HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1849

Írás összesen: 47332

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dodesz
2018-12-19 11:45:24

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: CrystalheartFeltöltés dátuma: 2008-02-10

Harangszó

     Kisgyermek voltam még, keveset értettem a világ dolgaiból. Minden egyszerűnek tűnt, mai szemmel visszatekintve még az is, ami akkor talán kevésbé. Az iskolában csak a jó jegy számított, mással nem gondoltam, a harag sem tartott soha két percnél tovább; és minden délután lementem barátaimmal a patakpartra játszani. Borzasztó nagy dolognak éreztük akkor, hogy gátat építhetünk sziklákból, felduzzasztva a kis csermelyt. Játszottunk. Az élet egyszerűsége volt egyben az élet nagyszerűsége is. A gondtalan kor elmúlt ízei végleg bevésődtek emlékezetembe. Ám van egy, mely mind közül a legélénkebben él bennem, és bizton elkísér az utolsó napomig.

     István bácsi éppen velünk szemben lakott egy hosszú, sokszor toldott, régi parasztházban. Az udvaráról mindig tipikus "faluszag" áradt - ma már tudom, hogy trágya, de mivel dédanyáméknál is hasonlót éreztem, az nekem már csak faluszag marad. Különös szerzet volt ám, de aki ismerte, tudhatta, milyen szeretnivaló ember is. Öregkorára csomó szerszámot halmozott föl, én pedig csak úgy ismertem, mint a bácsi, aki mindenfélében segít nekünk és a szomszédainknak. Ha kerítést állított fel az ember, ha ablakozni kellett, ha tetőt kellett javítani, István bácsinak mindig lehetett szólni, és már jött is készségesen. Hóbortos volt kissé, de ezért mi gyerekek csak még jobban szerettük.
     Emlékszem, egy őszi, de száraz reggelen, mikor a fák már sűrűn hullatták lombjukat, István bácsi csak beállt a kapunkba, és nézelődött befelé. Éppen az ablaknál tettem-vettem, így láthattam, és szóltam is nyomban édesanyámnak. Mint kiderült, a házunk falán egy jókora repedéssel szemezett annyira.
     - Szép jó reggelt kivánok, szomszédosszony! - köszönt öreges hangján, ahogy azt szokta.
     - Jó reggelt magának is, István bácsi - köszönt vissza édesanyám -, de mit tetszik úgy vizsgálni?
     - Há, csak lám azt a csúnya hézogot, ami ott tátong a kegyed falában. Nem kéne kezdeni valamit véle, a tél nem fog néki jót ténni! - mosolygott az öreg.
     - Valóban nem ártana, talán...
     - Ez a beszéd, hozom is, ami köll! - és nem is mondott vagy kérdezett többet, azon nyomban sarkon fordult, hogy áthordja a szerszámait, meg egy vödör száraz vályogtéglát. Leverte a lógó sarkot, és délre már be is tapasztotta, el is sietett. Mikor megszáradt napokkal később, már jött is, hogy bemeszelje. Igen, ez volt István bácsi, aki unalmában nem vált zsémbes öregemberré, hanem barátokat gyűjtött. Valóban nagyon sok mindenhez értett, állítólag a házát is ő húzta föl még annak idején egyes-egyedül, és később ő bővítgette, míg nem vitték el a jószágait. Viszont ha valaki megkérdezte, mi is a foglalkozása, mit szeret abból a sokmindenből a legjobban, ő mindig csak annyit felelt derűsen: "Az órát figyelni, és egy kötelet rángatni!" Ő volt ugyanis a falu harangozója, mióta a templomot is rendben tartotta, és igen büszke is volt rá, hiszen fontos és elmaradhatatlan feladat. Vállalt kötelességét pedig napról napra a lehető legpontosabban teljesítette, minden nap délben, soha egyszer sem mulasztotta el.

