HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 77

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49082

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2008-01-29

Kísértethistória




1. RÉSZ - S A MESE KEZDETÉT VESZI...

Már az első kézfogásunknál is halott volt. Emlékszem, egyszerűen elém lépett, és lekért egy táncra:

- Ne sikíts - ezt suttogta a fülembe, síron túli hangon. Majd kiugrottam a bőrömből, úgy megrémített. Csak a puncsnak köszönhettem, hogy képes voltam egyhelyben maradni, és nem löktem el a másik lányt, aki akkoriban épp tetszett nekem. - Nem kell a dráma - mondta, és elém perdült csuromvizes báli ruhájában.

Odakint szakadt.
Kicsavarta hajából az esőt, és kezet nyújtott. Megpillantottam halálra vált arcom egy tükörben, és egyszerűen megnémultam.

- Táncolunk? - kérdezte.
- Nem nagyon tudok - mondtam, minden kertelés nélkül.

(Tényleg nem tudtam.)

- Nem ördöngösség - nevetett, és pukedlizett. - És én szeretném!

Levettem a szemüvegem, és az ingem csücskében aprólékosan eltörölgettem az üveget. A másik lány úgy nézett ránk, mintha szellemeket látna. Egyszeriben sarkon fordult és elviharzott.
Tényleg ő az? És hozzám beszél? Álmodom? Vagy tényleg a valóság? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben.

- A kedvemért megpróbálhatnád, dagi - mondta. Mindig így hívott. Még évek múltán is. Fejét oldalra billentette, akár egy madár. - Kérlek - kérlelt, és kezeit maga előtt összekulcsolva rimánkodott a táncért.

A legszebb lány volt az évfolyamban (egykor). És akkoriban csak a szépség számított. Más is - hiszen nekem az a másik lány tetszett (ő egy osztálytársam barátnője volt) -, de gyönyörű volt - még így, holtan is.
Vártam, hogy megcsörrenjen az ébresztőóra, és újra az ágyamban feküdjek. Vártam a hajnalt, hogy anyám benyisson, és azt mondja, készülnöm kell lassan az érettségire.

Csinos tócsa gyűlt a topánja köré. És kitartott az este.

- Tudod, mi a ludvérc? - kérdezte. Egy pillanatra megrettentem, mert néprajzos lévén jól ismertem a történetet.

Nyoma sem volt hangjában a kedvességnek. Kemény és parancsoló volt! Ismét azt kívántam, bár szólalna meg az ébresztő hangja! Reménykedni kezdtem - volt már ilyen más álmomban is - abban bíztam, ha erősen gondolok arra, hogy fel akarok ébredni, megtehetem.
Visszaillesztettem orrom hegyére az ókulám, megigazgattam az ingujjam, és megpróbáltam eleget tenni a felszólításnak, de a lábaim nem engedelmeskedtek. Rongybabaként zuhantam egy közeli székre, és moccanni sem tudtam.

- Itt folyok el, ha nem sietsz - suttogta. Megint mosolygott. Képtelen voltam eldönteni, szeressem-e, vagy rettegjek tőle. - Tartozol ezzel a tánccal! - sziszegte. A barátjára néztem (aki nekem is jó haverom volt), és ő is minket nézett elkerekedett szemekkel.
- I-igen? - kérdeztem akadozva.
- I-igen, ráadásul most! - csattant fel, és felrántott a székről.

A többiek kíváncsian bámultak a puncsos tálak mellől. Vártam, hogy felébredjek, de még mindig nem szólt a kakas.
Megragadta a kezem, és hozzám lépett. Hozzám, olyan közel, hogy az arcomon éreztem a kintről hozott eső illatát...
- Ne keltsünk feltűnést - súgta, majd bal lábával óvatosan hátrább terelte az én jobbom.
- Mit akarsz? - kérdeztem.
- Hogy megbűnhődj!
Izzadt a tenyerem, de a hátamba belerágta magát a fagy.

- Táncolni - mondta újra, ezúttal kedvesen. - Csak táncolni...

Épp lassú szám következett. Lábfejével óvatosan meglökte a bokám, és léptünk...

Majd szétfeszítette a düh (csak pár órája volt halott), de visszafogta magát. Tenyerem reszketve tartottam meg a derekán. Szomorú szemeiben ott sütött a világ minden fájdalma, szája mégis apró, megszelídíthetetlen mosolyokra görbült, ahogy csetlés-botlásaim, reszkető mozdulataim figyelte.

- Mutatom - mondta, és ellépett előlem. - Előbb-utóbb, muszáj lesz megtanulnod - Kezem még mindig hideg kezében.

Bár tényleg nem tudtam táncolni, rövid időn belül egyértelműnek tetszettek a lépések. Éreztem a ruha alatt lüktető izmok játékát, és keze lassan átvándorolt az én kezembe. Észrevétlen vettem át az irányítást. Én vezettem, ő követett.
A srácok - tisztes távolból - sápadtan figyeltek. Észrevette, hogy őket nézem, a vállára húzta a fejem és megsimogatta a hátam:

- Hagyd őket! Ez az éjszaka csak a mienk - suttogta, és ő is a vállamra borult. Tudod, erre vártam egész évben...
- Gondolom - mondtam. "Elmebaj", gondoltam. "Lassan felébredek. Ez csak egy rémálom!"
- Ezt szeretném, most már örökké... ebben a pillanatban létezni... - mondta, és átadta magát a zene ritmusának.

