HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48392

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: HajnalkaFeltöltés dátuma: 2008-01-31

A holtak kincse: 2.rész

A holtak kincse
2.fejezet
A kétezer éves titok:


A két fiú nem tudta kiverni a fejéből a férfi különös szavait,és bár csupa hihetetlen dolgot mondott,valahogy érezték,hogy igazak,és tudták meg kell keresniük azt az embert,így az éj leple alatt kisurrantak a házból,és a kis kunyhó körüli erdő felé vették az irányt,és elindultak a férfi keresésére.
Leszállt az éjfél a sűrű sötét erdőre. Az ős öreg fák ágai között fütyült a szél. Egyszer csak recsegve,ropogva szántott végig valami óriási dolog a hátborzongató rengetegen. Krisz riadtan megfordult,de semmit sem látott.
Szerinted merről jöttünk? - Fordút tanácstalanul testvéréhez. - Vajon hol vagyunk?
A titkok erdejében. - Szólalt meg egy idegen hang a hátuk mögött, s mikor egy bagoly épp hangosan felhuhogott, egy kéz nehezedett a vállukra, s ettől mindketten riadtan összerezzentek.
Hírtelen megfordultak, és a parkban látott vénember állt előttük. Egy fáklyát tartott a kezében, melynek lángja remegett, pedig nem is fújt a szél.
A kíváncsiság nem bűn, és jó, hogy eljöttetek, de legközelebb óvatosabbnak kell lennetek. Nem bölcs dolog hogy egyedül jöttetek ide. Mindenképp megtudtátok volna az igazságot, de kell egy idősebb személy, aki megvéd titeket.
Ezzel meg mire céloz?- Kockáztatott meg egy óvatos kérdést Martin.
Mindent a maga idejében. - Válaszolt az öreg.-Gyertek velem. Itt az ideje, hogy elmondjak nektek valamit kedveskéim.
Krisz,és Martin követték hát az öreg férfit a sűrű sötét erdő mélye felé. Úgy érezték, már legalább egy órája gyalogolnak az erdőben. Hosszas, néma gyaloglás után Martin nem bírta tovább magában tartani a kérdést, és megszólalt.
- Mondja! Hová megyünk?
A férfi sokáig nem válaszolt, csak tovább baktattak szótlanul az erdő sötét mélye felé, aztán egyszer csak az idős férfi megtorpant,és megtörte a csendet.
- Nos hát, ha megbocsátotok, elmesélek egy történetet, ami úgy gondolom különleges jelentősséggel fog bírni a számotokra. Beszélnünk kell. - Szólt a férfi. - Kérlek hallgassatok meg. Öt perc,és soha nem láttok többé. Veszélyben vagytok. Nem menthetitek meg magatokat,ha nem hallgattok meg. Ebben a házban egy gonosz boszorkány élt. 2000 évvel ezelőtt. Az emberek rettegtek tőle. Borzalmas tetteket vitt véghez. Különös halálesetek történtek körülötte. Különös,félelmetes,furcsa esetek.
Milyen különös esetekről beszélsz? - Nézett rá Krissz.
Ó!- Sóhajtott az öreg. - Ha elmondanám milyen szörnyűekről nem tudnátok elaludni. Egy nap azonban vége szakadt a rémtetteknek. A városiak elfogták a boszorkányt aki ott lakott,és mágián megégették. Úgy hírlik a gonosz boszorkány szelleme még ma is a házban van. De elrejtette a holdkövét. Azt a varázserejű követ,amelyben az ereje rejlett. Hosszú-hosszú ideig senki sem találta meg. Aztán ötven évvel ezelőtt két kisfiúnak-olyanoknak,mint ti-fülébe jutott a legenda,és keresni kezdték a holdkövet. Felfedeztek egy hatalmas óceánt itt az erdő mögött,de rajtuk kívül valamiért senki más nem látta.
Senki más nem látta? És... ez az óceán tényleg létezik? Itt van az erdő mögött? - Nézett az öregre Martin.
De ha tényleg létezik ilyen tenger hogyhogy senki más nem látta?- Kérdezte krisz.
Erre nincs válasz. - Szólt titokzatosan az öreg. - Senki sem tudja. Sokan azt sem tudják,hogy létezik,mert nem látják. Hogy valaki megtalálja a varázskövet ahhoz át kell kelni az óceánon,ugyanis ott van elrejtve. Sokan azt beszélik,hogy a holtak szigetén.
A holtak szigetén? - Kapta fel a fejét Krisz. - Az meg micsoda?
