HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47753

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-01-28

Vámpír szív II/3

III.
Üzleti ajánlat és keserű emlékek

Alexandra az egyik legszebb vendégszobát foglalta el. Hajnalodott, s ő nagyon kimerültnek érezte magát, hisz egész nap talpon volt. Mikor bebújt a jó meleg takaró alá, elgondolkodott, hogy mikor is aludt ebben a házban utoljára. Valamikor tizennyolc éves korában, s másnap, pedig nagy eseménynek lett volna tanúja, aminek ő volt a főszereplője, és ami elől elmenekült.
A dolog úgy esett, hogy egy vámpírral lett volna az esküvője, aki a szomszédos birtoknak volt az ura. A fiatal hercegnő volt a jegyese a vámpír ifjúnak, ám mikor bemutatták őket egymásnak, Alexandra már tudta, hogy ennek a férfinak ő sose lesz az asszonya. A lány ekkoriban egy másik férfiba volt szerelmes, akinek a birtoka még a negyede sem volt a Wallensteinek birtokának, és aki hiába volt gróf, az apja szerint, csak egy "szánalmas, elszegényedett halandó, aki nem méltó egyetlen pillantásra sem". Igen, a férfi valóban halandó volt, de Alexandra hercegnő legjobb gyerekkori barátja volt. A herceg már gyerekkorukban sem nézte valami szívesen, hogy a hercegnő egy halandóval van együtt. Amikor pedig rájött, hogy a lánya és az ifjú gróf szerelmesek, akkor aztán végképp ki akarta törölni a lánya emlékeiből a fiút, s a "kutya harapást szőrivel" megoldást akarta alkalmazni erre a problémára. Tudta, hogy a szomszédos birtok ura épp feleséget keres a fiának, s erre ő felajánlotta sebtiben a lánya kezét. Szegény hercegnőnek teljesen összetört a szíve, mikor meghallotta, hogy ki lesz a férje. Hiába kért, könyörgött és sírt az apjának, az elengedte a füle mellett a tiltakozásait. Még a mindig türelmes és csöndes Valeria sem állt ki a lánya mellett. Egyedül a nála egy évvel fiatalabb öccse, Erich értette meg a bánatát. Ő is megpróbált a lány érdekeiért közben járni az apjánál, ám őt is elutasította. Erich-nek eddig, ugyanúgy, mint a nővérének a szava parancs volt az apjuk számára, így mindketten nehezen emésztették meg a kudarcot. Mivel a "diplomáciai" tárgyalásokkal nem mentek semmire Alexandra úgy döntött ideje, hogy eljátssza a "jó kislányt". Fejet hajtott apja akarta előtt, s beleegyezett, hogy férjhez megy a kiszemelthez, ám a háttérben volt valami. Alexander nem is sejtette, hogy a lánya hirtelen jött engedelmessége mögött egy szökési terv állt. Az esküvőt egy szép májusi napon tartották volna, de a mennyasszony eltűnt. A felismerés, hogy a lány elszökött, szégyent hozott Alexander, megalázást Valeria fejére. Erich azonban nyugodt maradt, de ő is tudta, hogy ez mekkora szégyen és gyalázat a családnak. De azt is tudta, hogy a nővérének nem volt más választása. Alexander minden áron elő akarta keríteni a lányt, aki azonban nyomtalanul eltűnt. Öccse tanácsára Észak-Norvégiába ment, ahol harminc éven át tökéletes békében élt. Viszont Erich-kel tartotta a kapcsolatot, ám a leveleiket mindketten elégették, nehogy árulójuk legyen. És most ismét itthon van, abban a házban, ahol felnőtt, harminc keserves év után. Nem is értette, mit is keres egyáltalán itthon. De majd megtudja holnap. Fáradt volt, így elaludt, s alkonyatig fel sem ébredt. Ekkor átöltözött, s lement az ebédlőbe, ahol Erich már várta. A fiú épp vacsorázott, s a lánynak is megkordult a gyomra, ahogy megérezte a malacsült páratlan illatát.
