HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-02-11

Az egyesület 1.

AZ EGYESÜLET


A totális diktatúra és a kiteljesedett demokrácia között oly vékony és törékeny a határvonal, mint a folyón képződő első hártya-jég."

/Idézet: Dok dokitól, nem is Marxtól/


Kedves Olvasó!

A most következő történet fikció, a való életben nem fordulhat elő ekkora képtelenség. Szereplői kitalált személyek, ha valaki magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet! Példáim persze voltak, innen ezt ragadtam ki, onnan amazt, összegyúrtam, megsütöttem. Döntsék el Önök, fogyasztható-e?



TARTALOM:

1. Utazás Rosarioba
2. Előkészületek
3. A verseny hete
4. Kirándulás Bellával
5. Értekezlet és záróakkord
6. Dolgos hétköznapok
7. Hajrá csapatbajnokság
8. Magyar bajnokság Pécsett
9. Felkészülés Splitre
10. Madárka madárka
11. Csillag születik
12. Kincses ősz
13. Téli edzőtábor
14. Elnökválasztás
15. Világbajnokok leszünk
16. Mennyből a pokolba
17. Epilógus


Az író előszava:

Az Egyesület szatirikus regény. Romantikus szatíra, ha létezik egyáltalán ilyesmi. Paródiáját adja bizonyos emberi viselkedés-módoknak, kificamodott gondolkodásnak, a kimondott és leírt szó szörnyűséges megcsúfolásának. Hősei fogyatékkal élő emberek, "írástévesztők", akik pontos "j"-vel írják a "folyót" és ékezet nélkül a "szömörcét" A fogyatékos sportolók minden második évben világbajnokságra utaznak, távoli, egzotikus országokba. Tehetik, dől a pénz a kasszába. Elnökük nagy mahinátor, háta mögött ott áll egykori osztálytársa, a mindenható államtitkár. A "rendszer" nagyszerűen működik, aki betartja a szabályokat, annak nem kell félnie a jövőtől. A kérdés csak az, hogy a kis csalásokkal, ügyes svindlikkel összetákolt kártyavár mikor omlik össze.

A diktatúrák keletkezésének és kibontakozásának útjait szeretném érzékeltetni ebben a történetben, hiszen a közelmúltban ránk köszöntött demokrácia lépten nyomon teli van helyi, aprócska akarnokok ürülékével, néha kész csoda, hogy bele nem lépünk, -és persze azt is, hogy, környezetünknek, és sajátmagunknak milyen szerepünk van abban, hogy "tegelygurikat" a nyakunkba engedünk.

A szöveg itt-ott "írástévesztő" részeket tartalmaz, a mesélő maga is "fogyatékos", legalább is annak kell tettetnie magát. Az elején nagy gyötrődést okoz neki így írni, aztán belejön. Az "írástévesztő" szövegrészek váltogatják egymást a "normális" szövegrészekkel, mert Dok doki kiokosította a kis és nagybetűk, ékezetek, pontos J-ék, és LY-ok világában vergődve utat kereső Zant, /ő a mesélő, a válogatott csapat teniszedzője/ hogy az írástévesztés hullámzó, reverzibilis folyamat.

Az olvasó persze bosszankodik az időnként felbukkanó, nehezen kisilabizálható, pont, vessző, és ékezetek nélküli, összefolyó szövegen, -csak hadakozzon keményen, ha átevickélt a túloldalra, simább terepen találja magát, és türelme elnyeri méltó büntetését, eljutván oda, ahova az író szándéka szerint el kell jutnia. /A szerelemhez?/



1. Utazás Rosarioba



Tégely Rudival Ferihegyen, a repülőtéren ismerkedtem meg. Már az első pillanattól kezdve nagy hatással volt rám. Népes csoport közepén álldogált, lába előtt bőröndök, sporttáskák. Vállán átvetve nemzeti színű zászló, s a többiek is mind, mind piros fehér zöldben. Mások is jöttek a bejárat felől, csatlakoztak. S egyszerre csak valaki ajkán felcsendült a nóta:

"Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat..."

Földbegyökerezett lábbal álltam a terminál keramitnak tűnő kőkockáján. -Kik ezek?

Azt gondoltam, valamiféle versenyző csapat. Az olimpiára mennek talán, vagy a világbajnokságra, -futott át a fejemen, de nem volt realitása, az önfeledten hujahózó emberek egészen különböző korosztályokból kerültek ki, volt közöttük fehér-szakállú agg, és pelyhedző állú siheder.
Nem bírtam ellenállni. Furdalt a kíváncsiság. Közelebb óvakodtam a csoporthoz, s megszólítottam a fennkölt mosolyú férfit, akit a többiek körbe vettek.

"Could you tell me mister..."

"Magyar vagyok" -mondta csendes derűvel az ajkán. Beszéljen magyarul, kérem.

"Ó, hát magyar! Persze, hogy magyar"-kapcsoltam, "ezért van a vállán magyar zászló."

A megértés isteni szikrájának fényében közelebb léptem hozzá:

"Meg-e tudná mondani uram, miféle csapat ez itten?"

Mondhattam volna, persze így is: "meg tudná-e mondani, milyen csapat ez itt" -de nem mertem a médiákból ismert szépirodalmi nyelvet használni, az emberek szíve hamarabb megnyílik, ha nem vág fel a másik. És valahogy azt éreztem, meg nem tudnám mondani miért, fontos nekem, hogy ez az úr sötét öltönyben, észrevegyen.
Rám nézett, végigsimított barnából őszbevegyülő szakállán. Arca komoly maradt, szeme azonban fényleni kezdett.

"Ez a magyar válogatott, uram!"
"Miféle válogatott" -néztem rá bambán. "Önök sportolók?"
"Sportolók vagyunk", -mondta magától értetődő természetességgel. "Rosarioba megyünk az IRTE olimpiára."
"IRTE, IRTE" -szégyenkeztem. "Ismerősen cseng. Mi is az, az IRTE?"
"Írástévesztők" -mosolyodott el méltósággal. "Mi itt mind írástévesztők vagyunk.
"Igen?" -csak ennyit tudtam kinyögni, ez is elég bambára sikeredett.

Zavaromat látva szívélyesen belém karolt, s kivezetett az éljenző tömegből.
-Álljunk csak meg itt a sarkon, -mondta a terasz végében, -itt zavartalanul beszélgethetünk. Maga újságíró?
-Nem ám, -ráztam meg a fejem. -Teniszedző vagyok.
-Teniszedző? -Úgy csapott le a szóra, mint kánya a húsra. -Na, ennek örülök. Jobb, mintha újságíró lenne.
Megszakadt bennem e kinyilatkoztatástól minden logika.
Miért gondolta a nemes vonású férfi, hogy én újságíró vagyok? És miért örül annak jobban, hogy nem vagyok az?
Forgattam magamban az elhangzott szót, mint fogatlan öregasszony, szájában a reggeli kalácsot. Kettőt se léphettem azonban semerre, ismét megszólított.

-Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Tégely Rudi vagyok a Magyar IRTE Egyesület elnöke.
-Gratulálok, -mormoltam esetlenül, pedig azt kellett volna mondanom: "örvendek" s meg kellett volna mondanom a saját nevemet.
Tégely Rudi nem vette zokon teljesen nyilvánvaló parasztságomat, fesztelenül folytatta.
-Azért mondtam, hogy örülök, mert éppen szükségem van egy teniszedzőre.

Repülőgép húzott el alacsonyan felettünk, a hajtómű sivításától csaknem megsüketültem. A gép elrepült, Tégely Rudi nem, ő szerencsére még maradt. És, hogy maradt, azzal olyan események vették kezdetüket, amelyek sorsomat más irányba fordították.

-Van néhány játékosunk. /Úgy hallottam szavait, mintha álmomban hallanám./ -Ők most nincsenek itt az utazó keretben. Még nem érték el azt a színvonalat, ami a nemzetközi megmérettetéshez szükséges. Elvállalná, hogy nekünk dolgozzon, s felkészítse versenyzőinket a világversenyekre?
A felkérés váratlanul ért. Hirtelenjében nem tudtam mit válaszolni. Valamit azért nyögnöm kellett.

-Hát, az attól függ....

Vállamra tette a kezét. Vonzott és taszított egyszerre ez a fidélis közvetlenség.

-Nézze, a pénze nem lesz túl sok nálunk. De delegáljuk az olimpiákra, és az Európa bajnokságokra. Államköltségen beutazhatja az egész világot!
Beszélt tovább, szép, színes szavakkal ecsetelve a jövőt.
Lenéztem az erkélyről az alant vonagló forgalomra. Taxi húzott ki a rezervált parkolóból, panoráma ablakos nagy busz érkezett a térre felajzott utasokkal. Választ fontolgattam, mélyen szántót, sorsfordítót.

-Foglalkozik fiatalokkal? -kérdezte, hogy átsegítsen a holtponton.
-Persze, -ocsúdtam fel. -Hogyne foglalkoznék. Az egyik játékosom korosztályos bajnok volt két éve.
-Ez nagyszerű, -mondta. -Hol van az a játékos?
-Hol? -Meg kellett torpannom egy pillanatra. -Tényleg, hol is van e pillanatban?
-Rákos-rendezőn van a pénztárban, -nyögtem ki.
-Mit csinál ott? Jegyet vesz?
-Á, dehogy. Ő a pénztáros:

Tégely Rudi mereven nézett. Nem tudtam, mit akar, de valami lógott a levegőben.

-Nem lenne kedve ennek a teniszezőnek velünk jönni Rosarioba?
-Tessék?! -Ijedtemben csaknem csuklani kezdtem. Rosarioba? Dejszen, az a világ vége. Hogy jönne ő, mezei egér ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen beüljön egy jetbe és elrepüljön a világ végére? Pénze sincs rá, meg különben is...
Tégely Rudi nyugodt, méltóságteljes hangon megismételte a kérdést.
-Nem lenne kedve ennek a játékosnak, velünk együtt, a mi költségünk terhére elrepülni Dél-Amerikába? A meghívás természetesen Önre is vonatkozik!

Azt gondoltam ekkor, amit Önök is gondoltak volna hasonló helyzetben, -viccel velem ez az ember. Kezdtem kicsit megsértődni. Mivel szolgáltam rá arra, hogy egy nagy formátum, egy olyan ember, mint a Tégely Rudi, méltatlan tréfát űzzön velem, kis senkivel? Hiszen hát, a repülő másfél óra múlva indul! Hiszen, hát a becsekkolás már elkezdődött!!

Látta rajtam, hogy megroppantam, naná, hogyne látta volna! Belemosolygott a szakállába, két karját összefonta a mellén. Nelson admirálisnak van egy ilyen szobra Londonban, azt hiszem a Panoptikumban, vagy a Westminsterben, áll, néz, mosolyog, két karját összefonja. A szobor abban a pillanatban ábrázolja a rettenthetetlen tengerészt, amikor Trafalgárnál Napóleon zászlós-hajójának, a Redoutablenek az ágyúlövése elviszi a fél lábát. Lenyűgöző élmény volt szembenézni a szoborral, olyan...hogy is mondjam...olyan emberi az egész... nézed a kőbe, vagy mibe zárt alakot, és elképzeled, hogy te vagy ő, és agyalsz ezerrel, te vajon mit tettél volna, ha akkor ott lettél volna, tüzelnek az ágyúk, hánykolódik a tenger, s neked egyszerre csak elmegy a fél lábad?

-Azt gondolja kedves fiatal barátom, hogy ez lehetetlen. Látom a szemén, azt gondolja!

Vállat vontam. Nem szeretem, ha mások a gondolataimban kutakodnak. Nem haragudott, fesztelenül cseverészett tovább. Annyi meggyőződés és képzelőerő áradt szépen zengő hangjának felém gyűrűző hullámaiból, hogy hitetlenkedésem ködfátyla oszlani kezdett.

-El lehet intézni, -mondta. -Én el tudom intézni.

Megnyomta az "én" szót, hogy jól értsem: ő mindent el tud intézni.
És ekkor, át se gondolva, mit teszek, végzetes lépésre szántam el magam. Vannak olyan percek az ember életében, amikor azonnal kell dönteni. Ez ilyen perc volt.
-Rendben van, -mondtam Tégely Rudinak. -Szaván fogom. Most rúgtak ki éppen az állásomból, mert megszűnt a klubom. Szabad vagyok, mint a madár. Ha óhajtja, rögtön felhívom az öcsköst, ő az a teniszező, akit az előbb említettem, az én hányatott sorsú unokaöcsém. Aligha kétséges, hogy rá tudom venni.
Nyújtotta a mobilját. -Beszéljen erről. Az egyesület fizeti a számlát.
Felnyitottam a kis gépet, elém futottak az alaplap színes ábrái. Kérdőn néztem Tégely Rudira. Nem tudtam kezelni a technikát. Hja, ez már a XXI. század. Komplett módon digitalizált.
-Csak nyomogassa a billentyűket, -biztatott. -Ha beütötte a számokat, az "enterrel" elküldheti. Követve utasításait eljutottam a búgásig, majd felcsendült az éterből kisöcsém megszokott, élettel teli hangja:

-Szervusz Gennyláda. Te vagy az?

Néhány rövid mondattal vázoltam, hol vagyok, s milyen ügyben hívom. Egy másodpercig néma csönd volt, aztán unokaöcsém belenevetett a mikrofonba, olyan hangosan, hogy el kellett kapnom a fülemet.

-Részemről a fáklyásmenet, -kiáltotta. Öt perccel ezelőtt mondtak fel. Akár a világ végére is elutazom veled, feltéve, hogy nem humbug az egész.

Biztosítottam róla, hogy nem az.

-Jó, -mondta -Jól van. Maj meglássuk.

Ő is szeretett így beszélni. Tőlem vette. Nem vettem zokon tőle. Miért is ne?

-Felülök a villamosra, már jön is egy, látom a kanyarba, és indulok.
-Nem jó, -súgta oda Tégely Rudi. -Fogjon egy taxit és siessen, ahogy csak tud. Mondja meg neki: mindent én fizetek. A taxit, az utazást, a felszerelést.