Ó! Egy kísértet sziget. Azt beszélik,hogy holtak őrzik. A legenda szerint bár a szigetre senki nem juthatott be mégis holtak nyugszanak lenn a sziget mélyén arra várva,hogy elpusztítsák azt akinek mégis sikerül rálelnie az óceánra. Hogy hogy kerültek oda nem tudom. Mindenesetre a két kisfiú megtalálta a szigetet,és megkeresték a követ. Ám abban hatalmas,gonosz erő rejlett,mely beköltözött az idősebb fivér szívébe,és az első hazugsága az volt,hogy hazudott a testvérének. Azt mondta nem találta meg a követ,hogy ő,és csakis ő birtokolhassa.
Nem adta oda a holdkövet a testvérének? - Kapta fel a fejét riadtan Martin.
Ettől fogva semmit nem adott oda neki. Egy ilyen kis hazugsággal kezdődött csupán,de egyre nagyobb gonoszságokat vitt véghez,és a testvére életét pokollá tette. A kő teljesen a hatalma alatt tartotta.
Martin odalépett testvéréhez,és átnyújtotta neki a varázspálcát.
Tessék. Nálad lehet egy kicsit.
Nem akarta úgy végezni,mint az idősebbik testvér,és most megijedt. Nem akart olyan lenni.
Végül aztán bezárta a testvérét egy öreg képbe. Máig is annak a képnek a rabja. Ott sínylődik amíg valaki meg nem találja a varázskövet,és ki nem szabadítja vele onnan. Csak úgy menthetitek meg magatokat,ha kiszabadítjátok,mert a kétezer évvel ezelőtt élt boszorkány szelleme miatta nem távozik a házból. Ha az ikerpár fiatal tagja kiszabadulna a képből megtörne az átok.
Egy bagoly hangosan felhuhogott, az öreg riadtan a fejéhez kapta a kezét,és holtra vált arccal felkiáltott:
Nem tanácsos ilyesmiről beszélnem! Leskelődik az árnyékvilág! Lehet hogy... Lehet hogy elvisznek a hold sötét oldalára!
Rémülten elszaladt,de a távolból azért még visszakiáltott:
Vigyázzatok! Fő az óvatosság.
Az öreg férfi alakja lassan a sötét távolba veszett,és az ikrek hosszan álltak még ott egy darabig,és dermedten bámulták a pontot,ahol az öreg eltűnt,nem tudták mire vélni különös szavait....
Aznap este nem jött álom a két fiú szemére. Nem hagyták őket nyugodni a titokzatos szavak. Már rég pizsamába bújtak,és elvileg aludniuk kellett volna,de amint hallótávolságon kívül tudták a szüleiket izgatott suttogásba kezdtek:
Alszol Krisz? - Suttogta Martin,és testvére ágya felé fordult.
Nem. - Jött a válasz.
Ki lehet az a férfi? - Könyökölt fel az ágyon Martin. - Szerinted az a varázskő tényleg létezik?
Ha tényleg létezne ki tudnánk szabadítani a képbe zárt testvért. Akkor biztonságban lennénk a házban.
Meg kell szereznünk a varázserejű követ! - Martin szemében kalandvágy csillant,és izgatottan felült az ágyon.
Kiszabadítjuk a kisebbik testvért. - Nézett csillogó szemekkel az ikertestvérére Krisz.
A két gyerek riadtan elhallgatott. Beszélgetésüket a szobaajtó nyikorgása szakította félbe. Az anyjuk dugta be a fejét az ajtón,hogy megnézze alszik e már a két fiú,akik gyorsan alvást színleltek. Mikor az anyjuk kiment a szobából felkönyökölve folytatták a beszélgetést. Hosszas hallgatás után Krisz tétován megszólalt:
Te hiszel a varázslásban Martin?
Hát ő... - Töprengett a fiú. - Lehetségesnek tartom.
Át kell jutnunk azon a tengeren. Megszerezzük a követ.
De nem tudjuk hogy jutunk oda. - Tárta szét a karját Martin.
Krisz bánatos,durcás,csalódott arccal nézett testvére szemébe.
Azt mondtad hiszel a varázslásban.
Azt mondtam lehetségesnek tartom,de a holtakhoz nincs kedvem elmenni.
Talán kérhetnénk segítséget anyuéktól. - Jutott eszébe Krisznek.
Na persze persze. - Ingatta a fejét Martin. - "Hát persze. Próbáljátok csak megtúrni az átkot Martin." Á! Eltudod képzelni,hogy ezt mondják?
Esetleg adhatnak valami jó ötletet Martin.
Nem. - Jelentette ki Martin. - Ezt nekünk kell megoldanunk. Önállóan. Tudod mint két felnőtt.
Mint két igazi felnőtt?
Igen. Mint két felnőtt.
Ha a kisebbik testvérhez hasonlóan eltűnünk hiányozni fognak anyuék. - Szomorkodott Krisz.
A kutyájuk ott aludt az ágy lábánál,és martin lehajolt,hogy megsimogassa.
Pajkos! Holnap veszélyes,ijesztő küldetésre indulunk. Ha nem jönnénk vissza légy szíves nagyon vigyázz az anyuékra...

