HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46414

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-05-23 16:40:01

Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: EghainFeltöltés dátuma: 2008-02-13

Hitchcock és az üvegcipellő

Háromféle felnőtt ember létezik.
Az első olyan valaki, aki szívesen emlékezik vissza középiskolai éveinek minden egyes percére. Hogy miért? Azért, mert népszerű volt, társai szerették, és igazán kedves, jó baráti közösség alakult ki körülötte, akiket talán a későbbiekben is viszontlátott.
A második típusba azok tartoznak, akiknek jóformán semmi véleményük nincs az iskolás éveikről: ott voltak, túlélték, sőt, még az érettségiük sem sikerült olyan rosszra. Voltak barátaik, de nem hagytak mély nyomot az életükben. Voltak kedvenc tantárgyaik, de felnőttként teljesen más területen dolgoznak. Volt kedvenc sportjuk, amit hetente többször űztek, na de kinek van erre mostanában, felelősségteljes, elfoglalt, dolgozó emberként ideje?
A harmadik csoportot alkotják azok, akik számára a középiskola leginkább egy Hitchcock-filmre hasonlított. Méghozzá a legrosszabb fajtából. Ki ne emlékezne az amerikai tucatfilmek szerencsétlenkedő főszereplőire, akik csúnyák, népszerűtlenek, nincs egy barátjuk sem, maximum egy önmegvalósítás-mániában szenvedő, szintén lúzer alsóbbéves? A hollywoodi filmipar nem hiába profitált rengeteget az ilyen típusú történetekből: főszereplőik valóban léteznek. Itt, ott, Magyarországon is, mindenhol. Csakhogy amíg egy ilyen film vége általában happy end, a csúnya főszereplőből attraktív főszereplő lesz, kiderül róla, hogy nagyon jó fej, és hirtelen mindenki megszereti, sőt, mi több, párt is talál magának, addig az átlagos, mindennapi vesztes örökre az marad, hiába vár a tündérkeresztanyára, a tökre meg az üvegcipellőre. A szőke herceg pedig már abszolút nonszensz. Csak elvégzi az iskolát (az sem kizárt, hogy kitűnőre érettségizik, hiszen csak szerencsétlen, nem buta), és ha rámosolyog a szerencsecsillaga, az egyetemen/főiskolán/munkahelyen minden megváltozik. Maga mögött hagyja a sok idióta osztály- vagy iskolatársat, akik lépten-nyomon csúfolták, megalázták, és amikor szegény már végképp a padlón volt, a biztonság kedvéért azért még belerúgtak egyet-kettőt, és megkezdődhet élete egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb szakasza.
De az a négy év... azt valahogy ki kell bírnia. És ez korántsem olyan egyszerű, ahogy a manapság a felnőttek gondolják. Hányszor hallottam már tőlük, hogy: "Addig örülj, amíg iskolába jársz!", vagy: "Miért vagy fáradt? Hiszen más dolgod sincs, mint tanulni!". Először is: a "csak" és a "tanulni" szavak kizárják egymást. Másrészt pedig: ha a felnőttek tudnák, mi folyik manapság a középiskolákban, soha nem mondanának ilyet.
Vegyünk egy átlagos középiskolát. Negyedikes tanuló lévén először is a tanárok csépelésével illene kezdenem. De ettől most eltekinthetünk. Manapság ugyanis a tanári kar semmi a diákokhoz képest.
Ijesztő, hogy az emberek mennyire tudják gyűlölni egymást, még akkor is, ha nem is ismerik a másikat. Adott például egy osztály. Egy átlagos negyedikes osztály egy átlagos középiskolában. A fáma azt diktálná, hogy négy év alatt egy értelmes fiatalokból álló közösségben kialakuljon egy bizonyos összetartó erő, valami, ami kötődés érzését erősíti bennük. Az életre szóló barátságok és a lélek mélységeit feszengető beszélgetések helyett azonban az utolsó hónapokra, melyek az egyre közelítő érettségi puszta gondolatától is rettegésben telnek, olyan ellenséges indulatok bontakoznak ki a két -vagy több -részre szakadt osztályban, hogy az egész évfolyam erről suttog a folyosókon sétálgatva, a menzán sorban állva, a délutáni röplabda-edzésen, sőt, az unalmas történelemórákon is. A gyűlölködés ráadásul úgy történik, hogy vannak olyan osztálytársak, akik egy szót nem váltottak a másikkal, mióta azon a bizonyos szeptemberi napon összehozta őket a sors (vagy a balsors, ahogy néhányan fogalmaznának).
De talán az ellenszenv az elején nem volt kölcsönös. Talán az, akit kiközösítettek, nem is tudott róla, talán nem érezte, hogy nem szeretik. Talán úgy gondolta, egész jól kijön mindenkivel. Egészen addig, amíg segítségre nem volt szüksége. Akkor aztán rájött, hogy nem fordulhat senkihez. Akiről addig azt hitte, a barátja, kiderült, hogy lelkes tagja a kétszínű, pletykafaló tömegnek. Attól a perctől nem tartozott többé a fent említett első típusba; menthetetlenül lezuhant a harmadik csoportba, ahonnan nincs visszaút.
Vagy talán mégis? Ha az ember szerencsés, találhat kiutat a bajból. Ha Fortuna rámosolyog, találkozhat valakivel, aki ugyanúgy különbözik a többiektől, mint ő. Ha a mosoly kicsit szélesebb, belecsöppenhet egy olyan társaságba, ahol nem néznek rá úgy, mint egy undorító csótányra, amit jobb volna eltaposni. És ha nem gyűlölik, megmutathatja, milyen is ő valójában. Nem kell többé szerepet játszania. A társaság pedig elfogadja olyannak, amilyen, minden hibájával és erényével együtt. A korábban magányos hármas egyszerre lehetőséget kap, hogy ismét az egyes csoportba lépjen, és örömmel emlékezzen vissza a középiskolás éveire.
Ezért azt tanácsolom mindenkinek, aki úgy érzi, a hármas csoportban vegetál: soha ne adja fel. Könnyebb kitörni Hitchcock-világból, mint bárki hinné; az embernek csak meg kell találnia az igaz barátait. És akkor talán már nem lesz szüksége sem a tökhintóra, sem az üvegcipellőre.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-03-12 23:22:59

