Egyetlen szó volt csupán,jobban fájt mint két pofon.
Szívből szólt,nem szeretlek már édesanyám!
Tekintete nem kedves már mint rég még bölcsisként.
Úgy néz rám mintha egy sarkon álló volnék.
De miért???Kitudja ezt már.

Az én fiam nincs többé
Eltünt ha huncut mosoly arcáról
Kedves talán már nem is tud lenni!
Mást már ő nem szeret csupán az ő egyetlen szerelmét!

Hát ne szeresen csupán caak tiszteljen.
De még ennyit sm érdemlek ennyi átsírt éjszaka után?

Útálni én is tudok,ez megy mindenkkinek!
Aggasztó ezt mondani,de ha kell én sem szeretlek már.
Ezek csupán leírt szavak,de a gyakorlat?Mi is az?

Hogy bármilyen lehetsz,én az édesanyád,szeretlek téged.
Szüntelen,még 20 év után is a kisfiam lehetsz.
Csak fogadd be szívedbe a szeretet.