     Még azon a héten szembetalálkoztam vele a piac felől jövet.
     - Jó napot, István bácsi! - kiáltottam már előre, de úgy láttam, magától talán észre sem vett volna.
     - Szervusz, kisembör! Hát te mijjáratban vagy errefele? - paskolta meg a fejem búbját.
     - Csak a Petivel voltam a pataknál... - feleltem szórakozottan.
     - Ahm, értem én, láttam ám a kőgátotokat. Ugye tik csináltátok, eh?
     - Mi, mi... Aztán nézzük a békákat meg piócákat, és... De az István bácsi hová tetszik menni?
     - Hát ha már úgy megmondtad, én is megmondom. Meg köll néznem valamit, valami fontosat!
     - Fontosat? - érdeklődtem. Ha valami fontos volt, azt nekem mindenképp tudnom kellett.
     - Úgy ám. De sietnem köll, mindjárt idő. No, szervusz, kisembör, majd elmondom, mit láttam, mit hallottam - azzal elindult a tér felé.
     - Megnézhetném én is azt a valamit? - szóltam még utána halkan. Megtorpant, de hátra nem fordult, úgy válaszolt.
     - Végülis... miért ne... Gyer' csak vélem, nem sok idő. Nem sok idő.
     Azzal továbbhaladt, én meg baktattam a nyomában. Keresztülmentünk a piactéren, egészen a nagy tölgyig. István bácsi a terebélyes fa alatt nekidőlt a vaskorlátnak, hát én is melléálltam.
     - Mit kell figyelni? - kérdeztem.
     - Hát... - húzta föl bozontos szemöldökét - azt tudod-é, hogy a harangokat én húzom, eh?
     - Tudom, István bácsi, mindenki tudja.
     - Hát csak mer' olyan kicsi vagy míg. És tudod-é olvasni az időt a toronyrúl?
     - Ööö... tizenegy óra, ötven... valamennyi...
     - Ötvennégy - fejezte be helyettem.
     - Mindjárt harangoznia kell az István bácsinak, ugye? - szóltam, gondolván, hogy most nagyon okosat mondtam.
     - Kéne, igen - sóhajtotta.
     - És... Nem kéne már rákészülni?
     Akkor István bácsi hirtelen mintha vagy tíz évvel öregebb lett volna. Még sosem láttam úgy, mosoly nélkül, és a homlokán is megszaporodtak a ráncok. Vékony nyakán látszott, milyen sűrűn nyel, és bal kezével borostás állát gyűrte.
     - Nem, kisembör, most nem fogok. Most nincsen senki a toronynál, és nem is lész. Mojd... möglátjuk.
     Percekig csak szótlanul álltunk, mígnem a nagymutató már majdnem elérte az óralap tetejét. Akkor megint kérdeztem:
     - És... miért nem tetszik meghúzni a harangot?
     Nagyot sóhajtott, és szeme sarkával rám nézett.
     - Tudod, nem gondolnám, ami most van. Osztat mondta a tanácselnök, személyesen, hogy többé nem köll a harangokat húznom. És akkor én megkérdeztem, hogy ugyan más fogja-é? Válaszolta, hogy nem. Nem értettem.
     - És? - szóltam, mikor megállt a beszéddel. Megköszörülte a torkát, majd folytatta.
     - Nem értettem... mire mondta, hogy sajnálja, de a... modern... vívmányok a népet szolgálják. Osztán dolga akadt.
     - És mik azok a modern vívmányok? - érdeklődtem.
     - Az... azok új dolgok, amiket kitalálnak a tudós embörök.
     Azzal tekintetét újra a toronyra emelte, és nem szólt többet. Az a pár másodperc sokkal hosszabbnak tűnt, mint addig... Akkor az óra két mutatója összeért, és egy halk csendülés hallatszott a templom felől. Még egy, már hangosabb, és lassan kongásba ment át. Észbe kaptam, és István bácsira néztem. Nem érthettem még egészen, de éreztem, hogy minden kondulás a szívét szorongatja. Egy könnycsepp folyt végig jobb arcán, meg-megállva a sűrű barázdákban - látva ezt, önkéntelenül is összeszorult a torkom, alig bírtam palástolni. A harang pontosan három percig szólt.
     - Menj... haza, kisembör - hebegte alig hallhatón, de rám nem nézett, talán be is hunyta szemét. - Éd'sanyád bizonyost hiányol.
     Én szó nélkül elindultam, háttal, de utána is vissza-visszanéztem. Ő ott maradt.
     Attól fogva sokkal kevesebbet találkoztam vele, pedig még mindig segített a környékbelieknek, de a régi, eredendő vidámságát már nem éreztem rajta. Azután... a következő tavasszal egy család költözött a szemközti házba, és István bácsit többé nem láttuk.