FOLYTATJUK:

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Hajnalka
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
12
Időpont: 2010-08-13 06:52:19

válasz Arthemis (2010-08-12 23:18:01) üzenetére
Szia :)
Köszi szépen. :)
Sajnos ez a történet nincs végig megírva, mert ezt félretettem most egy kicsit.
Azokból az írásaimból amik úgy ahogy sikerültek egy sincs végig megírva. Az a baj, h mindig másba kezdek bele. :D De majd igyekszem. :)
Még egyszer köszi. :)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-08-12 23:18:01

Olvasom a fejezeteket amiket feltettél. Eddig tetszik a történet.:)
Alkotó
Hajnalka
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
12
Időpont: 2008-02-01 12:13:34

válasz Eghain (2008-02-01 10:43:42) üzenetére
Ja tényleg! Esküszöm nem utánozni akartam. Ezért volt olyan ismerős az a mondat. Hát ő... ja. Sokszor túl gyorsan gépelek,ezért lehetnek a felesleges betűk. Tényleg nem vettem észre. Köszi a véleményt. Amúgy már elolvastam a rengeteg titka folytatását,nézd meg mit írtam hozzá. Most fogom elolvasni a következő részt.
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-02-01 10:43:42

Á, igen, itt az öregember!! =) Tetszik, mert nagyon hiteles a karaktere. És az a gondolat, hogy elviszik a hold sötét oldalára... Fantasztikus! =) Gratulálok!

Megint csak kissebb helyesírási hibákat vettem észre, vesszők, néhány felesleges vagy hiányzó betű, meg ilyenek, de ezeknek biztosan legalább a fele csak azért van, mert nem vetted észre. =) Ja, majd' elfelejtettem: a boszorkányokat máglyán égetik, nem mágián. =)

Nekem még mindig egy kicsit Harry Potterre hajaz a történet. Főleg azzal a mondattal, hogy "A kíváncsiság nem bűn." Ha jól emlékszem, ezt Dumbledore mondta Harrynek, talán akkor, amikor megtalálta Edevis tükrét. Bár ebben nem vagyok biztos.

További jó alkotást, várom a következő részt!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Segítségek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)