezt a részt is elolvastad és nagyon örülök, hogy változatlanl tetszik.
Köszönöm a hozzászólásodat, nagyra értékelem.
Szia: én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)