Tolmácsoltam az elnök szavait, majd elköszöntem unokaöcsémtől, s a kicsi mobilt összecsukva visszakezeztem. Megnézte rajta az időt. -1 óra huszonöt percünk van, -állapította meg tárgyilagos hangon. -Nos, lássunk akkor hozzá! Önöknek úti-málha kell, sportfelszerelés, ütők, cipők, labdák, repülőjegy, vízum és világútlevél.
-Útlevelünk van, -vetettem közbe.
-Nem baj.
-Csak az a probléma, hogy...
-Semmiség! Megoldjuk.
Karon ragadott és visszacipelt a terminálra. A zászlókba öltözött emberek kellős középen még mindig énekeltek: "újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat". Amikor megláttak, abbahagyták a nótázást és körbe vettek minket. Szakálas asszonyka térült, fordult, kérdezett valami, egy kopasz úr vágódott oda, őt ikerpár követte, hetven évesek, kezüket lengették, majd egy lány jött, huszonöt körüli, sugárzóan szép, kibontott hajjal, s egy csomagot adott át Tégely Rudinak.

-Hol van Arra Billie? -kérdezte a lánytól az elnök, miután a csomagot letette a lába elé. Nagy papírdoboz volt, madzaggal átkötve.
-Nem tudom, -mondta a lány. -Az előbb még itt volt.
-Kerítsd elő kérlek. Életbevágó.
-Rendben. Én is kellek?
-Persze, hogy.
-Rohanok.
-Nem kell rohannod. Csak fussál.


A barna lány elszaladt az információs desk irányába, eltűnt a tömegben. Néhány pillanat múlva már jött is visszafelé, nyomában egy fiatalember loholt. Lefékeztek előttünk. A többiek utat nyitottak.

-Ez itt Arra Billie, a titkárom, -mutatott rá Tégely Rudi az alacsony-magas, sovány-kövér figurára, aki szőke volt és barna, fiatal és öreg egyszerre.
-Ő pedig Delwnte Qjuwitt.

A lányra néztem, aki szép volt, mint a nap. Delwnte Qjuwitt? Micsoda név ez?

-Indián név. -Mosolyogva válaszolt a lány, fel nem tett kérdésemre. -Saskatchewanból származik a dédapám. És...Ön? Önben kit tisztelhetünk?

Megmondtam a nevemet: Zanzelekithenliczkyey Jenő.

-Hogy mi?! -Mindhárman egyszerre nevettek fel. Most először láttam nevetni Tégely Rudit, ezt a mérhetetlenül méltóságos embert, s meglepődtem, jól állt neki a nevetés, barátian közvetlen lett tőle, olyan, mint egy vidám ivócimbora a sarki kocsmából.
-Zan....-kezdte heherészve, de nem tudta folytatni, beletörött a bicskája. -Tudja mit? Maga, illetve te, mert tegeződjünk, ha már munkatársak lettünk, te ettől kezdve Zan leszel nekünk. Zan, a teniszedző.
Egy sor színes műanyag szék látszott célravezetőnek, hogy ráüljünk, meg is tettük nyomban. Tégely Rudi megnyerően zöld irattáskájából laptopot halászott elő, felnyitotta és billentyűzni kezdett. Táblázatok ugrottak fel a képernyőre, talán exel, mit értek én hozzá, de az elnök tovább lapozott és hamarosan rálelt arra, amit keresett.
-Nézd csak! -mutatott rá a kurzorra, lehet, hogy nem a kurzor volt, mondtam, hogy nem értek ezekhez a modern dolgokhoz, -nézd, ez itt a mi járatunk. Minden hely foglalt. Pedig, -gondolkodott, ujjai sebesen futottak a billentyűkön -pedig ehhez a géphez van közvetlen csatlakozás a Heathrown Philadelphia felé. Ezzel kell nektek is jönni, nem vitás.

Nem értettem az eszmefuttatást. Hát hiszen, hogyan utazzunk útlevél, vízum és csomagok nélkül egy olyan gépen, amelyiken amúgy sincs hely?

-Megoldható, -mondta, kitalálva gondolatomat.

Felpattant és dagadó vászonnal a közeli pult felé vitorlázott. Futottam utána, mint a nyúl. Mögöttem Arra Billie billegett a nyomdok-vízen. Az ablaknál ebben a pillanatban senki nem állt, a kisasszony magányos szőkesége a pult mögött megkérdőjelezhetetlen volt.
Az elnök három rövid mondattal vázolta a problémát.

-Tégely Rudi vagyok a MIRTE elnöke. Az olimpiára megyünk, Rosarioba. Két emberünk nincs a listán, de nekik velünk kell jönniük, államérdek.

-Melyik járatról van szó? -kérdezte a szőke lány készséges mosollyal.

Tégely Rudi előhalászott egy kis papír-fecnit, megnézte, és megmondta a járat-számot. A nő billentyűzött egy ideig, csóválta a fejét, újra billentyűzött, s megint csak csóválta.
-Sajnos nem megy. Minden hely foglalt, még a pótszékek is.
-És a személyzet helyei?
-Tessék?
A szőke lány ijedt csodálkozással húzta fel a szemöldökét.
-Azt kérdezem, kisasszony, hogy tudunk-e repülni a személyzet helyén?

A nő csinált egy loopingot, aztán hátra esett hídba.

-A pilóta helyén akarnak ülni, vagy a fedélzeti mérnök helyén?!
-Például ott, -mondta könnyedén Tégely Rudi. -Nézze. Sok jó ember kis helyen is elfér. Majd összehúzzuk magunkat.
-Jól van. -A lány legyintett, és összehúzta a függönyt. Részéről ennyi volt.

Azt hittem elmegyünk az ablaktól az iménti dicsőségben, de nem így történt. Az elnök határozott mozdulattal rávert az üvegre és bekiabált:
-A British Airways igazgatójával akarok beszélni. Most!
A függöny széthúzódott. A nő arca piros volt, hebegett.
-Nem lehet beszélni az igazgató úrral.
-Dehogy nem lehet. Akarja, hogy a miniszter úr szóljon ide?
-Rendben van. -Sóhajtott a szőke lány. A telefonhoz nyúlt, leemelte a kagylót, tárcsázott. Angolul beszélt valakivel, aztán visszatette a kagylót, és odaintett egy londinert.
-Kísérje fel az urakat Mr. Smithez.

A fiú előttünk haladt, követtük fel a mozgólépcsőn. A kilépőnél Tégely Rudi megállt, én is megálltam mögötte. Arra Billie belém ütközött hátulról. A londiner hátra pillantott és megállt ő is.

