Egy zöldszemű, festett szőke,
Versét olvasván, gondolatok jönnek,
Melyek lassan betűkké lesznek
S fájó szavakká egyesülnek!

Nézz arra, ki, így szólt hozzád,
De helyette is csak engem láss!
Az jusson mindig eszedbe
A szívemet teszed tönkre!

Ha csókot ad a másik,
Arcom lásd, mely kér!
Ha viszont simogatod,
A testem mely érted lobog!

Tudod, hogy örökké ég
Bennem a szenvedély!
Te lobbantottál lángra
Hát vigyázz is a lángra!

Azt állítod engem, szeretsz,
Hát bizonyítsad is nekem ezt!
A tested mindig boldog velem,
De a lelked is csak enyém, legyen!

Ne csak mondjad, bizonyítsd is,
Hogy már nem kell a másik!
Akkor talán megszűnik a kétely
Boldog lehetek veled egészen!