HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49228

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: EghainFeltöltés dátuma: 2008-02-02

Halálhozók - 3. rész

3.

Mikor leszállt az éj, a két szökevény még mindig a város utcáit rótta. Próbálták kieszelni, mivel is győzhetnék meg Delvert. Még abban sem voltak biztosak, hogy Narom elmondta neki, mi történt. De legalább a királyfi biztonságban volt: galambpostával küldtek neki egy bájitalt, amit Mathan állított össze, és ami azonnali álmot bocsát arra, aki megissza.
- Most kéne visszamennünk a várba -mondta Telra. Épp egy fegyverboltból sétáltak ki, ahonnan egy igen értékes, apró tőrt emelt el. Elégedetten végigmérte, és belecsúsztatta csizmája szárába.
- Igazad van. De hogy jutunk be a király lakosztályába anélkül, hogy észrevennének?
- Majd Narom segít nekünk. Remélem, még nem itta meg a bájitalt.
Elindultak a vár felé. Éppen egy kis utcára fordultak be, ami nem lehetett nagyobb egy sikátornál, amikor meghallották az ismerős csoszogást és a hosszú, földet söprő köpenyek suhogását. A Halálhozók néma csendben, megállíthatatlanul közeledtek. Telra és Mathan megtorpantak, és a falhoz lapultak.
A csoszogás hirtelen megszűnt, és egy ajtó nyikorgása hallatszott. A szörnyetegek megtalálták áldozatukat.
- Tennünk kell valamit -suttogta Telra.
- Megőrültél? Mit akarsz csinálni?
- Én nem vagyok gyerek. Engem nem bánthatnak -azzal elindult a sikátor vége felé -egyenesen a Halálhozók karjaiba.
- Telra... Telra! -Mathan egy pillanatig habozott, majd utána indult.
- Állj! -kiabált a lány. -Ne bántsátok! Nem bánthatjátok!
A Halálhozók közül az a néhány, akik a házon kívül vártak, Telra felé fordították a fejüket. A lány kihúzta a csizmájából a tőrt, és fenyegetően felmutatta.
- Esküszöm, mindegyikőtöket megölöm, ha bántjátok azt a gyereket!
Mathan ekkor érte utol Telrát. Megfogta a kezét, és a sikátor felé húzta.
- Gyere már! Nem tehetsz semmit. Csak téged is bántanak. Az is csoda, hogy eddig nem tették -a lány habozott. -Telra!
A házból egy gyerek sikolya szűrődött ki.
- Ne! -ordította Telra. Mathan átfogta a derekát, és felemelte a földről. Elindult a sikátor felé.
- Kapjátok el őket! -hallott ekkor egy túlságosan ismerős hangot. Letette Telrát, és a Halálhozók felé fordult. Egyikük, akinek nem horgas csőrű álarca volt, hanem egyszerű, emberi arcot mintázó, feléjük mutatott.
- Ez a királynő hangja-mondta Telra.
A Halálhozók elindultak a szökevények felé. Mathan és Telra futni kezdtek, egyenesen a vár irányába. A szörnyetegek lassabbak voltak náluk, a királynő sem érte utol őket. Egészen a várfalig rohantak. Amikor odaértek, az erdőt kezdték keresni -azt a helyet, ahol a várfal egy része hiányzott, amin keresztül előző éjjel a Halálhozókat figyelték.
Nem kellett sokáig keresniük, a rengeteg nem volt messze. A szikár fák fenyegetően tornyosultak a két szökevény fölé a holdfényben. A környéken néma csend honolt, csak a szél süvítése hallatszott.
- Most mit tegyünk? -kérdezte Telra. A várfal hiányzott, de a várárok, tele jéghideg vízzel, itt is folytatódott.
- Úszunk -felelte Mathan, és beleugrott a szurokfekete folyóba. A hideg a tüdejéig hatolt, oldala szúrni kezdett. Egy pillanatig úgy érezte, nem tud mozogni, a lábai nem engedelmeskedtek. Megdermedt, levegő után kapkodott. Pár másodperc után azonban visszatért belé az élet. Mathan úszni kezdett. Hallotta, hogy Telra is a vízbe ugrik. Mikor elérte a másik partot, kimászott, és a kezét nyújtotta a lánynak. Ahogy ő is szárazra került, hanyatt vetették magukat, és próbáltak levegőhöz jutni. Mindketten reszkettek a hidegtől.
Telra tért magához előbb. Remegő tagokkal felállt, és a vár felé indult. Mathan követte.
- Mit akarsz tenni? -kérdezte a férfi.
- Megkeressük a királyt, és elvisszük Eldana szobájába. Kell valami nyomnak lennie... bárminek, ami igazolja, hogy közéjük tartozik.