-Te ne gyere velünk, -mondta az elnök Arra Billienek. -Intézd inkább a csomagokat. Szerezz be két, nem, négy menő teniszütőt és labdákat. -Kérdőn nézett rám. Wilson legyen? Vagy Head? Azt mondod Head? Jó, Head, a legújabb. Sportcipőt, négy párat, milyen méretre is? Igen. 42-est és 43-ast, Pumákat. Vagy Princet. Mit még? Tréningek, pólók, pizsamák. Fogkefe, borotva. Gondolkozz, rád bízom. Delwnte Qjuwitt pedig hívja fel a külügyminisztériumot az útlevélért, és a vízumokért. Szeles úrral beszéljen. Kiemelt kategória, elektronizált és digitalizált kártyára kérem, államügyek tízes fokozat, vészhelyzet megjelöléssel, a szokásos linkekkel.

Folytattuk a vándorlást fenn, a második szinten. A hatalmas üvegablakok mögül egy pillanatra, ahogy odanéztem bevillant a külvilág sápadt téli képe, óriásgép landolt a távolban, egy másikba éppen most szálltak be az utasok, sárga reptéri autó farolt ki mögüle.

Smith úr már várt minket, szikár volt és szívélyes, de csak a fejét csóválgatta keserves elszántsággal, amikor Tégely Rudi előhozakodott a dologgal.
A társalgás angolul folyt, a felét értettem, a másik felét nem.
Amit értettem az, az volt, hogy a derék úr a leghatározottabban megtagadta, hogy itthon hagyja a másodpilótát, s az egyik pincért, felajánlott ellenben egy másik repülőgépet és egy másik időpontot.
Kezdtek belejönni a vitába, Tégely Rudi végül már ordított, nem értettem, mit ordít, de sejtettem, hogy államérdekre hivatkozik, mint odalenn a terminálon, az információs desknél. Ekkor a diri is felcsavarta a hangerőt, nyilván a szabályzatot citálta, végül patt helyzet alakult ki, csend lett hirtelen, s ebben a lélekölő csendben Tégely Rudi egyszerre csak a zsebébe nyúlt, elővette mobil telefonját és feltárcsázott egy számot.

A vonal másik végén a külügyminiszter jelentkezett személyesen! Hallottam a hangját, hallottam, ahogy beleszól a telefonba: itt Fitter Lóránd beszél!
Rudi ismerte a titkos számot, a közvetlen vonalat!
-Osztálytársam volt a Szemerében, -súgta oda nekem, a pillanatnyi szünetet kihasználva, -nagy nőcsábász a Lóri, -és tartotta a kagylót.
Néhány szót váltottak, majd Rudi átnyújtotta az íróasztal fölött a készüléket Smith úrnak.
A derék angol feje veresedni kezdett, amíg a magyar külügyminisztert hallgatta, keményen ráharapott arra a kicsike faszipkára, amit kilógott agyarai közül, és csak ennyit mondott: all right!
Visszaadta a mobilt az elnöknek, felvette saját zsinórosát és hívta a járatot.

-Officer Tallet and one girl would remain here. On their places two passengers going to fly. That's all. Thank you.

Elbocsátott minket. Mire visszaértünk a terminálra, ott voltak a csomagjaink Delwnte Qjuwitt lábainál. A pultnál a szőke lány közölte, megérkezett online a külügyminisztériumból mindkettőnk vízuma és útlevele. Államérdekből utazunk, én a pilóta-fülkében Mr. Tallet, a fedélzeti mérnök székében, unokaöcsém, pedig a személyzettel, amit az angolok, teljesen érthetetlen módon "k'jú"-nak mondanak. Ittam a büfében egy jéghideg dobozos sört. Teljesen ki voltam készülve. Öt perc múlva befutott a kis rokon, nekem rontott és ezt kiabálta:

-Itt vagy, hát vén Gennyláda!

A sporttársak nevettek a peronon, tetszett nekik, hogy az ifjú kedélyes egyszerűséggel gennyládának nevezi a bátyját. Tégely Rudi mosolygott, ezzel a mosollyal elfogadott mindkettőnket az egész csapat előtt. Szívem kinyílt, lelkem verdesni kezdett. Tartoztam végre valahova, értelmet kapott az életem.

A pilóta balra csűrte az óriásgépet, követtük a Duna keskeny, szürke szalagját, a Budai hegység meredek filoxerátlan ormai vakond-túrásokká szelídültek ebből a magasságból. Még mindig emelkedtünk, ránéztem a magasságmérőre, a mutató unott egyhangúsággal rótta a köröket, 9000, 10000, 11000 láb.
Felhőfoszlányok futottak alánk, elvitorláztunk fölöttük. A meg-megnyíló résekben utak pókhálója látszódott, befonta, keretbe zárta a fakó, sárgás, barnás, zöldes színekben áttűnő anyaföldet, erdők, mezők, szántóföldek szalagjait.
-Győr fölött vagyunk, -mondta a főpilóta, s előre bökött az ujjával. A gomolygó fehérség arra felé kettészakadt, s lent egy nagyváros légi térképe bontakozott ki: kicsi kockák, nagyobb téglalapok közé zárva, mint egy kubista festményen.
A motorok egyhangúan búgtak, a pilóta-fülke melege zsibbasztón hatott érzékeimre, elnehezülő pilláim alól kilesve láttam még a képernyőn, hogy 35000 láb magasan repülünk, sebességünk 950 km/ó, a kinti hőmérséklet mínusz 45 fok, aztán elaludtam. Végigálmodtam magam Ausztrián, Németországon és Franciaországon. A Temze torkolatánál jártunk, amikor a kapitány gyöngéden felrázott.

-Wake up mister Zan. Here is England bellow. We'll arrive soon.

Megdörzsöltem a szemem és kinéztem. A repülő dőlt és süllyedt. Tagolt tengerpart ugrott felém, egy nagy folyó tölcsértorkolata felett lebegtünk, a szigetek között csigalassúsággal manőverező, gyufaskatulyányi hajókat láttam.
A magasság gyorsan fogyott, egy perc sem telt bele, háztetők és kémények fölött suhant el gépünk.

-Fasten the belt please, -szólt a kapitány a mikrofonba. -Here's the captain. Ladies and gentlemen some minutes and we're landing on the Heathrow.

London repülőtere akkora területen fekszik, mint Rákospalota, a terminálok és gatek között mozgójárdák szállítják a passangerek áramló tömegeit, mintha valami futurisztikus filmbéli nagyvárosba csöppent volna az ember a rideg, fantáziátlan hungaricumból, a mozgójárdák között elektromos szerelvények húznak zajtalan álomszerű suhanással villogó fényreklámok alatt.
Belevetettük magunkat a Heathrow mély, kényelmes bőrfoteljeibe a 13-as terminálon, az üvegfalakon túl repülőgépek repkedtek, az egyik leszállt, a másik fel, egy pillanatnyi szünet nélkül.

-Mondanom kell valami fontosat, Zan, -húzódott közelebb hozzám bőrfotelja mélyén Tégely Rudi, az IRTE elnöke.
Balkéz felől ült, jobbomon Naz, az unokaöcsém, aki már a Budapest London közötti másfél órás repülőúton megkapta énutánam ezt a nevet, sőt, mire landoltunk és begurultunk a terminál elé, Nazból Nazy lett, majd Nézikeksznek kezdték szólongatni a sporttársak.

