HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49592

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Gabriello BagnoFeltöltés dátuma: 2008-02-18

Tizennyolc

Tizennyolc, egy szám mely mögé ezernyi gondolatot fel lehet sorakoztatni. Prózait, érzelmeset, életből kicsippentettet és még sorolhatnám. A napokban egy kollégámat búcsúztattuk. Új munkahelyet talált magának.
Tizennyolc év után elhagyni egy munkahelyet érzelmileg meglehetősen kemény dolog. Önkéntelenül kezdenek peregni az emlékek, melyeknek magam is részese vagyok. Jómagam tizenöt és fél évet dolgoztam ezzel a kollégámmal, hol szoros napi kapcsolatban, hol kicsit távolabbi kontaktusban, de mindvégig jó viszonyban.
Pénteken, talán tíz óra lehetett, amikor megcsörrent a telefonom.
-A Roland ma van utoljára- szólt bele a telefonba egy ismerős női hang. - Vennél neki egy szál királyliliomot?-
A hír melyre számítottam, mivel azon kevesek közé taroztam, aki tudott a tervezgetésről, mellbe vágott. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Az öröm és bánat egyvelege az egész napomra rányomta a bélyegét.
Beérve a munkahelyemre csak tébláboltam. Lassan ment az idő, de nem is bántam. Elérkezett a búcsúztatás ideje. Ital, torta, melyet egy kolléganő anyukája sütött, jókívánságok, és szívbemaró pillanatok. Néhányan elérzékenyültek, mások megpróbálták elsütni egy-egy poént, megint mások felidézték a múltat. A múltat melynek voltak meghatározó történései, nyomot hagyó emlékei.
Lepergett bennem egy film, mely 1992 októberében kezdődött. Az első napomon pont ő volt az, aki megmutatott dolgokat, kalauzolt el a vacsorához, és lepődött meg, hogy mit olvasok.
Azután teltek múltak a hetek, hónapok, évek, és csak gyűltek és gyűltek a történek, örömök, és esetek.
Nevetések és mérgelődések egyaránt szegélyezik ezeket az éveket, ám érdekes, mára csak a jó dolgok maradtak meg a tudatunkban. ...még arra a vendégre is egészen másként gondoltam vissza, aki hajnal kettőkor adta oda a kettétépett ötezer schillinges másik felét a muzsikusnak, pedig akkor bizony mondtunk ráz ezt-azt, de azaz úr sem volt már olyan mumus akinek a kutyája ezüst edényben kapta az asztal alatt az isten tudja milyen húst, és ő sem az a vengég volt aki sokat törődött a zárórával.
Nos, kedves Roland! Ma, amikor becsukódik mögötted az étterem személyzeti bejáratának a kapuja elkezdődik számodra, egy bizonyos tekintetben új élet. Én őszintén kívánom, hogy ott, ahol holnaptól szolgálatban leszel, megtaláld a számításod, és... légy magadra büszke, hogy tudtál váltani. Ki tudtál szakadni egy olyan közösségből, ami ezentúl is a te "családod" marad, csak kicsit máshogy. A közös focik, bulik, ugyanúgy várnak rád, csak te már néhány hír hallatán nem bosszankodni fogsz, hanem csak hitetlenkedni, vagy csak azt fogod mondani, mint a bácsi, akit felvisznek műrepülni.
- erre számítottam,... erre is, ...hát erre azért még én sem!
Sok sikert!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-02-01
Összes értékelés:
47
Időpont: 2008-02-25 09:45:50

Köszönöm a hozzászólásaitokat!

Gabriello
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2008-02-24 12:12:42

Szia!
Köszönöm, én is elkalandoztam a saját dolgaimon, miközben olvastalak. Jó, nagyon jó. Ez a tizennyolcas azt hiszem kék karikában van, és nem pirosban.
:-)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2008-02-21 22:11:04

Kedvesen írtad le a kellemes kolléga búcsúztatóját. Bizony, az ember munkahelyén kellemes barátokra talál, és nehéz olyan valakitől elbúcsúzni. De aki menni akar, azt el kell engedni.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5416
Időpont: 2008-02-20 15:53:04

Szia! Olvasva írásod felidéztem az én kis múltam. egy gyárat ahol 21 évet dolgoztam és 10 évet úgy, hogy állandó leépítés volt. Sok kollégával akivel nagyon szorors volt a kapcsolatom el kellett válnunk. írásod felidézte azt a hangulatot. Bár a te írásodban önként ment másik helyre dolgozni a volt kollegád. Kívánom a barátságotok maradjon meg!
Üdv Panka!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) egy tavaszi nap című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli depresszió című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Csak röviden... címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Téli depresszió című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék IX. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Elhajóznék veled című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ilona napi köszöntő címmel a várólistára

Klára bejegyzést írt a(z) egy tavaszi nap című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Téli depresszió címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Régi utcám című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel ledöntött a letargia címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)