HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48534

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: DaveyFeltöltés dátuma: 2008-02-03

Az ember siratása

Ki az, ki felállt két lábára, szőrös
s szava csupán mindene, mert semmije
ezen kívül nincsen (csak a sok ige),
s e szó már nem csak jelen, hanem múlt is,
s nemcsak múlt, hanem jövő? Hát ki ez?
Az ember. Az ember... A csupasz ember.
Az ember, ki oly sok veszedelmen
átküzdötte kevély, mohó önmagát.
Az, ki kérges két kezével öncsodára
felépített sok ezer csodát.

De kezének kérge, sok ezer év
gyötrő tüzének bére mi lett hát?
Empedoklészt látom isteni gyolcsban,
s feláll a mérlegre ő maga.
Mi végre méri hát az ember ésszel,
mi a természet kegyéből lett kiosztva?
Megannyi nagy alak tűzsivatagban;
John Milton jön lángoló szemmel felém.
Eladták lelküket mind a Sátánnak,
vagy Sátán lehelt lelket Beléd s Belém?
Ó, ki tudja, Jézus, hisz te én vagyok,
s én ők, s ők te, s mi mind egyek vagyunk.
Születünk az éggel, lábunk gyökeret ver,
lelkünk egyre feljebb, oly magasba tör,
hogy szédítő toronyként árnya elnyel,
ám lábunk Dantét tapossa Pokolban...
Nem baj. Magasak vagyunk legalább.

Hogy mi az ember? Az ember... Az ember!
Ó, az ember, ki pápák bőrébe bújt.
Szent farkas sok tisztátlan bárány közt,
ki szenteltvízben gazdag pogányt füröszt.
Felépít cédulákból katedrálist,
a halál közben emészti a népet,
s "Isten akarta!" - szavuk zúg aranyból;
vérrel festett jeruzsálemi képet
adnak kenyér, remény helyett a népnek.
Szent álszentek s álszent szentek szobra áll,
baljukban kereszt, jobbjukban kard s halál,
és övék a világ... A máglya lángja
mellett melegednek téli napokon.
Mondják: egy Úr azt mondta, meg van írva:
a Föld: minden közepe; lapos világ.

Ám valaki körbemenni kész.
Ó, Kolumbusz, tudtad volna minek mész
neki hajóddal! Mely partba botlasz?
Azt kívánnád: Santa Mariád bár ne ért
volna soha célba! Nem haltak volna
meg oly sokan pluszba még, az aranyért.
Hisz mi Ádámnak bűne? Csak egy alma.
Istenem, mit teszünk! ha láttad volna
üveggömböd előtt palotádban,
tán nem lettél volna oly makacs, hogy egy
átkozott gyümölcsért felkapod a vizet!

Selymes kezű nők varrják zászlaját már
rég elveszett isteni igazságnak.
Fehér selymük megtölti friss, tűszúrta
sebből csorgó édes vérük, jajszavuk.
S indiánosdit játszik Custer gyerek,
irigyek s tűzzel-vassal meg a többiek.
De mi végre? A nemes halál miatt?
Hisz annak az első bunkóütésnél,
mit az egyik bunkó neandervölgyi
a másik bunkó neandervölgyire
mért, hitele megszakadt.
Zsákutcába futott egy majom: ember;
sorsa az, hogy a földön sorsa többé
semminek ne legyen.

Ó, siratlak ember! Hogy megölted:
Szókratészt és Arkhimedészt;
hogy megölted, kinek élni kellett volna,
s aranypalástban él a holtak holtja.
Hogy ugyanaz, ki azt mondta: a Föld lapos;
azt mondta: nem kering; majd: nem forog;
s most ki tudja, mit mond, ami nem igaz.
Ezért kellett meghalni millióknak,
és azért, mert egy hülye ült trónon
szép bíborszegélyű tógában,
vesszőnyalábba szúrt bárddal, koronával;
s ki később papi süveggel, szent szavak
mögé rejtve szentségtelen lelkét;
s ki nemrég svasztikát rajzolgatott
a térképekre, mint egy rossz gyerek.
Hisz a születéssel csak a pusztítás,
mi ösztönösen jön. Az építést
véres verejtékkel tanulnunk kell!

Siratlak ember s világ!
Mind a hét napon, melyen Isten megszült.
A zöld terítőket letépték régen,
s kelvin-nullára hűlt a lelkünk már.
A békegalamb szárnyát tört madár,
a friss vizű forrás döglött vizet hány.
Úgy kezdődött: "Legyen világosság!"
És lett is fény a hatodik napig,
ám ekkor nőtt oly nagyra a világ,
amily nagy lett ma Istentől emberig.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3209
Időpont: 2008-02-22 09:57:03

Elgondolkodtató, mi több megrendítő gondolatokkal teli, nagyszerű alkotás.
A.



Alkotó
Davey
Regisztrált:
2007-08-18
Összes értékelés:
236
Időpont: 2008-02-10 08:05:52

Köszönöm a véleményeket. Ez a vers, már jó régen érlelődött bennem, de valahogy soha sem jutottam el a megírásáig.
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-02-04 17:28:37

Kedves Davey!
verseddel olyan magaslatokat nyitottál meg előttem, hogy döbbenten ülök, elképesztő, ahogy írsz!
Érett, kiforrott gondolatok tódulnak az olvasóra, ífjú szívedben nagyon heves érzelmek vannak, szeretem verseidet, mert mélyen elgondolkodtatnak...
Csak gratulálni tudok!:)
szeretettel: s.
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2008-02-04 08:29:28

Kedves Davey!

Valóban az ember siratása, de vígsztaljon az a tudat, hogy legalább igazat írtál!
Nagyon tetszett,gratulálok!
Üdv,
Zsolt

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)