-Figyelek, -mondtam, -pedig, ej, dehogy tudtam figyelni, körülöttünk éljenzett mindenki, férfi és nő, agg és gyermek, énekeltek, lengették a piros-fehér-zöldet, s felcsendült újra harsogva: újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat...

-Ez csak amolyan technikai kérdés, nincs elvi jelentősége. Most, hogy a csapathoz tartoztok....-habozott, hogyan folytassa, -nézd, könnyebben el tudom számolni a minisztérium felé a költségeket, ha úgy állítom be, hogy ti is írástévesztők vagytok. A civil munkatársak után nem kapok támogatást. Érted, ugye?
Nem értettem, de nem számított. Legyen, ahogy Tégely Rudi kívánja, mit számít az, mik vagyunk papíron.
Az elnök folytatta.
-Otthon majd elvégeztetjük a szükséges orvosi vizsgálatokat. Lesz zárójelentés, ami tanúsítja. Ne törődjetek vele. Én mindent elintézek.

Nézikeksz önfeledten heherészett, hosszú lábát lóbálta a fotel karfáján.

-Azt hiszem az én esetemben nem is kell sokat sumákolni. Azért rúgtak ki a jegypénztárból, mert összekevertem az el ipszilonokat a pontos jékkel.
-Csak nem? -Ijedten néztem rá!
-De! -Csengő hangon felnevetett. -Magam sem tudom, hogy történt. Számomra is furcsa az egész. Képzeljétek. Leírtam azt, hogy a jegypénztár bevételei folyó hóban 15 százalékkal emelkedtek. Úgy írtam le a hivatalos jelentésbe, hogy a jegypénztárat lyegypentarnak, a folyó hót pedig fojohonak írtam.

Tégely Rudi felkapta a fejét. -Ez komoly?

-Mint a halál, -mondta a kisöcsém. -Ismétlem: ezért rúgtak ki!
-Nem is rossz, -mondta Tégely Rudi, -nem is rossz. Most már akkor tartsuk magunkat ehhez. Mondani mondhattok akármit, de amit leírtok, abban pontos j-t kell írni az ly helyett, és nincs ékezet, s nincs két t.
-És tudja, mondja, -vetettem közbe, -az sincs?
-Nincs.
-Pont, vessző, nagybetű?
-Mi írástévesztők vagyunk!
-Ez azt jelenti...?
-Pontosan.

Elméláztam egy pillanatra. Nagyon furcsa lesz ezután levelet írni. De hát, mit számít az! Évente, ha két levelet írok. Egyet az USA-ba Polly nénémnek, másikat Dodó bácsinak spanyolba. Ők majd bosszankodnak, had bosszankodjanak. Majd egyszer, ha találkozom velük, kimagyarázom.

......Most, két és fél évvel az első találkozás után, amikor ezeket a sorokat papírra vetem, papíron még mindig írtés vagyok. Vagy már nem vagyok az? Nem tudom, nem tudom. Minden esetre Tégely Rudival nem akarok ujjat húzni. Az ő keze messzire elér. Úgy kell tehát folytatnom ezt a történetet, mintha írástévesztő lennék. Nem szabad, hogy kiderüljön: nem vagyok az!

a 13-as terminal lukteto forgalma elotunk hulamzot a vilag minden tajarol szarmazo nepek negerek malajok indusok turemkedtek egyik gatetol a masikig oszetorlodtak a korlatoknal majd szetoszlotak atadtak hejuket uj csapatoknak mint fojo arja a falevelet a magyarok kisded populatiojat ugy sodorta tova az ár....mentünk amere a tobiek, s hiphop egy ket emeletes oriasgep gyomra nyelt be minket mint jonast a cethal
csoszogtam nezikeksz nyomaban a szuk fojoson ö szamolta az uleseket megtorpant egyszercsak hoppá monta es bevágodott az ablak mellé intve nekem fesztelenul zotyenlyek melé
sikerult lezotyenem nem szamitot, hogy vaakinek a csomagja a fejemre esett kiderult ara biliee volt ö mogöttunk kepeszkedett hohy elerje a lenyithato csomagtartot szabadkozott hevesen hadonászva nem kelet vona naeki mer nem haragutam ra ö is csak egy gyarlo irastévesztö ember mint én

elhejezkedtűnk vaártunk

Beszált minden utas de a gép csak nem akart elindulni tűkön ült már mindenki... vegre a kapitany handja szolt át udvözölt mindenkit a fedélzeten amit ezek a nyavalyás angolok boardnak mondanak ki tudgya mi okbol mi végre és végre gurulni kesztunk

a doki egyébként aszt mondlya az irastévesztes idöszakosan hulamzo alternativ reverzibilitasban nyilvánul maeg TTT ez nagyon lenyeges mer érzem nem fogom végegbirni, igy igy hat váltok neha ha elfaradok hogy példazzam az altaretev reverzibilitast remélem ebböl nem lesz baj dok dok-i maj igazollya, hohy ez igy tellyesen szabájos akar irást is ad rola biztos hohy ad két eszetendelyi baratsag fúz mar minket egymáshaoz sok közös emlek sikerek es kudarcok frenetikus ztazások AZ eljenzö magyarrokal vadregenyes tályakon alternativ országokban

a Repulo elrepult velünk felverekete magat a felhök folé es ottt mar biztonságban vtunk megált a nagy gép a hómezöhöz hasonlito paplan felet lebeget a nagy szelben minus 45 fokos hidegben es ebbe a nagy nyugalomba és békébe egyszere csak elkeszte a steméjzet szethordani az ebedet lehelytotttuk a kicsi asztalkákakat magubk előtt soört én a tvt is kikapcsoltam hohy joban tudjak koncsentralni az evesre

foliaba csomagolva erkezett az elso fogas -kibontotam- zaftos husi volt amit szeretek rizsel es zold korettel nagyon finom minden es ettem a muanyag késel es műanyag villaval mai mindig elhajlot a kezembe

bort kertem kettonknek

apro üvegben vöröset hoztak spanyol rose volt soha ijen jol mépg nem esett mindet megitam a desert elöt ugy hogy a deserthez kelet rendelnem meg egyet

aztan alutttunk, hortyogot a meletem levö ülésben nezikeksz is felébretttem egyszercsak mert rázot a gep veszetttül tegely gurit nem latam mere ül de ara bili elöreszolt mogulunk ne nyugtalankodjunk viharba kerültünk attol van a rázzzkodás
delwnte gjuwit pedig nevetet a középsó sorban es hátravetettte sötét feketebe futo hajat indian arca vidam es derüs voltvolt szemmel lathatoan nem rendítete meg a paerspektiva hohy lezuhanhatunk és meghalahatunk
kikeveretunk a viharbol ki hehetet kapcsolni megint az őveket
lépegetet felenk a pincerlány a székek kozot, kecsesen rengett melle halma megkedveltem ezt a lanyt anyira barátsagos es közvetlen elohozakotam a keresel hohy szeretnem megnezni a pilotafulket wait here please mosojgott rám beszelt elől valakivel asztan intetttt integetett menlyek oda
kinyitoták a fulke ajtajat a capitan székében hatra forulva barátságosan csipentet a szemével s mutata maga melet a hejet hohy üllyek oda

mindent elmagyarazot megmutata mejik műser mire valo hol kel be és kikapcsolni a robotpilotát hogyan mukodnek a kormanyók köszölte 20 perc mulva leszalunk piladalpiaban megkert menjek visza a sajat hejemre mer most már kézi iranyitasal viszi tovabbb a gépet ez nahyan leköti figyelméet, nem tud velem foglalkozni töbet

Aztán a szivéhez kapott heregni kezdettt száján hab futott ki ---szivinfartus gondoltam ---s vége lett hirtelen meghalt szegeny
engem felretoltak hogy a kapitan holtestét kivihessek ngy volt a ribilio a másodkapitan ult be az elso helyere arcan remület honolt "nem tudom kézel vezetni ezt a tipust" monta ram pillantva mer en meg mindig ot ücsörögtem a masik szégben

tanacskozni keztek mintha jelen sem lennéek olyanok voltak mint megriadt kiscsirkek a kotlos nélkuül,,, szétfutotak aztan ujra öszeröfentek bár a röfenés furcsa ah csirke az enber ---valaki beszelt a toronyal kozolte pilota nélkul rapülünk kozben egy masik crew beszolt a microfonba, hohy azsondlya, ki tud repülögépet fezetni néma csend es hulaszag let ben az utastérben az emberek keztek elbucsuzni az élettőol ami rővid ha valaki egy olyan gépen ül ámejiken nincs pilota s egster csak váratlanul tegejhuri szakálas feje jelent meg az ajtonyilasban s tegejhuri szája megkerdezte a legteljeseb lelki nyugalomba... mi a propléma

elmagyaraztam, rRáncolta a homlokát, nagy es namas gondolatok árnyékait veltem velfvedzeni mögote es valoban megszolalt

---te tudsz gépet vezetni nemdebár és vizslato szemel nézet rám

es valoban a heathrown amikor a borfotelekben beszélgetunk emlitetem neki gogy vezettem amr repulogepet persze az nem ijen utasszalito oriasgep volt de gurinak beugrot az otlet hogyan menthet meg mindanyiunkat

te fogod csinálni ---monta sziklaszilard meggyözödessel

jelentkeztem a feledatra nyombad, tegej szinte hipmotizált szúrós szemével

a masodpilota csuklott, és kerdön nezet ram

semi baj montam neki es biztatoan valon veregetttem ahogy kiakászálodott melölem a föpilota hejéröl

be calm szoltam mg rá szerencsétlen flótásra

megnyugodot átatta a kormanyt most mar csak a ropotpilotat kelet kikapcsolni elfelejtetttem hogyan kel de a masodpilota es tegejduri segítetek tegejmuri biztata a masodpilotat csinalja batran nem lesz baj mögöte ált bátorítota

a torony egyre küldözgete az itinereket tegejguri forditota
süjedj 8000ala jol van 6 fokal balra
az oriasgép kezesbaranykent engedelmeskedet a kormanymozdulatoknak ...nem is sejtetem enyire egyszerü lesz... elöre nyomtam a kormányszarvat hogy még jobban ereszkedö pájára áljunk ahogy a dorony elöirta a a horizont felfutott a gép óra fölé jócskan, fekszárny futomü halotam tegejguri hangját de nem tutam mejik kapcsolohoz kel nyulnom az elnok azonban segített megkerestettte a másodpilotaval a gombokat s szépen sorjaba ahogy kel benyomogatttak öket ---lehuztam a futomüvek gazkarjait csak egy icioicit hagytam rajta épencsakhogy legyen gazunk azert

latam amar a repuloter keskeny betuncsikját, alattam lebegett, mint tolpihe hullotunk feléje puhán zajtalanul s egyszere csak ahogy igy hulunk a semibe megszolal a microfon a dorony üvöltozik velünk azonal startoljun át, vészhejzet,,, errül a betonrul epen felszal egy masik gép

egy planat alatt kelet dönteni észleltem a kifuton elemelkedö gepet balra nem fordulhatam mer balra az epületek voltak tul alacsonyan repaltunk mar ekor sebesegunk 200 alatt fenekemen éreztem az átesés hataran egyensúlyozunk nagy gázfröcs a motornak karok ütközesig a földön most biztos aszt mondjak akik néznek uristen kigyulattt a repülogep persze mer langok csapnak ki a hajtómuvek kiomlinyilasan jobra csűrök nyomom tovább lejeb egyre ljeb elsuhanunk a masik gep hasa alat futomüvet be orditom magamon kivul es kapok a piros gomb fele a masodpilota elerti mit akarok ő is üvolt, mindenki üvölt körülötem csak tegejmuri nem, őo halgat--- keze megnyugtato nyomását a válamon érzem,,, aztán jön kersztban a beton átrobogun fölöte, egy méter magaságban, gáz le, ütkozésig a karok es csuszunk a fenekunkon a kavicsos talajon szikrázik alul minden sikojok türnek felém az utastirbül lasul a láda, bepördül, a job szarny lekaszál valamit es letörik

fekszik hasmánt ahatalmas jet a ket felszalloopaja kozoti hepehupas senki foldjen egy piszenes se halatszik tegejguri felkapja a microfont es beleszol ladies and gentlemen we've arrived welcome all of you in philadelphia
asztan... emlékszek, állunk az alytónyilásban elöl a masodkapitany es tegejguri vál-vál meletAAA mögötűk a résben éen, éljeneznek és tapsolnak az emberek a fedélzeten amit ezek a lököt angolok boardnak mondanak halatlanul jó erzes megha tudom is hogy mindez ovácio nem nekem szol hanem az elnognek főleg az elnöknek, aki megmentete a jetet es kétszáz utasát
tolongtunk megint a korlatok között egy turbanos indus rámszolt le kel veni a cipót és ahogy odanezek látom mindenki zogniban scozsog előtem egy urnak laptopal jukas a fuszeklija kibujik belöle a nagylabuja es akora a lábszag, hogy elhatol inen mohaCsig
átcsuszanok a kapun, nem sipol szerencsere de a nezikeksznek igen viszakuldik ki kel raknia a zsebeit kiderül a lakáskulcs bene maradt azert csörgöt a masina
sohajtok nezi is atjon nem fegyver volt csak egy nyavajas kulcs mért gondolják az iteniek hogy egy ojan fazon mint a nezi, iszlam terorida lene a legvadab szunita fajtábol, különben is ha már arol van szo a baseből sapkámat mért nem vétetttéek le velem, lehet hogy az alant /antant?/ csempészem be amerikaba a tömegpusztito fegyvert es nem a cipomben
A kijarat elot pulpitus szigoru tekintetu indus it is színes sejemsalal van a fejen korbetekerve kérdezi amikor odaérek elé

why are you here

se köpni se nyelni nem tudok hirtelenjeben ---ájl cséndzs hír--- suttogom halálra váltan end lívtu Rosario
all right bolint welcome to the States es elbocsajt
ha aszt montam a heathrowra hohy nagy azt kel mondanom philadelphia repterére hohy még sokalnagyob, akora mint a dunántul es a tiszántul egyszerü számatani atlaga sulyozás nelkül, ossevisa atobusszoztunk egy ideig piros lampaknal varakozot buszunk zold hulamban szaguldot gondoltam eltévetttünk es korbejárunk de szo sem vot ilyesmirol csak mantunk amare kelet es egyszercsak magérkeztünk egy oriasi terminal ele

kiderult azer hoztak ide mer inen fog felszalni a gep amejikel roSarioba repulunk

de ez odéb volt nehany orrával

amit a terminalon töltünk maj el, hol máshol, a fészkes fenébe is!