- Szia, Erich!- köszönt, mikor benyitott.
- Szia! Alexa! Gyere, egyél, hisz tegnap nem is ettél semmit!
A lány leült, s Erich csengetett a cselédnek, aki felszolgálta Alexandra vacsoráját.
- Kérem, Margareta, hozzon egy kancsó jó tüzes vörös bort is. Szomjazik a malacka.- kacsintott a testvérére, aki tiltakozni akart. A szolgáló hamarosan az asztalra tette a bort, és távozott.
- Tölthetek neked is?- kérdezte, mikor elővett két serleget.
- Egy picit.
Alexander és Valeria is előkerültek a vacsora végére. A testvérek ekkorra már megitták a bort, s csillogó szemmel, nevetgélve beszélgettek.
- A gyerekeink jól mulatnak.- szólt a herceg egy mosollyal a szája sarkában, mikor az ajtón túl meghallották a nevetgélést.
- Valóban!
Benyitottak az ebédlőbe, ahol hirtelen megfagyott a levegő, főleg Alexandra körül.
- Jó estét! Látom remekül mulattok. Mi is beszállhatnánk?- szólalt meg a herceg.
- Nektek is. Gondolom, nem kell újabb kancsóval rendelnem, hiszen ti nem isztok.
- Ezt jól látod, fiam. Jó volt a malacsült?- érdeklődött Valeria.
- Kiváló, ahogy a bor is.
- Ezt örömmel hallom. Majd átadom a dicséretedet a vincellérnek, meg a majoros gazdának.- csipkelődött Alexander.
- Gondolom, nem azért jöttetek, hogy velünk dicsérjétek a malac meg a bor amúgy sem elhanyagolható érdemeit.- morogta Alexandra.
- Valóban nem. Ha még tudtok járni, gyertek át a szalonba, ahol mindketten megtudjátok a terveimet veletek és a jövőtökkel kapcsolatban!- szólt a herceg, majd otthagyta őket.
- Ha megint férjhez akar adni, kitekerem a nyakát!- morogta a hercegnő, ám Erich elmosolyodott.
- Nem hinném, hogy még egyszer megtenné, hiszen egyszer már kudarcot vallott vele.
- Igen, de próbálkozni lehet!- szólt a lány, s felállt.
Erich is csatlakozott, s átmentek a jól ismert szalonba, ahol a szüleik már elhelyezkedtek. A két gyerek is letelepedett szüleik oldalára, s várták mit mond Alexander. A herceg először Erich-hez fordult.
- Veled kezdem, hogy a nővérednek ne legyen meglepetés, amit mondok. Úgy határoztam, hogy neked adom a városok és a falvak felett az uralmat. Mától te rendelkezel velük, és hamarosan be is mutatlak az elöljáróknak.
Alexandra szeme tágra nyílt a döbbenettől. Elvették tőle az elsőszülöttségi jogait! Ez egy agyrém! Hogy tehetett ilyet az apja? Ez tán a bosszúja a harminc évvel ezelőtti sérelem miatt? Nem, ez nem létezik! Mindéből kiforgatta! Nem bízik benne!
- Remélem, túl tetted magad az első megrázkódtatásokon, lányom, és nem fogsz meglepődni azon, hogy neked maradnak az itteni, és az írországi birtokok. Remélem...
- Nem! Nem kell! Köszönöm, de ha már megfosztottál attól, ami elsőszülötti rangomból fakadóan az enyém, akkor nem fogadom el ezt a megalázó örökséget! Köszönöm, de én nem kívánok ezzel élni!
Azzal felállt, hogy elmenjen, ám mielőtt átlépte volna a küszöböt a herceg utána szólt:
- Ha átléped a Stüx folyót, vagyis azt a küszöböt, az fog történni, amit tegnap éjjel már megmondtam neked! Gondold meg, hogy beszállsz-e Charon ladikjába! Ha most elmész, soha többé nem jöhetsz vissza!
- Miért akarod, hogy elfogadjam ezt a sorsot?
- Miért? Mert a birtokokra is kell egy ember!
- Nevezz ki egy inseptort erre a posztra! Ő jobban ért ehhez!
