Megölnél, de már úgysem élek,
Szögesdrót mögött, már nincsen lélek,
Nem vagyok csak élő-halott,
Életfogytig dolgozhatok,

Dolgozhatok nektek, urak,
Mint féreg ki hús után kutat,
Megszabjátok életcélom,
Nem tudom, hogy meddig bírom,

Ha furcsán fogalmazok,
Kiválasztott vagyok
Kiválasztott vagyok,
Bár lehet belehalok.

Magas nekem a kerítés,
Feketék a falak,
Szabadulni nem remélek,
Néhány hónap alatt.

Évekbe telhet,
Míg élve elsorvadok,
Csak álmaimban érzem,
Hogy néha boldog vagyok.

Egy szelet kenyér,
Egy szép fürt szőlő,
Az éhsér számomra
mindennap oly gyötrő.

Nyugalmat nem találok
Már nem is keresek,
Hinni már nem tudom,
Hogy szabad lehetek.

Elfogadtam sorsomat,
Nem ellenkezem,
Hiába is lázadoznék,
Nem lenne jobb nekem,

Talán elengednek,
Egyszer egy szép napon,
s akkor majd elhiszem
van még holnapom.

A remény hal meg utoljára
Csak ezt mondhatom
A haláltábor árnyékában,
Lesz még holnapom.

Az álmok, melyek engem
életben tartanak,
Álmomban a szürke képek
Színné fakulnak.

Újra látom azt,
Ki már nem lehet velem
Majd felébredek reggel,
S eldobom nevem.

Ha furcsán fogalmazok,
Én kiválasztott vagyok,
Kiválasztott vagyok
Bár lehet belehalok!