Elütötte az óra az éjfélt. Odakint elhaltak az eső neszei.

- Holnap folytatjuk - mondta, és szájon csókolt. Száraz, hideg csók volt. Akár a legtöbb halott csókja.

Kinyílt a bálterem ajtaja és két idősödő, esőkabátos alak lépett be. Fekete táskát és fehér kesztyűt viseltek.
- Ő az - mutatott rám egyik osztálytársam. - Egész éjjel magában táncol, és össze-vissza motyog. Szerintem, tutira beszedett valamit. Elrontja az egész estét...



2. RÉSZ - VALAMIVEL KÉSŐBB

A bál előtti napon halt meg. Ha a véletlennel magyaráznám az esetet, hazudnék saját magamnak is.
Mi kergettük őt a halálba. Négyen. A fiúk meg én.

- Ne gyötörd magad ezzel...

Általában kivárta az estét.

- Ne sírj...

Az őr bekapcsolta a táskarádióját, ő a hátamhoz lépett, és a börtönben is, minden éjjel csak táncoltunk, s táncoltunk, míg kórházba nem szállítottak a rajtam erőt vevő végkimerültség miatt...



3. RÉSZ - KÖZ(HANG)JÁTÉK TABLETTÁKKAL

- Ezért a gyógyszerek?

Csak, ha esik. Már nem jár vissza olyan gyakran. Csak ilyenkor: ha borult az idő.

- Akarod, hogy most magadra hagyjalak?

Azt megköszönném.

- Rendben...

Már csepereg... nem akarom, hogy "találkozzatok"...

- Vigyázz magadra!

Ég veled! Elbúcsúzom.


4. RÉSZ - MAJD...

Besötétedik. Hosszú csíkokban veri ablakom a seszínű eső.
Gondosan eltörölgetem a szemüvegem, és bekapok pár tablettát. Csak a megszokás végett...

- Jó estét, mylord - köszönt majd a szoba sarkából. Nem öregszik. Örökké fiatal.
- Mylady... - nyújtom felé a karom.

S ő elfogadja. Mondhatni: összeszokott pár vagyunk.
Hozzám lép, és én arcon csókolom. Jobb tenyerembe rejtem balját, bal tenyerem a derekára teszem.
Száraz, hideg csók, de a mellkasában valahol, forrón lüktet egy ér, és én csak erre koncentrálok...

A lemezre helyezem a gramofon tűjét, és érzem, míg összeköt vele a tánc, sosem halhat meg (számomra) igazán.


EPILÓGUS - ÚJRA A NAGY NAPON

Blogbejegyzés, január 25.

Megcsörren a vekker. Sms tőle. Azt írja, otthagyta a barátja. Szép az élet!
Van még húsz percem, mielőtt elindulnék a szabóhoz (felvarratni a nadrágszáram), hogy az esti bálra abszolút fess lehessek...

Anyámnak szólnom kell, tegye ki száradni az ágyneműt. Csuromvizesek a paplanok.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2011-02-12 09:31:35

Nagyon köszönöm! Örülök, hogy idetaláltál!
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-08
Összes értékelés:
193
Időpont: 2011-02-10 14:46:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszik az írásmód, a szaggatottság, a már-már balladai homály - és persze a téma is.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-02-07 09:55:11

Köszönöm. Persze ez nem igazi kísértettörténet, inkább egy lidérces álom...
Kedves Tőled!

Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-02-04 11:28:12

Köszönöm mindkettőtöknek!
Olvasó
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
44
Időpont: 2008-02-03 20:15:34

Kicsi Madaram! Csak gratulálni tudok, nagyon tetszett amit irtál. .érdekes, izgalmas, szóval szupi.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-02-02 15:37:00

Borzongató, s ettől olyan jó...élveztem olvasni, izgalmas volt, gratulálok!:)
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2008-02-01 09:16:54

válasz Kuvik (2008-02-01 06:41:52) üzenetére
Vicces vagy! :)
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-02-01 06:41:52

válasz Gyömbér (2008-01-31 21:19:15) üzenetére
Azt ne mondd, hogy egyszer ez is megtörtént Veled!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2008-01-31 21:19:15

Gratulálok!

Egyetlen baj van az írásaiddal; túlságosan a hatalmukba kerítenek...

Gy.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-01-31 20:46:49

Köszönöm. Örülök, hogy idetaláltál!
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2008-01-31 17:36:37


Látom, nemcsak humorban vagy otthon, / Júlia/ azon kívül is
nagyot tudsz alkotni.
Örülök, hogy ismét Nálad jártam.
/ Mogyorót?...igen./
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-01-31 08:04:10

Köszönöm mindnyájatoknak, hogy olvastatok!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8472
Időpont: 2008-01-30 19:57:07

Elég hátborzongató. imádom a kisértethistóriákat, és ez nagyon jó lett!!
Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-01-30 13:59:58

Wow! Nagyon jó! :) Nem szájbarágós, hagy egy kis teret az olvasónak is. Gratu!

Üdv.: Phoenix
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-01-30 13:28:48

Szia!
Nagyon jó történet, érdekfeszítő, izgalmas, végig lebilincseled az olvasót.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin alkotást töltött fel Hang-jegyes címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/8 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sivatagi reggel című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel PABLO ROTEMBERG - La Wagner címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Lelj reményt! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh világ, ébredj! címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton napján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)