HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46414

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-05-23 16:40:01

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2008-02-14

Ikerszülés

Alaktalan kupacba tömörülve álltak, a hidegtől mozdulatlanra dermedve. A magukra öltött vastag burkot belepte a friss porhó; nem lehetett tudni, ki öreg, ki fiatal, ki nő vagy férfi, és hogy mióta várnak már. Valójában egyikük sem tudta, hogy mikor jön a busz, és azt is csak találgatni lehetett, hogy jön-e egyáltalán.
Élettelen külsejük alatt azonban mindegyikük a pillanatra várt, mikor felhangzik a motor gyengéd búgása. Tekintetük egy-egy pontra meredt, de titkon a látóterükben levő többi hókupacot figyelték meg. Arra ugyanis ügyelni kellett, hogy a tömegben nehogy valaki előrébb kerülhessen, aki később érkezett. Ez ugyanis végzetes, vagy épp életbevágóan fontos következményekkel járt volna. Ez okozta azt a láthatatlan, belső bizsergést, mely a tömeget éberen tartotta.
És egyszer csak felhangzott a kellemes duruzsolás, a havat meleg fény világította meg, mely egyre közelebb húzódott a tömeg felé. Ekkor a várakozók meglepően gyorsan mozogni kezdtek, és az ajtó elé sűrűsödtek. Azok még zárva voltak, de a fény sejtelmesen szüremlett ki a melegből. A busz remegve várakozott, majd egyetlen gombnyomás feltárta az ajtószárnyakat, melyek növelve a tömeg általános feszültségét, egészen lassan nyíltak ki.
Ekkor a sok felismerhetetlen alak egyként tolult be a szűk résen, és dideregve igyekeztek a legjobb helyekért, ahol leolvaszthatják magukról a havat. Nagy közdelem folyt, mikor elfogytak az ülőhelyek, a többiek egymás testének szorulva préselődtek be. Az utolsók mögött kényszeredetten zárult be az ajtó. A maradék, aki nem fért fel, reménytelenül folyt szét a járdán, abban a biztos tudatban, hogy megfagynak, és senkinek sem számítanak majd a fehér hótakaró alatt.
A busz nehézkesen indult el. A motor felől sóhajtás hallatszott, mintha kilehelné a lelkét. Aztán lassan, de biztosan továbbgurult. Belül még élénk volt a mozgás, bár hamarosan mindenki elhelyezkedett, és ezen az állapoton eztán már nem lehetett változtatni a sokaság miatt. Az állókkal amúgy sem kellett számolni. Várható volt, hogy amint leolvad a hó a tömegről, elunják képtelen helyzetüket, a kényelmetlen utazást, és leszállnak valami közeli buszmegállónál.
Így a maradéknak egész kényelmes helye volt. Mélyen befúrták magukat az ülésbe, és nyugodt félálomba merültek. Biztonságban voltak. Valahonnan a hangszórókból halk zene szólt. Kissé recsegve, zajosan érkezett csak el a fülekhez. Meleg volt, és kellemesen ringott a busz teste a havas úton. A zene egyre tisztábban szólt, de a kábult tömeg úgyis csak valahol tudat alatt érzékelte. Fáradtak voltak, és elégedettek, az út pedig elég hosszú ahhoz, hogy kipihenjék magukat.
A busz egykedvűen haladt tovább, nem volt túlterhelve. Kicsit gyakrabban kellett tankolni, mint korábban, de egyébként nem volt gond a motorháztető alatt. Elég régi típus volt, de még abból a megbízható fajtából származott, amellyel nem volt sok gond. Szerelő is csak egyszer-kétszer nézett rá, pedig hosszú utat tett meg, és régóta járta a kilométereket.
Nagy sokára a városba érkeztek. A tömeg felébredt és mozgolódni kezdett. Volt, aki elragadtatottságában az ablakon kopogtatott, vagy a lábával dobolt a padlón. Ezt, úgy tűnt már zokon vette a busz, mert ütemesen kilengett jobbra-balra. Az utolsó pár száz métert rángva tette meg, a kipufogóból ömlött a füst, a motor pedig hörögve erőlködött.
A zene teljes hangerővel szólt, egy elragadtatott női hang énekelt a lelke legmélyéből, olyan magasan, és olyan gyönyörűen, hogy egy pillanatra megdermedt mindenki. A busz megállt. Az ajtók engedelmesen kinyíltak, és a melegtől kipirosodott arcú emberek kiömlöttek az utcára. Egy darabig még látni lehetett, hogy egy helyről jöttek, ugyanúgy kábultan tántorogtak, de aztán beleolvadtak egy még hatalmasabb tömegbe. Mindenki ment a maga dolga után.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2008-02-20 22:55:47

válasz Mimóza (2008-02-20 17:44:51) üzenetére
Bevallom, ez első körben eszembe sem jutott... de most, hogy mondod! :))
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2008-02-20 17:44:51

Köszönöm, h elolvastad. Ez egy metaforikus novella akart lenni...azt reméltem, hogy a cím alapján ki lehet bogozni...
De íme a kulcs: busz=anyaméh :)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2008-02-14 18:35:58

Nagyon jól elkaptad a távolsági buszos utazások hangulatát és pszichológiáját! Gratulálok! Viszont a címet, bevallom, nem értem...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Törő Zsóka: Sérelmek / Verletzungen címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nekem nyílt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Lángoló város című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Boldogságtoborzó című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Négysoros szerelem címmel a várólistára

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Mondj valamit címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIV. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Boldogságtoborzó című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyakozás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tatjána el nem küldött levele című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)