a terminalok a világon mindenhol egyformák repulhesz keletbermudatol a nyugat szaharaig e téren már amegvalosult az internacionalizmus amiről leNin álmodot

/Nem bírom így folytatni, muszáj váltanom, ha Tégely Rudi agyon vág is érte/

Nagyon fáradt és elcsigázott volt már ekkor az egész banda, a zászlók bekerültek a táskák aljába, ültünk, feküdtünk mindenhol, még a földön is, Piocakatinak és Ámbráscetnek például már csak Arralibi lába előtt jutott hely, a szerelmesek kucorogtak a koszos szőnyegen, körülöttük sporttáskák, nézték egymást, fogták egymás kezét és beszélgettek. Később megtudtam, azért nevezik Piócakatit a többiek Piócakatinak, mert igazi kis vérszívó szörnyetegként csimpaszkodik furtonfurt Ámbráscettbe és szívja, ahol lehet, mármint úgy értem, hogy a vérit de ez egy nagy mafla nem veszi észre mi folyik, és hát, lehet, hogy ez a jó neki, hogy ha szívják.

Tegejguri is közbeszolt egyszecsakmert a téma ismét a magyarság sorsa körül forgottt és ez álllando vitatrágyát képeszte
már idefele észrevetem mindenki elöszeretetel foglalkozik vele--- mere menjünk mijen iranyba a nemzet, mer ha csökentcsükuk az adóóókat s mas eféle terheket akor lehet hogy jövőre anyi penzt se tudunk majd szétosztani az ágazatok közöt, mint idén es megint csak kiabalni fognak az egéségügyben meg az oktatasugyben mért kell öket lerohasztani, de persze csak a válalkozok rohognek a markukba es elcsalják majd a kisebb adókat is, ugyanúgy, ahogy a nagyokat is elcsalták, ezt teszem en is, muszáj--- mert ha mondjuk keresek szazezer forinzot csak peldakepen mondom hogy könyeben lehesen számolni mert enyit nem keresek,,,, és enek ötven százalékát elviszi az álam márpedig elviszi jövedelemadoba áfaba kofaba tébebe iletekekbe hogy a feszke-s fenábe éeljek meg ötvenezerbül vagy enel is kevesebül ha az albárletemre egyedül harmincat fizetek amibe nincs még bene a viz vilany gáz es gőzös költség???????????????
És hogyan alapicsakk családot es neveljek gyerekeket, kihal igy az orszag, gondoskodnának inkáb arol hogy mindenkinek legyen tiszteseges megélhetése, mint canadaban

tejbeguzi felemelte a kezet hogy szolni kivan mindenki elcsendesedet azt monta igen igazunk van csak egy dologrol feledkezunk maeg arol a lehetősegröl amitszeChényi említ hitel világ stadion cimü munkájában nevezetesen: semibol nem lesz semi penzt lek tehát felvenni es befektetni de nem elherdálásra ahogy edig tetttük, hanem okos komoly plánumokra, melyek elöre viszik a nem- zetet

főlhördült valaki--- talan szabo oliver--- a hátam mogot levö fotelban terpeszkedet, halatlan amit tegejguri javasol mer ah ezt megvalositjuk meg nagyob lesz az álamadoság s az eu maj jol lebaszarint minket meg szankciókkkal él amitől koldulunk

az elnok a szakalaban babralt eszrevetem mindig ezt teszi ha magvas gondolatok feszkelnek mélyenszántó fejében es hevesen felkialtot

-szarok en aba mit tesz vagy mond az unio nekünk a mi magyar érdekeinket kel szem előőőt tartani

kifejtete hogy ma a vilagon a legnagyob ket elenség a globalizacio es az imperializmus ami szerinte öszefonodottt es közben körötünk hulámzot philadelphia repuloterenek színes tarka forrgataga

elöször halotam degejdurit beszélni nagy sorsfordito kérdésekrol es minden amit mondot anyira egyszeru érthetö es termeszetes volt mint a pitagoras tétele
beszamolt arol hogy emese hogyany bucsuzot el hu-Nortol es ma-Gortol balra menyetek mindig csak balra
jelképes ez az anyai búcsúszó elöre es peldamutato mert egyetlen kis nemzet se fog halat abból a hálóból amit az öszefonodottt nagytökések tartanak kezben nem ám hiszen ök makuknak akarjak kifogni mndet
egy olyan nép mint a magyar a vilag legősib legremekebbbb nepe a hatalmas partus birodalom egyenes ági leszarmazottya es letéteményese mejböl maga JEZUS KRISTUS is szarmazik nem haladhat jobkézfelöl a financtoke es a globalizacio farhulllámán nekunk masfele kel vitorlaznunk, balra kel tartanunk mindig csak balra

-radikalisan balra, -monta tegejguri, -az álam cuciális szerepvállalása es gazdasagiranyito szerepe csak igy delejesdehet ki
körölötttem nehányan hümögtek aralibi bologatot felemelte kövérkés beesett fejet kinyujtota rovid hoszu nyakat behunyta majd kinyitota kék szöld barna es sárga szemét
haja amely sportosan rövid volt a szemébe logot
akart valamit mondani mert kisimitota a háját a szemeböl a kezevel szaja szora nyilt aztan megondolta magát es mégse monot semit

en magam nem akartam vitatkozni tegejgurival egynémej dolgot azert nem értetem előadásábol en ugy tutttam a ösi magyarokanak semi közük nem volt a patrusokhoz mi a finektel es a velük rokon onoguroktól származunk a nyelvi egyezősegek eröl tanuskodnak esetleg a seldzsuktörkök kerülhetnek még szoba -terem- hal

elpöntyögtem kétejeimet idonk volt boven a rosarioi jarat heji ido szerint csak fel hatkor indul most meg fel harom van egy percel se tob
az elnok nem haragudot figyelmesen vegighalgatot majd azt válaszolta döbet kelene olvasnom s ha komolyan érdeklősök e felöl a dolgok felől ő hozzásegítt majd hogy a megfelelö szakirodalmat magtalaljam a ketüs honfoglalalásrol, ami mindent bebizonyit, mindenz megmagyaráz sőt az a kettőtos nem is ketos volt hanem hármas mert legeslegelöször igenis patriabol kiáramlo népek foglalták el krisztus elöt a karpatmedncet ezek magyarok voltak utana jotek a humok akik szinten magyarok voltak s aztan mink akik szinten magyarok vagyunk

