HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 88

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49082

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: HajnalkaFeltöltés dátuma: 2008-01-29

A holtak kincs: 1.rész


1.fejezet:
A váratlan látogató

A nap már lenyugvóban volt,bágyadt fénye búcsúzóul vörösre festette a fák leveleit,mielőtt lehanyatlott a messzi hegyek mögé.
Autóduda harsant fel a munka után hazaigyekvő dugóban , és erre végre nagy nehezen meglódult a kocsioszlop a nyári melegben kiszáradt aszfalton.
Krisztián,és Martin kinéztek a kocsi ablakán. Ikrek voltak,mindketten kilenc évesek,és nemegyszer beugratták a szüleiket a jól bevált szerepcsere trükkel,mivel úgy hasonlítottak egymásra mint két tojás,alig lehetett őket megkülönböztetni egymástól. Korukhoz képest igencsak alacsony,és sovány termettel "áldotta" meg kettejüket a sors,hatalmas zöld szemük élénken ragyogott,kócos,hollófekete hajuk minden egyes szála másfelé állt. Nem mondhatni,hogy belopták volna magukat a szomszédjaik szívébe,akik gyakran tettek gonosz megjegyzéseket az ikrek bűnöző külsejére.
Most azonban nem kellett a pletykás öreglányok piszkálódásait hallgatniuk,mivel útban voltak a nyaraló felé. Pár napja érkezett a különös telefonhívás,hogy egy távoli külföldi rokonuk rájuk hagyta a közelben épült nyaralóját. Ők nem tudtak arról,hogy élne külföldön rokonuk akinek a közelben van hétvégi háza,és azt sem tudták ki volt a furcsa telefonáló aki közölte velük a hírt,de nem is igazán akartak belegondolni. Javában tombolt a nyári vakáció,és úgy tervezték,hogy az egész nyarat az új házukban töltik.
A két testvér a hátsó ülésen veszekedett , a varázspálcán melyet pár napja a vidámparkban nyertek el. Martint kezdte nagyon zavarni a hasonlóságuk,és éppen ezért folyton basáskodni próbált a testvére fölött,mindenáron győzni akart,és állandóan neki kellett mindenben az elsőnek lenni , így a varázspálcát is ő akarta először birtokolni.
Először nálam lesz! - Kapta ki Martin a testvére kezéből a pálcát.
De mindig te vagy az első. - Nyafogott Krisztián , lázasan,hosszú ideig töprengett,és látszott rajt,hogy nehezére esik,de végül belenyugvó hangon engedett a testvérének. - Jól van ,csak el ne törd. - Mondta szomorúan.
Azért vagyok én az első,mert okosabb vagyok. - Jelentette ki gúnyosan Martin , majd testvére tudálékos hangsúlyozását utánozva még azt is hozzátette,hogy Krisztián,amit Krisz különösen utált,ugyanis Krisz-re rövidítette a nevét,mert a hosszabbik verziót túl együgyűnek tartotta,éppen ezért utálta,ha a teljes nevén szólítják.
Olyanok voltak,mint tűz,és víz. Míg Krisz naphosszat a könyveket bújta,testvére a foci megszállottja volt,és minden olyan más dologé amire Krisz csak a "fölösleges időpocsékolás" kifejezést tudta használni.
Mondtam már hogy ne hívj Krisztiánnak. - Duzzogott Krisz.
Gyerekek! Nem hallgatom a piszkálódásotokat egész úton! - teremtette le a fiúkat az anyjuk.
Akkor remélem hoztál füldugót. - jegyezte meg a gyerekek apja,és ismét rátenyerelt a dudára , mire a kocsioszlop újra megindult.
Maguk sem tudták mióta róják már a kilométereket,de egy hosszú,és dögunalmas autópálya felét már maguk mögött hagyták. Mikor nagy sokára végre kiértek a dugóból ,egy kis mellékútra tértek rá,majd egy kanyargós földúton zötykölődtek,aztán fenyőfák szegélyezte erdei ősvényen haladtak el.
Mire a kis házhoz értek már megsűrűsödött a sötétség,és az eső is eleredt. A kocsi lassítani kezdett,majd megállt,és ők kiszálltak belőle. A csöpögő eső hamar zuhogássá erősödött, és pillanatok alatt eláztatta a ruhájukat,az ég dühösen morgott felettük,cikázó villámok kíséretében.
