HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49067

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: John von SacchiFeltöltés dátuma: 2008-02-05

Tudat rabja 1.

"- Szia! Köszönöm, hogy eljöttél. Rég nem találkoztunk. Mikor húsz éve utoljára láttalak, hibáztattalak egy kicsit, amiért faképnél hagytál. De rájöttem tulajdonképp nincs jogom orrolni rád. Meg kellett tenned. Nem várhattál rám az idők végezetéig.
Szebb vagy, mint valaha. Más és mégis ugyanaz. Ott voltál az utolsó tárgyalásomon? A gyerek lázas volt! Sajnálom. Talán jobb is így, nem kellett végighallgatnod, miket mondott rólam a bíró, még szünetet is el kellett rendelni, mert rosszul lettem. Dolgozol? Leszázalékoltak? Mivel? Idegi alapon?
Fiamat mikor láthatom? Azt sem tudja, hogy a világon vagyok? A Simon az apja? Még egy dolgot elveszítettem...eddig legalább hitegethettem magam, hogy apja lehetek valakinek. Olyan szokatlan, ismeretlen minden, két hete engedtek ki, s csak lézengek a városban. Oly érzésem van, mintha egy másik bolygóra kerültem volna. Az utcák többsége átnevezve, a régi kis kocsmák helyén bevásárló központok vannak, vagy jobb esetben csak közértek. Különös az is, hogy már reggel lehet kapni alkoholt, mikor bekerültem akkor még csak kilenc óra után lehetett italt kapni.

- Nem követted a változásokat odabent?

- De követtem, annyira amennyire engedték. De kikerülve teljesen más. Láttam rajtad, nem akartál megismerni. Fogytam egy keveset. Bent még enni sincs kedve az embernek. Főleg úgy, hogy senki sem látogatja. A rácsok mögött csak egy vagy a sok közül, kit meg kell őrizni. Az isten tudja meddig. Zárt világ és mégis nyitott. Mindent megkaphatsz, de mindennek nagy ára van.

- És mivel töltötted el bent az időt?

- Sokat aludtam és olvastam. Az alvás megmentett attól, hogy teljesen beleőrüljek, az volt egy olyan állapot mikor nem gondolkodtál. Maximum rémálmaid lehettek. Tudod hányszor ébredtem úgy, hogy kapkodtam a levegőt, hogy egy merő víz voltam? Sokszor, túl sokszor.

- Fordulj meg!

- Forduljak meg?

- Mi az ott?

- Még csak most veszed észre a tetoválást? Legszívesebben sikítanál, igaz? Ne tedd. Sok tetoválásom van. Te is külsőről ítélsz? A fejem hátsó részén például egy másik arc van.

- Hogy jutott eszedbe?





- El akartam rejteni magam. Álcázni szerettem volna az igazi énem. Jobb felkaromon egy kaszás. Sötét és hívogató. Sokszor meg akartam halni. De be akartam bizonyítani kibírom. Anyámékról tudsz valamit?

- Meghaltak!

- Senkinek nem volt annyi bátorsága, hogy közölje ezt velem? Nem volt szép, amit tettem tudom, de ennyit megérdemeltem volna. Sok mindent megbántam tetteimből. Hiszel istenben?

- Nem igazán!

- Nem baj, majd megtaláljátok egymást. Istenfélő lettem, rengeteg időt töltöttem el a biblia társaságában. Hogy lehet egy olyan kegyetlen ember, mint én istenfélő kérdezhetnéd. Erre csak azt válaszolnám, akkor voltam hitehagyott, mikor elkövettem a bűneim. Csak bízni tudok abban, hogy a mennyei atya megbocsát. És a kisöreg, Géza bácsi ott lakik még?

- Ő is meghalt.

- Már meg sem lep, bár amikor megtettem vele a tettem, akkor még nem tűnt annyira idősnek.

- Tavaly halt meg. Hetvenöt volt.

- Emlékszem Saci néni halála után kezdett el inni, a postás már a sarki törzshelyére vitte a nyugdíját is. Azon a napon is. Megvártam, míg kifizeti tartozását és lelök néhány felest. Nem mondom bírta. Belépett az előtérbe, fejemre húztam a csuklyát és a pénzét követeltem. Ő hadakozni próbált, meg olyanokat mondott nekem: ne tedd ezt fiam apád gyerekkori barátom, nem erre tanított. Meg olyanokat, hogy ne bántsam, mert élni szeretne. Csak tudnám honnan ismert fel! De nekem kellett a pénz, mert nem voltunk jómódúak és el szerettelek volna vinni moziba. Apámat hiába kértem adjon kölcsön, ő elhajtott avval, hogy még a számlákat sem tudjuk kifizetni, úgyhogy hagyjam őt lógva. A vágyam, hogy téged szerethetlek erősen hajtott, megragadtam a karját, rángattam, ellöktem. Akkorát esett, mint a ház. Körbe néztem, nem volt sok időm. Kiragadtam a belső zsebéből a tárcáját és kirohantam a kapun, pechemre pont akkor lépett be a postás. Rám ordított, hogy mit csinálok, de én meg sem állva rohantam......hozzád. Az öreg csúnyán betörte a fejét, de annyira hála az égnek (?) nem, hogy ne tudjon feljelentést tenni ellenem. Akkor már két hónapja jártunk, s gyógyíthatatlanul szerelmes voltam beléd. Pontosabban a tények tudatában, két hónapja szórakoztál velem, velünk. Simonnal és Velem is lefeküdtél, most már nem csodálkozom azon sem, hogy Ő is elmaradt tőlem. Mikor odaértem a randevúra, patakokban folyt rólam a víz. Te kérdezted: mi bajom? Én azt feleltem: semmi, csak az a nyomorult busz előttem ment el, és idáig rohantam, hogy el ne késsek. Szerettél Te engem?



- Igen!

- Akkor miért játszadoztál mindkettőnkkel?

- Nem tudtam választani.

- Azóta is együtt vagytok?

- Igen.

- Akkor jól választottál. Mivel foglalkozik most?

- Menedzser egy építési cégnél. -válaszolja a lány, s közben sűrű göndör hajába túr. Látszik rajta nem szeretne erről beszélni.

- Akkor nem szűkölködtök. Simonnak mindig is volt érzéke, hogy megtalálja a számításait. Jobb ma egy menedzser, mint tegnap egy sittes. Elmosolyodtál? Persze nevess csak ki, de ha kérhetlek, ne köpj le. Sokakkal találkozom - már akik felvállalják, hogy ismernek, s én is felismerem őket- s, bevallom kevesen nem éreztetik velem, hogy csak egy sittes csavargónak gondolnak, egy pattanásnak az élet seggén. Ott tartottam, hogy találkoztunk és jól éreztem magam veled. Remélem Te is velem. Teljesen feledni tudtam Géza bácsit, ahogy ott fekszik a földön vérző fejjel. Hazakísértelek a mozi után, te felhívtál magatokhoz, - mondtad apád nincs otthon, behívták sürgősen dolgozni, mert valaki nem akart bevonulni a laktanyába és ő katonai főügyész volt, ki kellett adnia az elfogatóparancsot - mindketten tudtuk szétvet minket a vágy. Egymáséi lettünk, éreztem én vagyok a legboldogabb ember, te is boldognak tűntél. Vagy akkor is Simonra gondoltál? Hallod, amit mondok? Figyelsz te rám? Igen, sok érdekesebb ember lehet körülötted, mint én elhiszem, de most figyelj ide.

- Ne haragudj, elgondolkodtam

- Ne kérj elnézést, csak azt ne.- előrehajolva megfogja a lány kezét.

A nő az ablakon bámul ki, nézi a villódzó fényeket, mintha megbánta volna, hogy idejött. Füle hallja a férfi beszédét, de agya vajmi keveset fog fel belőle.




- Szóval akkor csak az enyém voltál testben és lélekben is. Akár igazat mondasz, akár nem úgy hiszem ennek már nincs jelentősége. Feküdtünk az ágyon cigarettáztunk, te az órádra néztél: úristen tűnj el, gyorsan tíz perc és hazajön anyám.....szerencsére dugó volt aznap a városban. Szinte a föld felett jártam a boldogságtól, mindenkire mosolyogtam ki szembejött az utcán velem, gondolhatták volna ez nem normális. Nem is voltam, egymás után gyújtottam meg a Fecskéket. Kinyitottam a kaput, boldogságom tovaszállt. A földön még ott éktelenkedett a vértócsa, mely az öreg fejéből folyt ki a hideg kőre. Elszorult a torkom. Mennyből a pokolba? Kinyitottam a postaládát, az átkozott hirdetési lapokat (védje otthonát biztonsági ráccsal, dugulás-elhárítás, stb.) egy könnyed és mérges mozdulattal a szemetesbe vágtam. -még az is megeshet, hogy kidobtam velük együtt egy-két levelet is- Teszek rá gondoltam akkor. Ismét szembesültem a félig száradt vérrel, benyomtam a lift hívógombját, hátam a mocskos falnak vetettem, nehezen vettem a levegőt. Nem akartam én rosszat csak szeretni szerettelek volna. Leért a lift, felrántottam az ajtaját, megcsapott az áporodott húgyszag. A francnak kell emeletes házban kutyát tartani. Kinyitottam az ajtót, apám már ott állt egy szál alsógatyában, néhány kisfröccs után, és egy akkora maflást kaptam tőle, hogy nekivágódtam a falnak. Mi van vele?- kérdeztem magamban- Nem szokott bántani, csak ha nyomós oka van rá. Vagy tíz éve nem ütött meg, akkor azért kaptam, mert anyámat lehülyéztem. Eleredt az orrom vére. Szinte őrjöngött

- Mit csináltál Gézával (nekem Géza bácsival )? Legszívesebben széthasítanám a hátad, Gézával együtt nőttem fel, gyermekkori barátom, mint neked Simon. Legközelebb engem ütsz majd le a sötét utcán, vagy Simi apját? A postást is fellökted, legalább annyi eszed lehetett volna, hogy olyan cuccot veszel fel, melyet kevésbé gyakran hordasz. Csak a hülye nem ismert fel.



- Vártam, hogy még egyszer megüt, nem tette meg. Nem tagadtam semmit nem lett volna értelme, mert ha tagadom, nem kímélt volna, ütött volna ahol ér. Lehet, hogy hirtelen természetű volt nyugodjon békében, de egyet belém sulykolt: aki hazudik az számára halott. Nem fizikailag, emberileg. Gatyát és inget vett magára, töltött magának és nekem is felest, anyámat leküldte cigiért. Mikor anyám visszatért elszívtunk néhány cigit, közben kérdezett én válaszoltam. A bejárati ajtóhoz lépett, bezárta. Elkérte a kulcsaim.

- Nézd fiam, nem maradhatsz itt, de azt sem engedhetem meg, hogy innen elmenj. Meg kell értsd, értesítenem kell a rendőrséget.

Felemelte a kagylót, tárcsázott



- Halló rendőrség?......bejelentést szeretnék tenni......

- Folytatta, de agyam nem fogott, néztem üres tekintettel magam elé. A saját apám dob fel, ezt nem hiszem el. Nemsokára ott is voltak a rendőrök. Kérdeztek, válaszoltam. Bevittek. Anyám sírt, s utóbb elmondták (mert akkor még látogattak) sokat veszekedett apámmal azon, hogy meg kellett-e tennie? Na, persze állampolgári kötelezettség. Ezerszer feltett kérdésekre adtam már reflexből a válaszokat. Őszinte beismerő vallomást tett - írták a vallomásom végére, s mondták ezt "értékeli" majd a bíró. Közölték azt is, hogy az ellenem felhozott vád: súlyos testi sértés, melyért akár három évet is kaphatok. Azzal előzetesbe is vettek. Kattant a bilincs. Aznap nem aludtam, csak barátkoztam a hideg falakkal, a dohszaggal és cellatársakkal. Ők kérdeztek én nem válaszoltam, féltem tőlük. Kigyúrt tetovált óriások és girhes hímringyók szaga töltötte meg a cellát. Fuldokoltam az izzadságszaguktól, a látványuktól. Hetedmagammal egy alig ötször hármas, fénytelen, bezárt helyiségben. Két hónapig voltam velük ott, hiszen minden hivatalos hely malma lassan őröl, a végére egész jól kijöttem velük és már a nevüket is megtudtam jegyezni. Anyámék rendszeresen látogattak bizonygatva, hogy mellettem állnak, bármi is lesz. Szeptember huszadika volt - amíg élek, nem feledem el azt a napot- a smasszer jött be reggel és közölte, hogy indulnunk kell a tárgyalásra. Előző nap csomagot kaptam apáméktól benne egy vadonatúj öltöny

- Az első benyomás mindig fontos! - mondogatta mindig

- Talán azt hihette, egy új öltönnyel meglágyítom a bírót? Én nem vártam csodát. A tárgyaló terembe mindenki ott volt, kit nem akartam, hogy ott legyen. Anyám összes barátnője, fodrásza, ismerőse és ismeretlenje mondván ők még sose voltak igazi tárgyalóteremben. Remek. Lehet majd min csámcsogni. Meg ujjal mutogatni: nézd már, hogy lefogyott, biztos kábítószerezik is......nem gondoltam volna, hisz olyan jó gyerek volt......Aztán ott volt apám, mikor bevezettek és elhaladtam előtte lopva odasúgta:" szeretlek". Csak nem bűntudatod van?- gondoltam. Tényleg szeretett, de ezt nem adta tudtomra soha, de mégis éreztem. Most, hogy már nincs-nincsenek- nekem meg sem oszthatom velük azt amit érzek.

- Vádlott álljon fel!- zúgta a bíró

- Körbenéztem a teremben, és mivel senkinek nem akaródzott felállnia helyettem felálltam. Jött a sablonos procedúra, a vádbeszéd: fejemre olvasták szerelmem bűnét, rekonstruálták a történteket, meghallgatták Gézát is (nekem csak Géza bácsit), meg a postást. Géza bácsi elmondta, hogy nem haragszik rám, már megbocsátott és bízik abban, hogy én is megbántam már rég. Újra meghallgatták anyámékat is és vagy tíz másik tanút, én ekkor már csak néztem magam elé gondolkodva azon, hogyan is tovább. A védőm kapott ezután szót, s bár tisztában voltunk avval, hogy beismertem tettem, kérte a bírót értékelje pozitívumként, hogy megbánást tanúsítottam, együttműködtem a hatósággal, és különben is alig múltam tizennyolc. A bíró mintha nem akarná meghallani amit mond, csak a papírjaiba meredt, néha-néha felnézve belőlük. Egykedvűen vette tudomásul, hogy a védőbeszéd befejeződött, majd megkérdezte akarok-e az utolsó szó jogán mondani valamit? Nem akartam, csak némán felegyenesedtem feléd fordultam és csókot leheltem a levegőbe, majd anyámék felé fordulva töröltem le szememről egy könnycseppet. Intettem a fejemmel a bíró felé, hogy befejeztem és visszaültem. Túl fiatal voltam bocsánatot kérni.

A bíró elrendelt egy félórás szünetet. Esélyt kaptam beszélni veled, s anyámékkal, de semmi értelmeset nem tudtam kinyögni. A háttérből elkaptam ez-két szövegfoszlányt:

- Előbb kellett volna gondolkodnia, most bezzeg kesereg, láttad milyen álszenten dörzsölgette a szemét.