     Én fölnőttem... Nem játszom és nem is nevetek annyit. Az élet bonyolultsága lefoglal minden időt, mégis sokkal üresebb így. De István bácsi alakja máig itt lebeg a szemem előtt - kedvességével, jóságával, és sokszor gondolok arra, ha döntenem kell, mit tenne ő...
     S közben eszembe jut, én vajon mennyit érek majd az eljövendő koroknak - és mennyit egy ember?

A Zöld Zsázsa által szervezett, 2008. január 9-es felolvasóesten hangzott el, ahol a téma "Napjaink Napvilágos szemmel" volt. Köszönet érte minden közreműködőnek :)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2009-02-23 21:30:26

Köszönöm, hogy ennyire kitartóan olvasod a dolgaimat, és hogy ilyen jó véleménnyel is vagy róluk! :) Bár most mindjárt frissítem ezt (nemrég átírtam kissé az elejét), tehát hosszú idő volt, míg ilyenre csiszolódott. Kb. egy év.
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1521
Időpont: 2009-02-23 17:13:07


Azt hiszem, négyszer olvastam el a feltöltés óta és csak most tudok igazából "hozzászólni".
Hozzászólásom rendkívül rövid : nagyon jó a történet kiválasztása. Bár próza terén laikus
vagyok, annyit azért elmondhatok, hogy megrendítő, ahogyan írsz, ahogyan érzelmekkel
átitatod a történetet. Több írásodat olvastam már, de / lehet, hogy az éveim száma miatt /
eddig ez tetszett a legjobban. Született tehetség vagy, ezt mondani sem szükséges.
Kívánom, hogy teljesüljön minden, amit elterveztél....megérdemled.
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-06-30 23:28:19

válasz Myrthil Tiller (2008-06-26 13:29:54) üzenetére
Köszi szépen mindkettőtöknek!

Célom is volt, hogy akinek lehet, valami saját emléket is elkapjon, hiszen úgy tudja magát leginkább beleélni, vagy elképzelni az érzéseket. Édesapádnak kívánom, hogy olyan sose jöjjön el!

Az írás többek közt azért is jó, mert van esély maradandót alkotni. :) Van szakma, vagy hobbi, ahol aztán nem igazán...
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-06-26 13:29:54

Kedves Crystalheart!

Őszintén bevallom, nagyon megfogott és elgondolkoztatott a történeted. Az én édesapám hasolnó szerepet tölt be itt a falunkban, mint a Te István bácsid. Eddig nem is töpprengtem azon, hogy ő hogyan fogja megélni, ha már nem lesz szüksége rá a falunak.

Azon viszont sokat gondolodom, hogy én mennyit érek. És legfőképp azon, hogy sikerül-e valamilyen maradandót alkotnom-e.

Üdv: Myrthil
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2008-06-12 19:36:24

Én még csak most jutottam el idáig, de megérte. Ismerős a bácsi alakja, az emberé, aki szinte egy mozdulatlan világban nőtt fel és az élete értelme az, hogy szükség van rá, nagy szükség és ha ez elmúli, elmúlik az ember is. Nagyon jó lett!

Üdv!
Hanga
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-02-24 23:30:41

válasz Borostyán (2008-02-22 17:35:01) üzenetére
Köszönöm mindannyiótoknak, hogy elolvastátok, a pozitív értékelést pedig pláne. :)

Csak remélhetem, hogy a majdani kész regényem is így fog tetszeni az embereknek, mint ezek a szösszenetek.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-02-22 17:35:01

Kedves Crystal!
Jól írsz, szépen fogalmazol és remek a helyesírásod... Azonban engem maga a történet fogott meg. Az ízes tájszólás plusz hangulatot adott neki. Gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Zelmann Tamara
Regisztrált:
2008-02-13
Összes értékelés:
170
Időpont: 2008-02-19 17:13:05

