HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 126

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49206

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

T. Pandur Judit
2019-12-05 22:07:04

Szülinaposok
Reklám

Versek / szerelem
Szerző: Zöld ZsázsaFeltöltés dátuma: 2006-06-05

Repülök

Ágyamon fekszem, szobámban minden villany ég.
A ház sötét. Körülöttem csak a közelség.
Éjfél már elmúlt. Fényárban úszik a szoba.
Hozzád szállok gondolatban. Olyan jó volna...

S máris. Felemelkedek. A karom kitárom.
Szemem nyitva. Szédülök. Tudom, ez nem álom.
Nincs akadály. Átkerülök a zárt ablakon.
Üveg nem törik. Szilánk sem csörren nyomomon.

Utamon csak egy a gondolat, mi vezet:
bár foghatnám végre puha, meleg kezed...
Az alvó város fölött, az éjszakában,
suhanok egy láthatatlan fénysugárban.

Tündérszárnyamon megcsillan az ezüst Hold,
most egyszerre él minden, mi lesz és mi volt.
Egy különös érzés kerít hatalmába,
testemen áthatol a Holdnak sugára.

Egy vágy hajt csak: hogy álmodban Veled lehessek,
hogy, azon a másik tájon, ölelhesselek!
És én úgy szeretném csak, hogy észre se kell vedd,
Aludj csak hát. Fejed párnádra nyugodtan tedd.

Szeretnélek látni, bár Te engem nem láthatsz.
Álmod veled együtt várni, mit már úgy várhatsz.
Csak nézni, ahogy elsimul arcodon a ránc -
akkor veszi kezdetét ez a szédítő tánc.

Egy tündér tánca ez, amit álmodban látsz,
amit álmod multával sehol sem találsz.
De mézként édesíti minden éjszakád,
elűzi kis szívednek minden bánatát.

Megérintenélek, hogy Te ne is érezd;
hogy aztán csak a tündért, álmodban, kérdezd.
"Az álom csókja mondd, hogy miért oly édes?
Az ébredés könnye mindig miért véres?"

A tündér megbillenti lenge fátyol szárnyát,
és a semmiben látod már távozó árnyát.
Nézel csak utána és oly nehéz a szíved,
bár mosolygott... s ki tudja mért? - magad sem érted.

Egy perc csak, tűnő árnyát még merengve nézed,
s szemedet befogva már apró kezét érzed.
Felismered, pajkosan nevet, eléd röppen;
Honnan tudtad? - kérdi, majd kacagva ellibben.

Édes játék ez. S én látom szempilládon,
ahogy elsodor a földöntúli álom:
a felkavart szélben, ugyanúgy, mint hajad,
hosszú pilláid is nádként hajlonganak.

Csukott szemhéjadon is keresztülragyog,
mint ezernyi Hold fénye, fehéren csillog,
mit látsz: a tündért, aki nem töri a fényt,
álmod földjéről ahogy eltörli az éjt.

Szeretnék puha csókot lehelni arcodra.
A rúzsról megfeledkeznék - s nyoma maradna.
Csak mosolyognék ezen vagy halkan nevetnék,
s álmodban Belőled is egy mosolyt kicsalnék.

A tündér jönne - szivárványszárnyával legyint,
s tűnne a rúzsfolt, s ő is köddé válna megint.
Arcodról pedig, ott, ahol az ajkam érte,
Csillámok szállnának fel, fel a messzi fénybe.


(2006-03-08)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2007-01-09 15:30:33

Kedves Melinda, örülök, hogy ilyen behatóan foglalkoztál a versemmel, és hogy tetzett a formája - ezt akkor írtam, amikor még elképzelhetetlennek tartottam eltérni valamilyen szabályos versformától (akár olyantól, amilyenben már verseltek előttem, akár még fel-nem-fedezett-től) - azért ma már vannak szabadabb verseim is és ugyanannyira szeretem őket. Ez egyszerűen egy "más műfaj". Szóval ez jó.
Volt ám kritikád is szép számmal...
Tehát lássuk a válaszaimat.
"Körülöttem csak a közelség." - annyit jelent, hogy be vagyok zárva a négy fal közé, nincs távolság, vagyis nincsenek nagy távlatok, amiket beláthatok. Ennek illusztrálására javaslom a Végtelen közelség c. másik versemet.
"Utamon csak egy a gondolat, mi vezet" - sajnálom, de nem tudom, mire gondolsz. Az egyetlen, ami beugrik, az az "Egy gondolat bánt engemet" sor, Petőfitől, de egész biztos vagyok benne, hogy amikor írtam, ez eszembe se jutott. Vannak verseim, amikor tudatosan rájátszom egy ismert vagy kevésbé ismert versre, és tudom, hogy az sem hiba, ez egy költő eszköz, evokálásnak hívják (csak annak aki nem hallott volna róla). Itt véletlen a hasonlóság, és szólj, légszi, ha neked más, és hogy mi jutott eszedbe.
"testemen áthatol a Holdnak sugára" - számomra ez nem hangzott sután, kicsit régiesebb(nek ható?) szóalak, archaizálás, ha nagyképű akarok lenni. :) Egyébként az stimmel, hogy hát igen, a ritmus meg a szótagszám, lásd fent, erre nagyon figyeltem.
"kis szíved" - ez egy becézés... te nem így gondolkodsz, de szerintem ez teljesen helyénvaló, és mivel valóban a Kedvesemhez szól, ne haragudj, hog ezt foggal-körömmel védem. Egyébként a vershelyzet az, hogy épp az ágya szélén ülök, és nézem, ahogy alszik, - ugyan kiben ne ébredne ilyenkor az az ösztönös érzés, hogy most én vigyázok rá, mert védtelen, mert esendő; mert kicsi?
"Az ébredés könnye mindig miért véres?" - nos, ez, aláírom, meglehetősen groteszk. Már más is kifogásolta, hogy ott használom a vért, ahol nem kéne. Mintha csak fel akarnék vágni vele? De én szeretem a vért, és szívesen használom. Lehet, hogy nem illik oda. De ez az én "stílusjegyem" - néha olyat írok, pont oda, ahova, hogy megdöbbentő, nem helyénvaló, groteszk, kifordult kép legyen. Kicsit tükröz engem is.
Ennyit erről, a védelem nem kíván többet szólni! :)
Mégegyszer köszönöm, a dicséretet meg a kritikát is!
Üdv
Zsázsa

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese - II. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

túlparti alkotást töltött fel Karácsonyi mese – III. rész címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Álmok álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Forrás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ünneptelen Gróf című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)