Az út Delver rezidenciájáig kevesebb veszéllyel járt, mint korábban gondolták. A kapu őrei mellett akadályok nélkül átjutottak. Már majdnem elérték a királyi lakosztályt, amikor lépteket hallottak. Gyorsan beugrottak egy lovagi páncél mögé. Reménykedtek, hogy a sötétben észrevétlenek maradhatnak.
- Ki az? Ki van ott? -hallottak egy ismerős hangot.
- Narom? -suttogta Telra.
- Telra! Mit keresel itt? És miért vagy csurom vizes?
A két szökevény előbújt a páncél mögül. Telra megragadta a fiút.
- Te miért nem alszol? Elküldtük neked a bájitalt, már rég az ágyban kéne lenned! A Halálhozók eljönnek érted!
- Én nem kaptam semmiféle bájitalt. Ellenben Alfric tehetett velem valamit, ugyanis nem tudok elaludni...
- Biztosan elkapta a galambot -mondta Mathan.
- Annál jobb. A Halálhozók házhoz jönnek. Akkor már csak fel kell ébresztenünk a királyt.
- Narom, be tudsz minket juttatni az apádhoz?
- Megpróbálom. Maradjatok itt!
Hamarosan Narom és a két őr élénk beszélgetésbe merülve sétáltak el a két szökevény előtt. Telra és Mathan egy pillanatig sem habozott tovább. A királyi lakosztályhoz futottak, és kopogás nélkül berontottak.
Delver békésen aludt hatalmas, baldachinos ágyában. Telra odasietett hozzá, és letérdelt mellé.
- Felség! Felség, ébredjen!
Mathan tekintete az ágy melletti kis asztalra, azon belül is a rajta álló pohárra tévedt. "Talán így mérgezik." -gondolta, és felemelte a kupát. Az orrához emelte, de rögtön vissza is tette a helyére. Már tudta, mivel van dolguk.
- Telra -szólt. -Tudom, mivel mérgezik a királyt. És meg tudom csinálni az ellenszerét is.
- Előbb őt kell meggyőznünk róla, hogy veszélyben van.
Delver -Telra többszöri szólítgatására -végre felébredt. Mikor meglátta a két, csuromvizes szökevényt, megpróbált felülni az ágyban. De már erre sem futotta erejéből. Fájdalmas nyögéssel visszahanyatlott párnájára.
- Őrség -mondta elhaló hangon. -Őrség, segítség!
- Felség, nem akarjuk bántani. Hallgasson végig, kérem. A feleségéről és a tanácsosáról lenne szó.
- Narom már előadta a képtelen történetét. Nem kell, hogy megismételjétek.
- Felség, most találkoztunk a királynéval. Lent a városban. A Halálhozókkal volt.
- Hazudsz.
- Higgyen nekem, uram! Eljönnek a fiáért is, Eldana idevezeti őket! Alfric pedig nem engedi, hogy Narom elaludjon.
- Badarság.
- Felség -szólt közbe Mathan. -Önt mérgezik. Napról napra egyre rosszabbul lesz. Én tudom, mi ez a méreg, és el tudom készíteni az ellenszert. Csak engedje meg, hogy használjam a konyhájukat.
- Azt engedem meg, hogy visszatérjetek a cellátokba, ahova az ilyen alávaló gyilkosok tartoznak!
- Felség, csak adjon egy esélyt! Ez a méreg az édesgyökér és a réti legyezőfű kivonatának keverékéből készült. Ha csinálok egy bájitalt az Anthriscus cerefolium virágából, semlegesítheti a hatását.
A király maga elé meredt. Megcsóválta a fejét.
- Képtelenség -arcán azonban már látszott, hogy egyre kevésbé biztos önmagában.
- Csak tegyen egy próbát, uram! A fia életéről van szó.
Delver nagyot sóhajtott.
- Leküldök veletek két őrt -mondta végül kelletlenül. -Ha bármivel próbálkoztok, azonnal megölnek titeket. És veletek megy a szakácsom is. Arra az esetre, ha meg akarnátok mérgezni.
- Köszönöm, uram -mosolygott Mathan.
Már a konyhában voltak, amikor meghallották az ismerős csoszogást. Mathan épp a gőzölgő főzet fölé hajolt, Telra pedig méhbalzsamot keresett az egyik polcon. Mindketten megdermedtek. A szakács a falhoz hátrált. Az őrök rémülten meredtek egymásra.
- Itt vannak -mondta Telra. Mathan beleszórt egy marék fekete port a fazékba. -Sietnünk kell. A királynak meg kell innia ezt, mielőtt elkapják Naromot.
Mathan fogott egy üvegcsét a polcról, és teletöltötte a smaragdszínű főzettel.
- Remélem, ennyi elég lesz. -zsebre vágta a fiolát, és Telrával a nyomában elindult a király szobája felé. Az őrök követték őket, csak a szakács maradt a konyhában a falhoz tapadva.