Kedves fanofgd!
Köszönöm szépen a sok dicséretet (=D) és a kritikát is. Teljesen igazad van, én is ezeket a hibákat láttam a cikkben utólagosan átolvasva. Miközben írtam, akkor is éreztem, hogy egy ponton megakadtam, és már nem ugyanolyan lendülettel jöttek a szavak, mint az elején. =) Köszönöm a tanácsot az előzetes átgondolásról is, megfogadom! =) Többet is ki lehetett volna hozni a témából, de sajnos nagyon az utolsó pillanatban írtam meg a cikket, és ha nem vagyok abban a hangulatban, valahogy sosem sikerül olyanra, amilyenre eredetileg akartam. (Sajnos a megfelelő hangulat általában egy unalmas statisztika óra vagy emelt töri közben jön rám... =D)
Szóval, egy szó mint száz: mégegyszer köszönöm szépen a kommentet, és a jókívánságokat is! Örülök, hogy erre jártál. Várlak máskor is! =)
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-03-12 23:16:23

válasz dpanka (2008-02-22 17:51:50) üzenetére
Kedves dpanka!
Először is: nagyon szépen köszönöm a kommentedet! Örülök, hogy elgondolkodtatott, amit írtam, ez volt vele a célom. =)
Amikor megírtam a cikket, gondoltam, hogy hasonló kommentárokat fogok kapni, mint amilyeneket kaptam is. Tudom, hogy úgy tűnik, mintha felfújnám a dolgokat, mintha csak egy szokásos középiskolai csetepatéról lenne szó, de ez esetben tényleg nem ez a helyzet. Én is találkoztam már rengeteg olyan emberrel, aki szemtől szemben kedves volt, de a hátam mögött szidott, mint a bokrot, ez ellen tényleg nem lehet tenni semmit. Az emberek ilyenek, ahogy Te is írtad: kevés összetartó osztály, társaság van. De a mi helyzetünk teljesen más, mi heten vagyunk egy osztály ellen, és csak rá akartam világítani a dolog súlyosságára. Hiszen ha nem akarok lesüllyedni az ő szintjükre, más fegyverem nincs ellenük, mint az írás. =) (Bár ahogy ismerem őket, nem nagyon fognák fel, hogy róluk szól a cikk =)...).
Szerintem egyébként Te jártál a legjobban azzal, hogy nem tartoztál egyik klikkhez sem az osztályodban. Függetlennek lenni mindig egy jó dolog. =) Főleg úgy, hogy közben sok emberrel jóban vagy. De a mai társadalomnak -legalábbis ahol én élek, Pápán -nem az anyagi, hanem az értelmi különbségek a legnagyobb gondja. És ez ellen sajnos nem lehet mit tenni... =(
Mégegyszer köszönöm szépen a kommentedet! Remélem, legközelebb is számíthatok a véleményedre! =)
Köszönettel: Eghain
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2008-02-22 17:51:50