Az ég zengésen,és az eső kopogásán kívül semmi más nem hallatszott,de egyszer csak léptek zaja vegyült beléjük. Valaki járt a környéken. Aztán alighogy elindultak a kis ház felé,Krisz egy kérges tenyerű kéz súlyát érezte a vállán. Nagyot dobbant a szíve ijedtében,és mikor hátra nézett,egy sovány,fogatlan,zsíros hajú,kopaszodó,ős öreg férfi arcát világította meg a villám. Az idegen arca rémisztő vicsorával ijesztően halálfejszerű volt,és krisz hátrált is egy lépést. A férfi még megmaradt haja zsíros,gubancos csomókban lógott le a vállára. Krisz rémülten felkiáltott,de ezt elnyomta a mennydörgés dübörgő hangja.
Forduljanak vissza. - Szólalt meg a férfi köszönés helyett. - A maguk helyében én nem maradnék itt egy perccel sem tovább. Elmennék innen messzire,és vissza se néznék.
Miért mondja ezt? - Szegezte neki a kérdést a gyerekek apja. - Kissé idegesnek tűnik. Elég cudar idő van idekinn. Nem kér egy csésze kávét?
A vénember arca halálos rémületet tükrözött,és a szemében olyan félelmetes,különös izzó fény táncolt,melytől az ikreket nyugtalanság,és félelem fogta el.
Mi?! Hogy én?! Maradjak itt?! Azt lesheti! Majd ha piros hó esik! Soha! Soha! Soha!
Jól van! Jól van! - Csitította a gyerekek apja,aki nem értette mi rosszat mondott,és úgy nézett az öregre,mint az elmeháborodottra. - Megértem ha nem akar bejönni hozzánk,de egy szelíd nem azért udvariasabb lett volna. Mitől ijedt meg annyira? Úgy néz ki mint aki szellemet látott.
A bogaras férfi felkapta a fejét,szemei kerekre tágultak a döbbenettől,az izgatottságtól,és a rémülettől,és titokzatosan lehalkította a hangját:
Eszerint már tudnak róla nem igaz?
Miről uram? - Nézett rá a gyerekek apja.
A környék legendájáról. Hogy kié volt ez a ház kétezer évvel ezelőtt. A varázskőről.
Miről beszél maga?! - Mordult rá mérgesen a gyerekek apja,mer már láthatóan kezdett elfogyni a türelme.
Mondják! Maguk nem fognak félni egy ilyen elhagyatott helyen? Én rendszerint nem tartózkodom a birtokon. Nem maradok itt naplemente utánig,amikor jön a sötét. Sötétedés előtt elmegyek. A városban lakom,kilenc mérföld. Nem lesz itt senki aki segíthetne. Nem halljuk ha sikítanak éjszaka.
Miért tennénk? - Nevette ki a férfit az ikrek anyja.
Nem halljuk. - Ismételte az öreg. - A városnál közelebb senki nem lakik. Senki nem jön ennél közelebb. Éjszaka. A sötétben. Most is csak azért vagyok itt,hogy figyelmeztessem magukat. Önök az új lakók. Igaz?
Na jó! Most már elég volt! Tűnjön innen! - Förmedt rá a flúgos férfira az ikrek apja.
De...
Nem érdekel!
El kell mondanom! Meg kell tudniuk miért...
Hallgasson!
Kérem! Hallgassanak rám! Ha most visszafordulnak még megmenekülhetnek.
Beengedne a házunkba?
De senki nem marad itt ha leszáll az éj. Elmegyek a sötétedés előtt. - Jelentette ki gonoszul az öreg,aki nem vette jó néven,hogy semmibe veszik a szavait,de tudta,fogják még ezt bánni,fogják még őt rémülten keresni,de akkor már késő lesz.
A gyerekek apja nyilvánosan kinevette az öreg férfit.
Ne gúnyolódjon. Ne nevessen. Fog maga még sírni is. Ne feledjék! Én figyelmeztettem magukat!
Mire az ikrek felnéztek,az öreg férfi már nem volt sehol. Olyan hírtelen tűnt el,hogy a két fiú már azon kezdett gondolkozni,hogy tényleg ott volt e.
Vajon hová tűnt? - Tűnődött Martin.
Milyen furcsa! - Motyogta Krisz,és ők döbbenten álltak még ott egy darabig a zuhogó esőben,és azt a pontot bámulták,ahol a férfit látták eltűnni...