A folyosókon nem találkoztak a Halálhozókkal. Telra egyre idegesebb lett. Eldana kiismerte magát a várban, biztosan nem kellett sokat keresnie Narom szobáját. A fiú mostanra talán már halott volt.
A király az ágyában ült, mikor odaértek. Az őrökre nézett, és mikor azok bólintottak, elvette a fiolát Mathantól.
- Biztosan használni fog? -kérdezte a férfitől.
- Biztosan. Sok éve foglalkozom már a bájitalokkal. Higgyen nekem.
A király kinyitotta az üveget, és az utolsó kortyig megitta mindet. Köhögés fogta el, és a párnájára borult. Az őrök odasiettek hozzá.
- Királyom! -kiáltozták.
- Nem... nem kapok... levegőt -nyögte Delver. Telra aggódva nézett Mathanra.
- Biztosan...
- Biztosan.
A király vonaglani kezdett, kiáltozott, gyűrte maga alatt a takarót. Aztán egyszercsak megdermedt. Az őrök döbbenten figyelték az eseményeket. Nem mertek hozzáérni urukhoz. Delver mélyet sóhajtott, és felült az ágyban. Mathan felé fordult.
- Megmentetted az életemet, fiam -szólt. -Újra a régi vagyok. Nem érzem magam gyengének, sem öregnek...
- Helyes. Akkor siessen Naromhoz. A Halálhozók már itt vannak.
A király felpattant, és a szökevényekkel a nyomában a fia szobája felé vette az irányt. Sebesen lépkedett, úgy tűnt, valóban visszanyerte minden erejét. Nem kellett sokáig menniük. Delver megtorpant egy széles, kétszárnyú ajtó előtt. Habozás nélkül benyitott. Elakadt a lélegzete.
Narom a földön feküdt, egy Halálhozó éppen akkor állt fel mellőle. Már nem lélegzett. A királyné nem messze tőle, az ágy mellett állt.
- Eldana! -harsogta Delver. -Megölted a fiamat! Te aljas áruló!
A királyné levette álarcát. Így láthatóvá vált rémült, halálra sápadt arca.
- Delver... de hogyan...
- Bíztam benned. Szerettelek! Az egész királyság a tied volt, mi többet akartál még? Mindig azt tettem, amit kértél tőlem! Semmi szükség nem volt ezekre a szörnyű eszközökre!
- Ó, kedvesem, ez nem csak rólam szól -mondta a királyné immár nyugodtabb hangon. -Biztosan emlékszel még a legendára... arra, hogy hogyan átkozták meg Esandur városát.
- Igen, emlékszem.
- A boszorkány, aki a Halálhozókat teremtette... és egyébként az egyetlen, aki parancsolni tudott nekik... az én nagyanyám volt. Megesküdtem a halálos ágyán, hogy megbosszulom, amit vele tettek. Nem a birodalom irányítása volt az elsődleges célom.
- Miféle bosszú az, amikor ártatlan gyerekeket gyilkolsz?
Az ágy mögött, a szoba másik oldalán kinyílt egy rejtekajtó. Megjelent a keselyű, Alfric. Arcán mímelt csodálkozás és rosszul leplezett félelem tükröződött.
- Felség -szólt. -Önnek pihennie kéne.
- Alfric... drága jó tanácsosom... azt hitted, soha nem lepleznek le? A hazugság mindig kiderül. Ennyit igazán megtanulhattál volna. De... mindegy is. Nem érdemlitek meg, hogy több időt pazaroljak rátok.
- De felség...
- A Halálhozókat pedig visszaküldöm oda, ahova valók!
Delver széttárta karjait, és az ég felé emelte tekintetét. Tenyere izzani kezdett. Az egész szoba fénybe borult. Mathan magához húzta Telrát, és szorosan átölelte. A lány a vállába fúrta arcát. Mindketten becsukták szemüket. Az őrök ordítva kirohantak a folyosóra. A királynő és a Halálhozók éles sikolyt hallattak. Delver kiáltott valamit, de a robajtól, amit a varázslata okozott, nem lehetett érteni.
Aztán a fény halványodni kezdett. Mathan kinyitotta szemét. A Halálhozók eltűntek, Eldana és Alfric pedig Narom mellett feküdtek a földön, mozdulatlanul. A király leeresztette kezeit, és a fiához futott. Letérdelt mellé, és felemelte a földről. Szeméből kicsordultak a könnyek.
- Felség...
- Hagyjatok magamra -kérte Delver. -Mindketten. Kérlek.
Mathan kiterelte a szobából Telrát, és becsukta maga mögött az ajtót. A lány könnyes szemmel nézett fel rá. Az őröknek nyomuk sem volt.
- Azt hittem, időben ideérünk -szipogta a lány.
- Igen, én is.
- Azt hittem, hogy meg tudjuk menteni...
- Telra... ne sírj -kérte Mathan. Közelebb lépett a lányhoz, és a tenyerébe fogta arcát. Lassan, bátortalanul megcsókolta. -Már vége. Vége van.

