HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 17 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51306 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2008-02-14
IkerszülésAlaktalan kupacba tömörülve álltak, a hidegtől mozdulatlanra dermedve. A magukra öltött vastag burkot belepte a friss porhó; nem lehetett tudni, ki öreg, ki fiatal, ki nő vagy férfi, és hogy mióta várnak már. Valójában egyikük sem tudta, hogy mikor jön a busz, és azt is csak találgatni lehetett, hogy jön-e egyáltalán. Élettelen külsejük alatt azonban mindegyikük a pillanatra várt, mikor felhangzik a motor gyengéd búgása. Tekintetük egy-egy pontra meredt, de titkon a látóterükben levő többi hókupacot figyelték meg. Arra ugyanis ügyelni kellett, hogy a tömegben nehogy valaki előrébb kerülhessen, aki később érkezett. Ez ugyanis végzetes, vagy épp életbevágóan fontos következményekkel járt volna. Ez okozta azt a láthatatlan, belső bizsergést, mely a tömeget éberen tartotta. És egyszer csak felhangzott a kellemes duruzsolás, a havat meleg fény világította meg, mely egyre közelebb húzódott a tömeg felé. Ekkor a várakozók meglepően gyorsan mozogni kezdtek, és az ajtó elé sűrűsödtek. Azok még zárva voltak, de a fény sejtelmesen szüremlett ki a melegből. A busz remegve várakozott, majd egyetlen gombnyomás feltárta az ajtószárnyakat, melyek növelve a tömeg általános feszültségét, egészen lassan nyíltak ki. Ekkor a sok felismerhetetlen alak egyként tolult be a szűk résen, és dideregve igyekeztek a legjobb helyekért, ahol leolvaszthatják magukról a havat. Nagy közdelem folyt, mikor elfogytak az ülőhelyek, a többiek egymás testének szorulva préselődtek be. Az utolsók mögött kényszeredetten zárult be az ajtó. A maradék, aki nem fért fel, reménytelenül folyt szét a járdán, abban a biztos tudatban, hogy megfagynak, és senkinek sem számítanak majd a fehér hótakaró alatt. A busz nehézkesen indult el. A motor felől sóhajtás hallatszott, mintha kilehelné a lelkét. Aztán lassan, de biztosan továbbgurult. Belül még élénk volt a mozgás, bár hamarosan mindenki elhelyezkedett, és ezen az állapoton eztán már nem lehetett változtatni a sokaság miatt. Az állókkal amúgy sem kellett számolni. Várható volt, hogy amint leolvad a hó a tömegről, elunják képtelen helyzetüket, a kényelmetlen utazást, és leszállnak valami közeli buszmegállónál. Így a maradéknak egész kényelmes helye volt. Mélyen befúrták magukat az ülésbe, és nyugodt félálomba merültek. Biztonságban voltak. Valahonnan a hangszórókból halk zene szólt. Kissé recsegve, zajosan érkezett csak el a fülekhez. Meleg volt, és kellemesen ringott a busz teste a havas úton. A zene egyre tisztábban szólt, de a kábult tömeg úgyis csak valahol tudat alatt érzékelte. Fáradtak voltak, és elégedettek, az út pedig elég hosszú ahhoz, hogy kipihenjék magukat. A busz egykedvűen haladt tovább, nem volt túlterhelve. Kicsit gyakrabban kellett tankolni, mint korábban, de egyébként nem volt gond a motorháztető alatt. Elég régi típus volt, de még abból a megbízható fajtából származott, amellyel nem volt sok gond. Szerelő is csak egyszer-kétszer nézett rá, pedig hosszú utat tett meg, és régóta járta a kilométereket. Nagy sokára a városba érkeztek. A tömeg felébredt és mozgolódni kezdett. Volt, aki elragadtatottságában az ablakon kopogtatott, vagy a lábával dobolt a padlón. Ezt, úgy tűnt már zokon vette a busz, mert ütemesen kilengett jobbra-balra. Az utolsó pár száz métert rángva tette meg, a kipufogóból ömlött a füst, a motor pedig hörögve erőlködött. A zene teljes hangerővel szólt, egy elragadtatott női hang énekelt a lelke legmélyéből, olyan magasan, és olyan gyönyörűen, hogy egy pillanatra megdermedt mindenki. A busz megállt. Az ajtók engedelmesen kinyíltak, és a melegtől kipirosodott arcú emberek kiömlöttek az utcára. Egy darabig még látni lehetett, hogy egy helyről jöttek, ugyanúgy kábultan tántorogtak, de aztán beleolvadtak egy még hatalmasabb tömegbe. Mindenki ment a maga dolga után. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mesélőkönyöklő estjén című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) Viharos csók dérorgonái című alkotáshoz koko bejegyzést írt a(z) a közös vágyak találkoznak című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Esti pillanatkép című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Talán című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Ivan Bunyin: A csipke címmel a várólistára csiszkovics alkotást töltött fel Két autista egy buborékban címmel a várólistára bobojszaki alkotást töltött fel Mari címmel a várólistára Kőműves Ida alkotást töltött fel Robival az élet... címmel gleam bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |