HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48532

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: GoowykaFeltöltés dátuma: 2006-06-04

Naplóm...

Első fejezet

Ma reggel mikor beértem már mindenki tudta a nagy hírt, ami éjjel történt. Beus elmesélte, mikor kettesben voltunk a részleteket, és utána azt mondta, minden tökéletes volt, ami történt.
- Minden úgy történt, ahogy megálmodtam, és tudom, hogy ő az igazi, és mindig együtt fogunk maradni.
- Örülök, hogy örülsz, és legyetek örökre boldogok. De most már mennem kell, mert el fogok késni a megbeszélésről.
- Rendben. Most ráérek, mert Sanyi még dolgozik estig, elkísérhetlek?
- Most nem, mert szeretnék jó benyomást nyújtani, és még át kell néznem a beszédemet.
- Oké. Minden jót. Drukkolok. Majd este találkozunk a reinkarnációs tanfolyamon.
- Majd meglátom. Szia sok pussy.
- Hello. Akkor este.
Mikor oda értem a buszmegállóba, pont akkor jött a busz. Még volt két órám a beszédemig. Fél óra múlva megérkeztem a megbeszélésre, leszálltam a buszról. Bementem az iroda-házba, köszöntek a biztonságiak, és felmentem a megbeszélő terembe, hogy csendben át tudjam nézni a beszédemet. Mikor beléptem az ajtón nagy megdöbbenésemre már mindenki ott volt az asztal körül.
- Sajnálom, ha elkéstem.
- Nem kisasszony fáradjon be, mi jöttünk korábban.
- Szóval csak arra várnak, hogy megtartsam a beszédemet?
- Igen, hiszen a környezet szennyezést a szívünkön viseljük. Kérem, kezdje, ha felkészült.
- Rendben, ezt lepakolom, elmegyek WC-re, és utána itt vagyok, csak egy perc.
- Csak nyugodtan kisasszony.
- Kérem, szólítson csak egyszerűen Viktóriának.
- Ha ön így gondolja.
Kimentem a teremből, és azon gondolkodtam nem volt-e túl tenyérbe mászó az előbbi csevelyem az igazgató úrral? A legjobb lesz, ha felhívom anyát, és megbeszélem vele, ami történt. Azt szem hiába hívnám fel, úgy is dolgozik, és ha éppen a főnökénél van? Inkább nem zavarom, hanem veszek egy nagy levegőt, és visszamegyek a terembe az előadást megtartani. El is indultam, és ahogy a folyosóra fordultam megláttam egy volt iskolatársamat, amint épp bemegy a terembe, ahol nekem kéne előadást tartanom. Egyre gyorsabban szedtem a lábaimat, nehogy mint vetélytárs találjam vele szembe magamat. Mire az ajtóhoz értem kinyitotta, és kilépett rajta. Ugyan akkora lendülettel, mint mikor még az általánosban tiport keresztül rajtam.
- Szia! Hogy vagy?
- Hagy lógva.
- Oké. Csak gondoltam köszönök.
- Nem kellet, volna, csak hátráltatsz a munkámban.
- Segíthetek?
- Nem inkább menny be, a főnök már tűkön ül a kíváncsiságtól, három hete erre a megbeszélésre készül. Sok sikert, kelleni fog.
- Kösz, jó munkát
- Bárcsak az lenne. Keress, meg ha végeztél, 526-os a harmadikon.
- Oké. Szia.
- Szia.
Ahogy beléptem az ajtón az igazgató úr mellém ugrott, és felkísért a pódiumra, az ábráim, és a grafikonjaim már ki voltak készítve az alapján, a térkép alapján, amit a felszerelésem tetején találtak. Mielőtt elkezdtem volna a beszédemet az igazgató bemutatott, és utána átadta a szót. Először kicsit megilletődve, de elkezdtem a beszédemet, először kicsit dadogva ment, de egy nagy levegő segített folytatni. Mikor befejeztem a beszédemet mindenki állva tapsolt. Miután vége lett a vastapsnak felmentem a 3. emeleti 526-os kis szobába Annához. Anna szívesen fogadott, és ő akkor már tudta. Megmutatott egy falba rejtett kis ajtót, ami az előadó teremben kezdődött. Oda vezetett, és azt mondta:
- Hallod?
- Igen. Ez remek, köszönöm neked, hogy megmutattad ezt a remek rejtett helyet, köszönöm. Szia, mennem kell.
- Szia.
- Még egyszer köszönök.
Gyorsan kirohantam az épületből, és át az utca túloldalára "az igazihoz". Már az üvegablakon láttak, és fel is telefonáltak neki. Minél hamarább fel akartam menni az épület legtetejére, ezért a lépcsőn futottam. Az 5. emelet környékén egymásba futottunk, és a nyakába ugrottam.
- Képzeld, sikerült, felvettek.
- Hurrá.
- Most mi van, már nem is örülsz?
- De, persze, hogy örülök, de tudod, hogy nem kellet, volna elmenned.
- Már megint ez a duma, csak tudnám, mit tennék a nap 24 órájában egy akkorra már lassan palotának nevezett házban?
- Ott van a sok könyv, amiket felvásároltál a könyvesboltokban.
- Azokat már kiolvastam, és valami értelmet kellet keresnem az életemben. Már elviselhetetlen volt számomra az a sok szolga, és nincs egy olyan helyiség a villában, ahová ne követne a komornyik. A szolgák, pedig folyton hallgatóznak a csöveken, amik a házat behálózzák, és folytonosan pletykálnak a hálószobai titkainkról.
- Drágám, ha ez téged zavar veszek neked egy kisebb lakást a háztól távolabb, ahol te akarod.
- Nekem nem egy kisebb lakás kell, hanem valami, amivel tudok foglalkozni, és a te közelséged.
- Édesem tudod, hogy mindig megtalálsz, és bármikor felhívhatsz.
- Nem pont erre a közelségre gondoltam, hanem minden este hatkor hazaérsz, és mikor beléptél az ajtón, kinyomod a telefonod, és nincs semmi munka a házon belül.
- Egyetlenem tudod, hogy ez lehetetlen, hiszen nem érek rá veled vacsorázni...
- Gondolhattam volna, egy munka megbeszélés fontosabb, mint én. Szia anyánál leszek.
- Várj Édesem.
- Nem érdekel, gondold át a történeteket, és utána beszélünk.
- Várj.
Minél gyorsabban mentem, nehogy valaki megállítson. Az ajtót visszacsaptam, és az egész utca engem nézett. Már azt hittem sikerült megszöknöm a szolgák elől, mikor egy limuzin állt meg előttem. A sofőrünk volt, kinyitottam az ajtót, és gondolkodás nélkül beszálltam. Csak annyira engedtem le a helység választófalat, hogy megmondjam neki hova szeretnék menni. A sofőr szó nélkül elindult. A világ legmesszebb szegletébe akartam menni, és megfordítattam a limuzint. Végül is a nyaralónkba kötöttünk ki.
- Kérem, fáradjon be.
- Kisasszony nekem még vissza kéne mennem, hiszen este vacsora lesz önöknél, és még el kell vinnem, vásárolni a szakácsnőt.
- Szóljon neki, hogy ma nem megy haza, más fontos dolga akadt, ami halaszthatatlan, de engem ne említsen meg.
- Igen is kisasszony.
- Köszönöm, Roland.
- Máskor is szívesen állok rendelkezésére.
Elindultam felfelé a lépcsőn, és mikor konyítottam az első hálószobát a takarítónő nem volt egyedül. Visszacsuktam az ajtót, és tovább mentem. Estig ki sem jöttem a szobámból, csak amikor Roland szólt, hogy kész a vacsora. Lementem, kelletlenül megvacsoráztam.
- Hadja csak Roland, majd én rendet rakok. Látta erre a takarítónőt?
- Nem kisasszony. Nem láttam.
- Oké. Ha látná, kérem, ne engedje el, beszélnem kell vele, és ha csörögne a telefon, kérem, ne vegye fel.
- Igen is kisasszony.
- Köszönöm, ezt meg majd én elpakolom, ennyi a legkevesebb, amit tehetek, hogy segít nekem.
Ezek után egyedül maradtam a konyhában, és a síri csendet hallgatva ültem a konyhában. Hirtelen a telefon csörgése törte meg a csendet. A takarítónő lesétált, és felvette a telefont. Mintha ott se lettem volna elment mellettem.
- Tessék, ki az?
A takarítónő arca hirtelen megdermedt, és rám nézett. Letakarta a kagyló végét és mondta:
- Az úr keresi, mit mondjak neki?
- Csak annyit, hogy nincs itt senki.
A takarítónő folytatta a beszélgetést, mikor befejezte illedelmesen elköszönt és mellém állt a mosogatóhoz.
- Átvegyem?
- Nem, kell a csend.
- Rendben, akkor megyek.
Elindult kifelé és az ajtónál visszafordult.
- Akar róla beszélni?
- Nem, most nem.
Egy darabig még álltam a mosogatónál, utána felmentem, és felhívtam a Beust.
- Szia. Nem megyek a reinkarnációs tanfolyamra. Ne keress. Szia, sokk pussy.
Lementem a nappaliba, és oda ültem Roland mellé.
- Kisasszony, segíthetek még valamiben?
- Nem, köszönöm.
Roland elindult lefeküdni. Magamhoz vettem egy melegebb takarót, és beültem a fotelbe, bekapcsoltam a TV-t, és nézni kezdtem. Megint megszólalt a telefon, Vera megint lejött és felvette a telefon, nem szolt bele semmit, csak hallgatott, mikor befejezte, letette a telefont és elmosolyodott.
- Kisasszony, elfogadták a terveit a környezetvédésről.
- Tudom, már tudom.
Éjfél tájt sikerült elaludnom.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Goowyka
Regisztrált:
2006-04-13
Összes értékelés:
46
Időpont: 2006-06-07 14:22:57

Köszönöm szépen, a kritikát. Már egy ideje próbálok rá oda figyelni.

Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-06-06 16:57:45

Picit azért a helyesírásodra figyelj oda. Az is fontos. De tetszik, amit /ahogy írsz.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Savanyú képpel... címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Elhagyott helyek: "ég" címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) fogságban című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Rózsáink címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kifogytam címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel Zsófi elment címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)