Alexander megkérte a feleségét és a fiát hagyják magukra a lánnyal. Mikor kimentek a férfi ezt mondta:
- Sajnálom, de amíg így viselkedsz, addig nem kaphatod meg azt, ami neked jár! A poszt, ami a tiéd lett volna, nagyon nagy felelősséggel jár, és te nem tudsz felelősséget vállalni!
- Nem-e? Honnan tudod?
- Onnan, hogy menekülsz!
- Tudom, hogy direkt teszed ezt velem, azért, mert nem mentem hozzá ahhoz a fickóhoz, akitől olyan sokat vártál!
- Nem, ennek semmi köze ahhoz! Neked meg kell tanulnod szembe nézni a dolgokkal! A menekülés nem megoldás!
- Engem nem érdekel a föld! Átadhatod az egészet a fiadnak, mert én ebbe nem megyek bele! Azt hiszed, hogy engedtem volna, hogy egy jött-ment személy uralkodjon azon, ami az enyém? Nem szeretek osztozni! Azt hiszed, csak azért, mert nő vagyok, nem tudok mérlegelni, reálisan gondolkodni? Ha ezt hiszed, nagyon tévedsz!
- Akkor azt hiszem, ezt most bizonyíthatod! Ha elfogadod, ami most a tiéd, és jól teljesítesz, megkaphatod a jogos jussod!
- Mikor? Majd sohanapján kiskedden? Mert Erich miért érné be majd kevesebbel, mikor sokkal több van neki? Pár év múlva nem fog nekem semmit se visszaadni, és nem fog csendben félreállni!
- Nem akkor, hanem pár é múlva! Fogd fel úgy, hogy ez egy vizsga, amin ha jól teljesítesz, helyreállíthatod a megingott bizalmamat benned. Ha az általad vázolt probléma felmerülne, majd hatok rá! Nos, elfogadod?
- Legyen! Elfogadom! De ha átversz, abból nagy botrány lesz!
- Emiatt nem kell aggódnod.
- Lenne egy kérésem hozzád! Hogy ne tudjon senki sem befolyásolni, szeretném a dolgokat az írországi kastélyból irányítani!
- Rendben. Most pedig elmondok röviden egy problémát. Az írországi birtokról olyan hírek érkeznek, miszerint a nekik adott pénzből év végére nincs egy fillér sem. Az inspektor utána számolt, és egy jó év után legalább a felének meg kéne maradnia a pénznek, sőt mivel eladják az árút, a befolyt összegből bőven vissza tudnák fizetni a pénzt. A majoros gazda új, és attól tartunk, hogy nem arra költötte a pénzt, amire kéne, és amivel el kéne számolnia! S attól is félek, hogy az ottani inspektor is benne van a dolgokban. Azt akarom, hogy vidd el az itteni intézőt, és nézzetek utána a problémának!
- Jó. Úgy is ott fogunk lakni, s alaposan a körmére nézünk annak az embernek. Ja, és ha lehet, szeretnék már a jövő hét elején kiköltözni. Elintéznéd nekem?
- Természetesen. Mikorra kéne rendbe tenni a kastélyt?
- Hétfőre.
- Rendben, meg lesz. Sok szerencsét az új megbízatásodhoz, és az életedhez, Alexandra hercegnő!
- Köszönöm.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2010-01-18 18:16:33

válasz Arthemis (2010-01-12 01:38:38) üzenetére
Köszi szépen! Hát nem túl gyakran, de előfordult, hogy kaptak!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-12 01:38:38

A kéne helyett jobban illik ide a kellene, és a szóismétléseket sem ártana kikerülni.
A történet tetszik, de megint valami megjegyzés...a lányok abban az időben tudtommal nem kaptak ilyen örökséget, mint amit Alexandra.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

majusfa alkotást töltött fel Szerelem címmel a várólistára

ermi-enigma alkotást töltött fel 318-as szoba címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem jutott neked dinnyeföld című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)