Város és függőség c. pályázatra

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-04-05 22:55:23

válasz C E Shepherd (2008-03-21 19:15:36) üzenetére
Ezt a kommentedet is köszönöm szépen!

Nagyon örülök, hogy úgy érzed, mintha egy regény vázlata volna a novella, mert igazság szerint nem nagyon szeretek novellákat írni. Úgy érzem, inkább a regény az én műfajom... =) Jobban szeretem kidolgozni a szereplők jellemét, tulajdonságait, és egy kicsit jobban kifejteni az ok-okozati összefüggéseket. Ezért minden novellám (legalábbis szerintem) elég összecsapottra sikeredik. Gondoltam már rá, hogy ezt is kibővítem egy kicsit... =) Köszönöm a biztatást! A többszörösen összetett mondatokat pedig begyakorlom. =)

És szerintem is utcára rá vagy utcába be. =) Most már biztos, hogy nem néztem át elégszer... =)

Nagyon örülök, hogy tetszett a novella, és köszönöm, hogy mindegyik részhez írtál! =)
Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2008-03-21 19:15:36

egyértelműen klassz a sztori, leszögezem, és még egyszer azt, hogy nyugodtan írj többszörösen összetett mondatokat!

végigolvasva egy szuszra úgy érzem, mintha egy regény vázlata volna együtt a 3 rész. érdemes lenne kidolgozni... korhűséget tükröző leírásokkal (környezet, ruházkodás, ételek, italok, fegyverek, szokások...stb.) megspékelni, hogy még inkább elragadjon a történet.

"Éppen egy kis utcára fordultak be" >> "utcára rá" vagy "utcába be". de lehet, csak én vagyok túl konzervatív:-)

tetszenek a nevek!

barátsággal üdvözöl: c. e.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)