Lenyűgözött a történet..., az üzenete. Gratulálok, élmény volt olvasnom.
(Engem nem zavart a "de".)
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-02-15 23:37:17

válasz onsai (2008-02-15 16:39:16) üzenetére
Köszi, ezen azonban valószínűleg már nem javítok, ez ugye direkt felolvasásra, elmesélésre készült, ott még életszerűbben hangzott így. :) De tudnál mutatni pár példát, mik voltak zavaróak, hogy legközelebb ne essek ilyen hibába? (Amúgy 15 darab van a szövegben, kicsit tényleg soknak tűnik)
Alkotó
Regisztrált:
2007-03-23
Összes értékelés:
66
Időpont: 2008-02-15 16:39:16

Van pár fölös "de".
Nagyon jó írás! Teljesen átjött a hangulat. Gratulálok Chrys, és örülök hogy elkapták a grabancodat és új írást tettél föl. :P
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-02-14 23:39:30

Kösz, hogy olvastad! :) Valóban, nem teljesen fikció, egyik tanárom mesélte el pár szóban, hogy kiskorában a harangozó odaültette maga mellé, mert nem hitte el, hogy a harang megszólal magától is. Akkor annyira megfogott a kis történet, hogy mindig meg akartam írni, és ez a felolvasóest adott alkalmat rá, hogy valami fontos többletjelentést is szőjek bele. De persze nekem a történethez magához nem sok közöm van, azon kívül, hogy megírtam, nem vagyok hozzá elég idős. :D
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-02-14 11:08:07

szia Crys,

annyira megható a történet és gondolom nem csak fikció.talán István bácsi bele is halt a tehetetlenségébe? az idősek addig élnek, míg van mit tenniök.szomrúan szép az írás formai hibák nélkül...gratulálok


john
Szenior tag
Crystalheart
Regisztrált:
2006-04-16
Összes értékelés:
218
Időpont: 2008-02-11 22:30:48

válasz Zöld Zsázsa (2008-02-11 21:34:23) üzenetére
Köszi :) Nos, valóban nem egy nagy gyilokhalmaz, mint amilyeneket néha föltöltök, de mondjuk az Örökséghez tudnám leginkább hasonlítani az eddigiek közül, annyira tehát nem áll tőlem távol ez sem. Csak kell egy kellően jó téma, ami megfog, ugye én ebben válogatós vagyok. :D A formája nekem ilyen szempontból mellékes - bár nem elhanyagolható -, és a boncolt téma a lényeg.

Egyébként nem kell elkeseredni, mert a regényben is bizony kevesebb lesz az akció, mint a történet vagy a társadalomkritika. :) Csak azokat talán kicsit nehezebb kis epizódra bontani, így necces föltölteni is ide, hát maradnak erre a véresebb fordulópontok.
Szerkesztő
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2008-02-11 21:34:23

Akkor most méltatnám én először :)
Talán nem egészen a te stílusodnak érzem, de a téma meg a hangulata és főleg a negatív végkifejlet ;) azért ott van, meg az a különös látásmód, amivel meg szoktál ragadni minden témát; ez fórumon világlik ki legjobban és nekem nagyon tetszik, én ezért is "szavaztam" rá, hogy bentlegyen. Kicsit hatásvadász, ahogy ezt megbeszéltük már ott is :P de ez nem feltétlen és nem nagy baj. Összességében szerintem ez egy jó kis történet, s mivel elmondásodból tudjuk, hogy valós alapjai vannak, kellően megrázó is. És jó, hogy végre találtál egy végleges verziót, ami neked is tetszik! :P
üdv és örülök, hogy ott voltál!
Zsázs

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szaty bejegyzést írt a(z) Bús élet című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Apám gazdagsága című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

túlparti bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

dpanka bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati alkotást töltött fel Ködben címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) (az) Ősz melege című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 7. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 5. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 9. címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Mint tollpihe című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Villanás címmel a várólistára

Istefan alkotást töltött fel Virtuális gazdagsági analízis 2018 címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)