- Csupa jóindulat- gondoltam magamban- szántam akkor őket. Elrepült az idő, a törvényszolga visszahívta az arra hivatottakat a terembe.

- Álljanak fel! A bíróság meghozta az ítéletet. A Magyar Népköztársaság Nevében.......blablabla ( sose szerettem a hivatalos megfogalmazásokat, miért nem lehet azt mondani egyszerűen, hogy BŰNŐS?)......háromévi szabadságvesztésre ítélem, s két évre eltiltom a közügyek gyakorlásától. Fellebbezést az ítélet kihirdetését követő tizenöt napon belül lehet benyújtani.

- Sem az ügyész, sem az ügyvédem nem élt evvel a lehetőséggel, így jogerőre emelkedett a büntetés. Elköszönni sem hagytak tőletek, mondván majd úgyis jöttök. Hátranéztem, anyu apám vállán sírt, Géza (bácsi) a botjára támaszkodva keserűséggel a szemében állt mellettük, utóbb belegondolva azt várhatta el, hogy legalább odatolom a képem, vagy az utolsó szó jogán bocsánatot kérek.....szívből......szívből sajnálom. Szerinted, elfogadta volna? Most már mindegy, elfeledte az óta......örökre. Te is ott álltál szorosan Simon mellett, a karjai köréd fonódtak.....a mocsok.....a gyermeked apja. Csoszogott mellettem a kísérőm, majd beszálltam a rabomobilba, üres fejjel, kábán álltam magam előtt. Mondták, nemsokára átvisznek máshova, mert ez itt csak az előzetes.....nem mindegy hol rohadok? Átvittek. Mit mondjak? Nagyobb, jobban őrzött helyre vittek - már amit fel tudtam mérni a rabomobil rácsos ablakából. Bevezettek, majd a kötelező orvosi vizsgálat után minden személyes dolgomat elvették tőlem, leltárba vették őket.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-19 16:19:01

Nekem tetszett a történet, és jó megoldás, hogy a lány alakja csak néhol villan fel a párbeszédben, szinte monológ az egész.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-01-30 01:18:47

Szia Szőr!
"De rájöttem tulajdonképp nincs jogom orrolni rád."
Rájöttem, nincs jogom hozzá.
"A gyerek lázas volt!"
Értem. Lázas volt a gyerek.
"Oly érzésem van..."
Olyan érzésem van...
"De kikerülve teljesen más." Egymás után két mondatban is ott a "de".
Kikerülve teljesen más.
"...kit meg kell őrizni."
...akit őrizni kell.
Idáig jutottam, de van egy jobb ötletem. Nem szeretném átvariálni az írásodat. Ha gondolod, inkább egy alaposabb átolvasás után elküldöm neked E-mailban a javaslataimat. Amúgy szerintem, jó a témaválasztásod, az ötleted. Megyek, olvasom a második részt.
Üdv.
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-04-01 19:52:51

Kedves Barátom!

Köszönöm, hogy elovastad........nekem megtiszteltetés, hogy a CsakVan-tól kölcsönözhetem a címet.

Udv: John
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-04-01 19:51:04

válasz Borostyán (2008-04-01 19:33:23) üzenetére
Kedves Borostyán!

Köszönöm, hogy olvastál.........pedig úgy odafigyeltem a vádra:D
Sajnos a vesszőkkel állandóan hadilábon állok/álltam........tudom javítanom kellene ezen.....fogok is........


Üdv: john
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-04-01 19:33:23

Kedves John!
Tetszik a történet, jól játszol az idősíkokkal, tetszik a monológos megoldás is. Egy megjegyzésem lenne: a vád ilyen esetben nem súlyos testi sértés, hanem rablás. Ja, és akad benne jó néhány vesszőhiba, érdemes lenne erre is odafigyelned.
Üdv: Borostyán

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = I + J címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Szeptember ködöt köpül című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Molyolós ribillió... címmel a várólistára

aLéb bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Krémesség címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Rózsa lakodalom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)