HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48386

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PhoenixFeltöltés dátuma: 2008-01-29

Emlékek

Egy férfi tűnik fel a temetőhöz vezető úton. Kezében szegényes virágcsokorral, bizonytalanul lépked az avarban a kapuk felé.
Az őszi idő meglehetősen hűvös, a borult égen csak néha-néha bukkan fel a Nap egy-egy késő délutáni narancssárga sugara.
A kapuhoz érve a férfi egy pillanatra megtorpan. A két oldalt álló, magas, megkopott oszlopok tetején egy-egy kőangyal térdel összetett kezekkel égre szegezett tekintettel. Hirtelen furcsa látomás kezdődik: mintha az egyik megmozdult vagy pislantott volna. A férfi megtántorodik, majd elhesegetve a bizarr látomást, belép a sírkertbe. A rengeteg nyughely, mind egyszerre tárul a szemei elé. Végigsétál a középső úton. A legtöbb sír új, de nem látogatják őket. Félnek. A régieket pedig már benőtte a gaz. Azok már régóta így állnak. A legtöbb kereszt egyforma, fából készült. A férfi határozottan megy előre, majd balra fordul és a második sírnál áll meg. Jól ismeri a járást. Gyakran kijár ide.
Letérdel, lesöpri a száraz leveleket a földhalomról, majd gondosan elhelyezi a kis mezei csokrot.
Az ég egyre borultabb, feltámad a szél, és magával ragadja az őszi leveleket. Egy éppen a kereszt előtt suhan el, végigtáncol a vésett név minden egyes betűjén, majd a földre zuhan és megakad egy régi, sárgás fényképen, a kereszt tövében. A férfi azonnal a levélért nyúl, hogy levegye, mintha az szentségtörést követett volna el. A kép egy kis rézkeretbe van foglalva. Régi már, amiről a két egymást keresztező kopott vonal is árulkodik: valamikor összehajtva, talán egy kabátzsebben volt a helye. A képről egy fiatalasszony mosolyog le, kissé szégyenlősen. Arcvonásai finomak, kedvesek, életvidámak.
A távolban hirtelen villám hasít a felhők közé. A férfi egyszerre rezzen össze a villám okozta ijedségtől és a lelkébe hasító fájdalomtól. Ekkor a sötét felhők mögül ismét kiszökik egy napsugár, és narancssárgára festi a tájat. A férfi felemeli a fejét és összehúzott szemekkel, sápadtan bámulja a felhők között kinyíló, Nap ütötte rést. A szél újra végigsöpör a kihalt tájon, a férfi arcába vágva megannyi halott levelet. Ekkor az idő hirtelen, fájdalmasan lelassul. A szél röpítette levelek vánszorogva haladnak el az arca mellett. Mintha egy régi, megviselt videoszalag képei peregnének előtte, emlékképek villannak fel. Fájdalmasak, tiszták, mégis egy kicsit homályosak. A valóság lassan eltörpül az emlékek kínzó kavalkádja mellett, és megszűnik létezni. A férfi fejében sikoltó hangok kezdenek egyre jobban erősödni, ahogyan átkerül az emlékek furcsa, megfoghatatlan világába. A képeket olykor mintha fátyol borítaná, időnként fehér homályba vesznek.
Egy születésnap képei lebegnek most előtte. Egy hölgy, kezében egy tortával lép be a szobába. Az asztalra teszi a süteményt, az ünnepelt - egy kisfiú - elé, aki mögött, a falon mintha a már ismerős fénykép körvonalai sejlenének fel. Előkerül egy fényképezőgép is, villanás, majd új képsorok bontakoznak ki a pillanatnyi fehérségből.
Ezúttal egy nagyobbacska fiú ül a szobában az asztalnál. Előtte könyvek és ceruzák tömkelege. Mellette az édesanyja; magyaráz valamit, talán a számtant. A kisfiú néha értetlenül pillant fel, szemmel láthatóan nehezen megy neki a tanulás. A hölgy pedig a magyarázás hevében, egy hirtelen mozdulattal felkapja az asztalon lévő fényképtartót és a mellettük lévő kanapéra dobja, a nagyobb hely érdekében. A mozdulat közben egy futó pillanatra az ismerős kép villan elő. Újra fehérség tölti meg a képek helyét, és az emlékképek egyre gyorsabban és gyorsabban kavarognak, míg végül pillanatnyi villanásokká válnak. Villanások a ballagásról, veszekedésekről, családi vacsorákról, kirándulásokról, esti meseolvasásról, lecke felkérdezésekről. A sikoltó hangok a férfi fejében egyre erősebben és élesebben harsognak, szinte már elviselhetetlen. A férfi szinte önkívületi állapotban, két kezét a füleihez szorítja, és összegörnyed, mintha fájdalmas görcs húzta volna össze. Ekkor hirtelen lelassulnak az őrülten pergő képek. Az utolsó villanásokon idegenek törnek be a házukba. Egyenruhát viselnek; katonák. Kezükben fegyver, valamilyen ismeretlen nyelven beszélnek. A rémült családot az egyik szobába tuszkolják és rájuk fogják a fegyvert. Egy nagyobbacska fiút és az apját a sarokba lökik, majd az anyát kezdik ráncigálni. Az egyik férfi átadja a fegyverét egy másiknak és a kanapéra rántja a nőt. A katona arca tébolyult vigyorra húzódik...
"Ne!!"
Dulakodás, kétségbeesett sikolyok, majd egy magas, üveges szekrény felső polcán meginog egy kis, rézkeret, benne egy félénken mosolygó fiatal hölgy képével és a földre zuhanva darabokra törik. Az üveg csörömpölése egészen hosszúnak tűnik. Szilánkok repülnek szanaszét, a szoba minden szegletébe jut belőlük. A mosolygós hölgy arca most alig kivehető a törmelékek mögül. A kép összetört, egy élet elveszett.
A képeket hirtelen egy villám foszlatja szerte. A férfi beleremeg, és homályos tekintettel pillant a kereszt tövében lévő képre. Elered az eső, egy esőcsepp a mosolygós hölgy arcára hull, és könnycseppként pereg végig rajta. A férfi arcát a tenyerébe temeti. Az eső egyre jobban esik, a durva szél bele-bele kap a hosszú, viseltes kabátjába. A temető kapuin túl romadőlt házak, kiégett autók, elnéptelenedett utcák, hátrahagyott holmik: edények, ruhák, játékok. Csend van, csak a mennydörgés hasít bele néha-néha a halálos dermedtségbe.
Nemrég lett csak vége a háborúnak...

Ezt a novellát nagyon rég írtam már. Hát, mit mondjak...nem éppen ez a legjobb művem, de azért megmutatom...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-01-31 12:08:31

válasz Rozán Eszter (2008-01-31 12:03:15) üzenetére
Köszönöm. Remélem beválik az ígéret ;)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-01-31 12:03:15

Ez a selejtezési vágy néha engem is elkap. Szerintem sem rossz ez az írás, a tehetség ígéretét hordozza magában.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-01-29 19:46:37

Jól van, értem. Köszönöm :) Akkor nem selejtezem én sem :)
Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-01-29 14:40:30

Jól van. Rendben. Nagy az önkritikám :) Köszi a bátorítást :))

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-01-29 14:04:46

Hát igen. Nem kiforrott. Egy cseppet sem. Köszi, hogy újra itt voltál :)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 8. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A rózsa szólt, te kis cseléd... címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A csavargó kismacska címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyárhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy Sztár Áruház című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)