FOLYTATJUK!


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Hajnalka
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
12
Időpont: 2008-03-16 18:48:28

válasz Edveron (2008-03-14 17:36:10) üzenetére
Szia! Hááát... tényleg van némi igazad ezt nem is tagadom. Ezt már többen is mondták nekem, ezért is próbálom leküzdeni ezt a rossz tulajdonságomat. Örülök hogy tovább is olvasod azért, és köszi hogy írtál hozzá véleményt.
Alkotó
Edveron
Regisztrált:
2008-03-14
Összes értékelés:
4
Időpont: 2008-03-14 17:36:10

Szia. Hát őszintén szólva nekem a történet annyira nem tetszik, valahogy minden egyes részletnél egy másik könyv, történet vagy film jut eszembe, mintha azokból lennének kikapva és raktad, volna össze (persze lehet, hogy másnak ez nem zavaró tényező, nekem kicsit igen). De viszont nagyon tetszik, ahogy leírod az egészet, például az elején a tájat, vagy az emberek külsejét, a reakciójukat. De olvasom is tovább és remélem, találok benne valami eredeti és új fordulatot.
Alkotó
Hajnalka
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
12
Időpont: 2008-02-01 10:53:13

Szia! Köszönöm szépen a hozzászólást,és örülök,hogy tetszett. Amúgy nem. Az ikrek nem direkt hasónlítanak Harry Potter-re,ez csak valahogy így sikeredett. Most hogy mondod tényleg nagy a hasonlóság. A helyesírásom tényleg pocsék,de ezen igyekszem majd változtatni,ezt szinte mindenki megjegyzi aki már olvasott tőlem valamit. Azthiszem tényleg igazad van. Az eső nem erősödhet zuhogássá. Szerintem ilyeneket nekem is gyakorólnom kell még.
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-02-01 10:32:27

Szia Hajni!

Írtál A rengeteg titkához, gondoltam, megnézem, te milyen stílusban alkotsz.
És nagyon tetszik! Felkeltetted az érdeklődésem, mindjárt megyek, és elolvasom a második részt is. Sőt, ha felteszed, a harmadikat is... =)

A varázspálcás-kócos-fekete-hajús-zöld-szeműs-fiúk olyan Harry Potteres benyomást keltenek, ez direkt van?

Ja, igen, negatív kritikának csak annyit, hogy egy kicsit figyelj oda a helyesírásra, a vesszőkre leginkább. Szerintem az elején abban a mondatban, hogy "Korukhoz képest igencsak alacsony,és sovány termettel "áldotta" meg kettejüket a sors,hatalmas zöld szemük élénken ragyogott,kócos,hollófekete hajuk minden egyes szála másfelé állt.", a "kettejük" helyett jobban hangzana az "őket". Ja, és emelt magyaros drága tanár nénim kedvenc hibája, amit minden egyes dolgozatomban megemlít (úgy szeretem ám...=)): "A csöpögő eső hamar zuhogássá erősödött...". Ő azt mondaná: (ha a "már ezerszer elmondtam"-ot és a "sosem tanuljátok meg"-et kihagyom): nem az eső erősödött zuhogássá, hanem a csöpögés. Ha belegondolsz, van értelme, csak elég nyakatekertnek tűnik. =) Szóval valami olyasmire gondolok, hogy "Az eső, ami pár perccel ezelőtt még csak csöpögött, hirtelen zuhogni kezdett." De persze ez csak egy ötlet. =)

Ezen kívül viszont csak pozitívumokat tudok elmondani. Nagyon tetszik az öregember karaktere! Ugye később is kap szerepet? =)

További jó alkotást!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin alkotást töltött fel Hang-jegyes címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/8 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sivatagi reggel című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel PABLO ROTEMBERG - La Wagner címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Lelj reményt! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh világ, ébredj! címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton napján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)