vegre megis aba kelet hagynunk az eszmecseret es Fel kelet aálnunk mert delwntezumit érkezett futva a desk iranyabol es közolte rosz terminalra kuldek benunket at kel menunk egy masikra
ujabb utazas nezikeksz szerencsesen elkapot egy villanyos targoncat ara felpakoltuk a csomagjainkat kihajtotunk a 7-es busz vegálomáásahoz felszaltunk elbuszoztunk valahova ehy masik hejre és az indian-arcu lany azt monttta it mar jo lesz
csokiskekszet etünk cocacolat itunk az automatabol vetük ki ezeket a dolgokat tegejguri is onnan csak azt nem tudom hogy jutott volna hozá ha nem lene haladás es globalizáció es most mi a kikütőben ülnénk heringes hordókon a kétárbócos fedélzetén, ara várva mikor huzák fel a horgonyt
hogyan telefonálna akor mobilon ahogy épen most teszi vadgalambot csak nem küldhetne inen philadelphiabol a meszi magyarorszagaba,,, a vadgalambokat lelovik ugyse es a postahajo se er mindig célbe különösen akor nem ha

ha kitör a vihar

betolongtunk ujra a fémkorlatok közé cipö le es a sapka is mutatja egy másik malláj
ez is turbanos a fejemet ---elrtem mit akar át a kapun jön a szalagon a kosar bene a cipo a kalap es a kulcs es megyunk tovab elhgyjuk az egyesult alamok területet gudbáj gudbáj

Délamerikából nem sokat láttam, huszadik oraja utaztunk mar ekor alutam az ido jo részében amikor meg nem es felépretem hohy korulnezek csak a mozdulatlan felhőpaplant észleltem alatunk
a tv-monitor persze be volt kapcsolva, a szmulalt térképen sárga vonal mutata hol járunk épen a vonal végén kicsi repulogép türemkedet elöre mindik csak elöre ez vót a mi gepunk
amikor másadszor felebredtem konstataltam hohy elhgytuk brazilia teruletet es beleptunk argentinaba

aztan ujra alutam

Két folyó futott egymásba lenn, ez több órával később történt, ébren voltam ismét és kinéztem az ablakon, dőlt a gép, így hát tisztán láttam a folyók által alkotott ipszilont a méyben, Nézikeksz szólt: te kenykada ez mar rosario ottt lennn és tenyleg az ipszilon joboldali hoszu szára melet egy nagyváros légi térkepe tünt fel halványan áttörve a párán, a szokásos kép, négyzetek téglalapokba bezárva, ez volt hát a város, ahová készültünk, kelet és nyugat, észak és dél kapuja, jelentöös gabonakereskedelem irja a badeker

leszáltunk nem volt semi problema csak a borondjeink tűntak el marmint az enyem es a nezikeksze hiaba várakoztunk a szalagnál mar mindenki felkapta a sajatjat de a mienk csak nem akart kigordulni es vegul othagytuk az ures szalagot

az irteelnoke valmra tete a kezet ahogy csoszogtunk egymas nyomaban a megtorlodot tomeg kozepen ---nem bankodjatok ---mota ---ez a roSario egy nagyvaros itt mindent megkapaz ember maj beszerezük ami kel

Át kellett haladnunk megint az ellenőrző kapun, ez már ismerős volt, itt nem kelet levenni a cipőt és a sapka is a fejemen maradhatott,
a kijárat előtt két nygy panoramabusz várt benunket malaj vagy mulat technikusokal ok vezetek a jarmuveket mer rosarioba álami eloiras hohy a sofőröknek legalább technikusi vegzetsegel kle rendelkezniuk enel töb persze nem kizáro ok pelsaul egy egyetem vagy egy fóiskola vanak is szépszerivel ebe a szep szakmaba irastudoook nem baj az, jool keresnek s legalab inteligencs az ileto aki ot ül a volánnál

Kigyúltak a fények, mert az idő-eltolódás miatt itt már kezdett esteledni, s ahogy gördültünk befelé a közbontba a szeles uton palmafak sötét árnyákai bologatttak ketoldalrol, megérintett ennek a vadregényes városnak különös atmosferaja neger nepek meg egyebek mind sötétek nem a lehulo alkonytol hanem a boruk szinetöl nyuzsogtek az utcakon átbarmolódtak fékezés nélkül gondtalanul a mi buszunk előtt, nevettek, integettek, felszabadult latin világ ez, tűnődtem egyre joban bizsregő fenekemen

megerkeztunk a szalodahoz a tengerparton tronolt egy sorban a tobivel luxus categoria a büdös életbe se jutotam volna ijen hejre ha nincs tegejduri es az egyesulet a tengeről kiderult ahogy rákérdeztem hogy csak egy fojo a river la parana tele piranaval de ebe nem voltam biztos ezt csak en teszem hoza a pirana nagy valoszinusegel az amazonasban él es azert tünt olyanak a fojo mintha tenger lene mer nagyon szeles ezen a ponton es futkároznak gördülő hullámain a fények

a recepcion volt egy kis keveredés mer egy szemuveges vojager elenk dolakodot es kijenetettte oo a nemzetkozi sövetsegtöl valo elnezest kert de nem tuta elobb dudomasunkra hoznii ez az epulet a franciake akik mar megerkeztek s ln vanak az étteremben hogy vacsorazanak nagy sajnalatra at kel fardnunk a masikba nics mesze csak it a sarkon
a sarkot lehethohy félreértetem bár a neger ---vagy talán indian volt ---az idös vojager ---mindegy elég sotet--- határozottan cornert mondott, s a corner legjobb angol tudomásom szerint sarkot jelent de nem volt oz ahogy kimentunk egy megveszekedet sarok se csak a csilámlo fojotükör velünk szembe amirol mar tutam hogy nem tenger csak egy túl szeles delta

vegul elsimult minden mer a kovetkezo szaloda mar tenyleg a mi szalodank volt, semi uveg semi beton, hagyományos szeceszios falak es erkelyek féldombormüvekkel, mint odahaza a munkásutcában
vagy, mintha becsböl a singli straszerol költöztették volna át kőről köre 9500 kilometer távolságról, hápborgó tengeren

A vacsora apró rákokból állt és a köretből, nekem nagyon ízlett, csak a sör hiányzott, sör nem járt a vacsorához, hoztak helyette bort, odavalósit, illett megkóstolni, ez is rosé volt, kicsit spanyolos nem inkább franciás, spanyolos mégis, ha jól belegondolok

tegejguri megse kostolta egy asztalnal ultunk en es a keksz vele arabilivel es delenteqjuwital ám amikor a deszerthwz érkeztúnk es en kocintasra emeltem a poharamt az elnok felugrot es elszalat kiderult hánynia kellett mer felkavarodot a gyomra az egész napon kersztültaro repkedestül

a pirana Egyebként mindent megeszik, embert álatot, olvastam egyszer egy utleirásban, ugy emlekszem molnaR gabor irta a nagy vadász hogy a csonakbol kipotxant a vegyverhordozo mert talán sok tekilat ivot vagy mittttudom én es mire kihúzták a fojobol már scak a scontváza votmeg a szerncstlenek

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)