Kedves Eghain!
Konkrétan milyen hichcocki gyülöletre gondolsz? Kiabálás, veszekedés, vagy netán bunyó? Szerintem kevés összetartó osztály van. Minden társaságban vannak "klikkek" akik azonosan gondolkodnak. ki így, ki úgy. Mindenki mindenkivel egy osztályban nem tud jóba lenni. az én középiskolai osztályomban is voltak külön kis csoportok. Igaz a gyülölködés esetleg annyiból állt, hogy egyik a másikat kibeszélte, de nem több. szinte mindenhol ez van. a munkahelyen is. Pl ha hárman vagytok egy helyen az egyik szinte biztos, hogy a másik kettőnek nem tetszik.
A mi osztályunkban négy kis csoport volt. Én egyikhez sem tartoztam. Mégis jól éreztem magam. Talán jobban is mintha valamelyik közé tartozhattam volna. de ez csak az én személyiségem. persze jött egy új lány egy másik iskolából ahol őt az osztály nem szerette. a mi közösségünk sem fogadta be. Persze most elhiszem, hogy rosszabb a helyzet mint húsz éve, hiszen nagyok az anyagi külömbségek amik esetleg hozzátesznek az embernek még egy okot, hogy kirekesztett legyen. én sajnálom ha valakit kirekesztenek egy közösségből, de ugyanakkor neki is tenni kéne, hogy ne így legyen. Az írásod jó és elgondolkodtatott, talán ezért is írtam ennyit.
Baráti üdvözlettel Panka!
Alkotó
Eghain
Regisztrált:
2007-03-20
Összes értékelés:
105
Időpont: 2008-02-18 20:34:10

Kedves Poppy!
Nagyon örülök annak, amit írtál! Komolyan, végre nem az a snassz: "nagyon tetszik"-dolog (aminek persze azért örülök =)). Szóval... lehet, hogy egy kicsit felesleges volt a kerettörténet, de ha egyes szám első személyben írtam volna le a dolgokat, és a saját bánatomat sírtam volna el, akkor már nem cikk lenne, hanem novella (engem ismerve naplóbejegyzés =)).
Én, mint utolsó éves középsulis, bátran állíthatom, hogy ez most nem arról szólt, hogy magunkra akarom erőltetni az amerikai tinifilmek világát. Nem tudom, máshol hogy van, láttam már nagyon összetartó osztályt is, de a mienk nem ilyen. Ha egyszer egy vadidegen eltöltene velünk egy napot, fél kettőkor sikítva menekülne ki az utcára... csak rajtunk múlik (a végén említett barátokon és rajtam), hogy nem fajulnak el az indulatok, és nem mindennapos a hajtépés, mert egyszerűen nem vagyunk hajlandóak lesüllyedni az ő szintjükre. Bármit mondanak, mi csak csöndben ülünk, és kiröhögjük őket. Mert mi vagyunk az értelmesebbek. Ha ismernél minket, fel sem merült volna ez az egész tinifilmes dolog, hidd el... =)
Mégegyszer köszönöm a kommentedet! A negatív kritikából többet tanul az ember! =)
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1670
Időpont: 2008-02-18 18:58:17

Szia! Lehet, hogy nem kéne elsőnek írnom. Na mindegy. Előre bocsátom, hogy abszolút semmit nem értek a prózaíráshoz, cikket se írtam életemben, tehát ez csak egy laikus olvasó, max. irogató ember véleménye.
Szóval:
Szerintem, ha arról akarsz írni, milyen ma az iskolában kiközösítettnek lenni, netán hogyan lehet ebből kitörni (azt hiszem ez volt a cél), akkor tedd azt! Én feleslegesnek érzem a "körítést" a háromféle emberről, stb.
Ráadásul végig olyan érzésem volt, hogy az egyes szám első személyt szimplán harmadikká transzformálva próbálnád "elsírni" a bánatodat.
Te még annyira közel vagy ehhez az élményhez, hogy egy kicsit szubjektívebb, kevésbé óvatoskodó stílussal szerintem többet érne ez a cikk.
Amúgy én már régebben voltam gimis, nem tudom, milyen ez manapság, de nekem sokkal inkább úgy tűnik, hogy a mai gyerekek képezik le és majmolják az iskolákban az amerikai tinifilmek világát, és ezáltal az valóra is válik. Persze lehet, hogy nem így van.
Na mindegy, azért írtam ennyit, ha nem is pozitívat, mert megmozgatott valamit bennem az írás, és ez is valami, nem?
Üdv, Poppy

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Törő Zsóka: Sérelmek / Verletzungen címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nekem nyílt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Lángoló város című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Boldogságtoborzó című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Négysoros szerelem címmel a várólistára

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Mondj valamit címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIV. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Boldogságtoborzó című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyakozás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tatjána el nem küldött levele című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)